A légkondicionálás káros hatásai

Mint a huzat

Tudomány

A nyarat nehezen lehet klímaberendezések, ventilátorok vagy lehúzott autóablakok nélkül kibírni. De szervezetünket az efféle trükkök is megviselhetik.

Nincs mese, néha hűtenünk kell magunkat. Az egyszerű ventilátorok csak felkavarják a mind melegebb levegőt, a klímaberendezések már alapvetően változtatják meg fizikai jellemzőit. Az átlagos légkondicionáló a gőzkompressziós hűtőgép elvén működik, de a sima frizsiderrel szemben egy fúvóka (azaz ventilátor) még meg is mozgatja a lehűtött levegőt. Az ilyen berendezések zárt rendszerben cirkuláltatnak hűtőközeget, melynek nyomási és hőmérsékleti jellemzőit szakaszosan változtatják. Ahol hűtenie kell, ott a hirtelen kitáguló gőz és a részben elpárolgó hűtőközeg lehűl (mint amikor kiszúrunk egy szódapatront), és hőt von el a szoba levegőjétől, ami nemcsak meleg, de nedves is. Ez a víztartalom részben kondenzál, amit a légkondicionálók elvezetnek a külső térbe. Ennek köszönhetően a klímaberendezések nemcsak hűtik, de szárítják és meg is mozgatják a levegőt. A légkondicionálók kellemetlen egészségi hatásai is ebből eredeztethetők.

Fújja, csak fújja

A légkondicionálók áldozatainak nem kis hányada ízületi vagy izomzati problémával fordul orvoshoz. A tünetek elterjedtségére való tekintettel némelyek már klímareumáról beszélnek - habár az esetek jelentős részében voltaképpen nehezen eldönthető, mely tényezők milyen súlyozással okozták a panaszokat. Annyi bizonyos, hogy főleg a vállat és a nyakat érintő izomfájdalmak jelentkezhetnek, illetve kellemetlen izomkötöttség, melynek kiváltó oka nem is maga a néha közvetlenül a lakókra, dolgozókra irányított hideg levegő (bár ez is vezethet efféle panaszokhoz), hanem az, hogy ők naponta többször teszik ki a jelentős hőmérséklet-különbségből adódó stressznek a szervezetüket. S a napi többszöri, sűrűn ismétlődő helyváltoztatás radikálisan eltérő hőmérsékletű (és páratartalmú) térrészek között nem csak az izmokat és ízületeket viseli meg. Úgy tűnik, immunrendszerünk sem feltétlenül képes rugalmasan reagálni a környezet paramétereinek állandó változására - így könnyebben kapunk el a klimatizálással látszólag össze nem függő betegségeket.

A következő tünetcsoportot a légkondicionált levegő viszonylagos szárazsága okozza. Szemünkben viszketés, irritáció, majd égő fájdalom jelentkezhet, amit tűzoltásszerűen szemcseppel lehet orvosolni, ám ez akár kötőhártya-gyulladásig súlyosbodhat. Kiszáradhatnak a nyálkahártyák, a száj és a torok - ez utóbbiból krónikus köhögés is lehet. De a kiszáradt nyálkahártya más okból is veszélyes lehet: mivel megfelelő nedvesség, illetve elektrolitok híján szervezetünk lokális védelmi vonala sem működik rendesen, megtelepedhetnek itt a kórokozók is. (Ugyanez történik télen, amikor a hideg, száraz levegő okozta lokális kiszáradás nyit utat a szokásos szezonális kórokozóknak.) Ebből pedig felső légúti vírusos megbetegedés - esetleg szövődményes úton bakteriális felülfertőzés is következhet. A menü torokgyulladástól és náthától súlyosabb esetben tüdőgyulladásig terjedhet. Ráadásul mivel a légkondicionáló nagyjából a belső légtér levegőjét cirkuláltatja, alaposan szét is teríti a kórokozókat egy részlegen, sőt egy épületen belül - így azok is elkaphatják az amúgy cseppfertőzéssel terjedő betegségeket, akiket maga a légkondicionáló szárító hatása nem ütött ki. A légkondicionáló által okozott krónikus, nehezen gyógyuló nyavalyák között feltétlenül meg kell említeni az arcüregi, homloküregi gyulladásokat vagy a középfülgyulladást: ha vissza-visszatérően ezzel kell bajlódnunk, akkor érdemes többek között a légkondicionáló beállítását is felülvizsgálni. Sokszor ezek állnak a klímaberendezések kiváltotta krónikus fejfájásrohamok mögött is - de az áramló hideg levegő, illetve a hidegből melegbe, majd ismét hidegbe vándorlás maga is kiválthat fejfájásos tüneteket. És meg kell említeni, hogy sokak a klímát hibáztatják fogászati panaszaik miatt is - nos, ezt a tüneti analízist lehet a legnehezebben verifikálni. Sokkal inkább magától értetődő, hogy a klimatizált helyiségek száraz levegője kiszárítja a bőrt, ami ellen természetesen hidratáló krémekkel lehet védekezni.

Ami a légkondicionálónál áldás, az más oldalról átok is lehet - főleg, ha elhanyagoljuk a berendezést. Mint említettük, a légkondicionálók ugyanazt a beltéri levegőt cirkuláltatják, ami voltaképpen öröm az allergiásoknak - a belső légtér nem csupán elszigetelődik a külső pollen- és spóraforrásoktól, de a beépített pollenszűrők csökkentik is a levegő allergénekkel való telítettségét. Igen ám, de egy elhanyagolt klímaberendezés elszennyeződött szűrője maga is a kórokozók melegágya lehet. Baktériumok, vírusok és gombák szaporodhatnak el benne: a legveszélyesebb a legendás legionárius betegség, de bizonyos klímagép-eredetű szisztémás gombafertőzések is megkeseríthetik az életünket.

Az elátkozott légiós

A bakteriális legionáriusbetegség cseppfertőzéssel terjed, s a fertőzött vízcseppecskéket maga a klímaberendezés eregeti ki a szoba levegőjébe. A betegség és kórokozója (Legionella pneumophila) az első, már elismerten általa okozott járványról nyerte a nevét: 1976-ban az Amerikai Légió philadelphiai találkozójának 2000 résztvevője közül 221-et betegített meg, közülük 35-en meg is haltak. Az imposztor baktériumot végül a találkozónak is helyt adó Bellevue-Stratford Hotel klímarendszerének hűtőtornyában találták meg, ahol egy baráti amőbával élt boldog szimbiózisban - ez a természetes bölcső szükséges a Legionella baktériumok zavartalan és boldog életéhez. A berendezés ezt követően gondoskodott arról, hogy az általa dajkált miazmákat szét is terítse az egész hotelben. Mint látható, ennek dacára csupán a vendégek kis része betegedett meg, legalábbis csak náluk jelentkeztek súlyosabb tünetek - a rizikófaktorok között a notórius dohányos életmód, az immunhiányos állapot vagy a cukorbetegség szerepel. Már e philadelphiai eset is forradalmasította a klímaberendezésekkel való törődést: azóta rendszeres, egészségügyi szempontokat is figyelembe vevő felülvizsgálatuk éves rutin, mármint a fejlettebb, többnyire nyugati államokban. Ennek dacára sem sikerült a kórt kiirtani: csak 1995 és 2005 között 32 ezer egyéni megbetegedést és hatszáz lokális járványt azonosított egy legionáriusbetegséget kutató európai központ, az Egyesült Államokban pedig évente 8-18 ezer megbetegedés történik. Ráadásul ezek a regionális adatok is erősen alulbecsültek, a fejlődő országok statisztikái pedig máig feltáratlanok. A betegségnéhány napos lappangási időt követően tör ki a betegeken - influenzához hasonló tünetekkel: magas lázzal, fejfájással, köhögéssel, izomfájdalommal. Ám ez csak a kezdet: már a neve alapján is kitalálható a baktérium (L. pneumophila) érdeklődési köre: néhány nap után már a tüdőben vált ki súlyos, gyulladásos folyamatokat.

A klímaberendezések használói körében még ennél is gyakrabban fordulnak elő gombák okozta fertőzések. Ráadásul itt nem egy bizonyos kitüntetett organizmus felelős a megbetegedésekért: egyszerre több gombaféle is fertőzéseket válthat ki az emberi szervezetben. A rizikócsoportbaazok kerülhetnek, akiknek már korábban legyengült az immunrendszerük, no és persze a krónikus betegségben szenvedők. A gombák spórája a klimatizált, hűtött levegő belélegzésével a légutakba kerül, ahol alsó légúti megbetegedéseket, illetve tüdőgyulladást okozhat. Egy rutin radiológiai vizsgálat során sosem lehet egyértelműen eldönteni a fertőzés okát, a vérből azonban többnyire kimutathatók a gombák antigénjei, ha azonban így sem sikerül, akkor nincs mese, a tüdőből kell szövetmintát vételezni. A kezelést pedig illendő minél előbb elkezdeni - az agresszív gombák ugyanis megtámadhatják a szívet, a vesét, a szemet, mit több, akár agyhártyagyulladást is okozhatnak.

De a légkondicionáló nem megfelelő használata más, egészen meghökkentő tüneteket is képes kiváltani. Aki a környezethez képest túlhűti lakását, autóját vagy munkahelyét, az a kinti, sokszor (mondjuk a mostanihoz hasonlóan) sokkoló melegbe kilépve akár hőgutát is kaphat. Az autók légkondicionálójának használatához fontos tanács, hogy beszállásnál csak fokozatosan tekerjük a klímaszabályzót a kinti hőmérséklet alá. És ez fordítva is igaz: a benti 20 fok után ne lépjünk ki hirtelen a kinti 35-be. Általában is azt javasolják a szakemberek, hogy maximum 8-9 fokkal a kinti hőmérséklet alá állítsuk be légkondicionálót - a hétfőihez hasonló 40 fokos melegben így persze csak részben frissülhetnénk fel (nem kell félni, ezt az ajánlást csak részben tartják be a privát felhasználók és a munkahelyek).

Kiegészítő tanács házilagos klímát alkalmazóknak: még az autó ablakának leeresztésével is érdemes óvatosan bánni. Mivel a műveletet megelőzően már jól leizzadtunk az átforrósodott gépkocsiban, pórusaink pedig kinyíltak az eredményesebb verejtékezés érdekében, a testünk egy bizonyos felületére bevágó levegő erős hűtő hatása révén meglepően nagy hőveszteséget okozhat szervezetünknek. Ez és a légmozgás szárító hatása rövid távon szinte megoldhatatlan feladat elé állítja humán gépezetünket: testünk egyik felét hűtenie, a másikat fűtenie kéne. A gondok ilyenkor gyakran arc- és homloküregi gyulladások vagy gerinctáji izomfájdalmak formájában jelentkeznek, különösen a nyaki szakaszon.

A háztartási légkondicionálókkal törődnünk kell: létfontosságú a karbantartás és a rendszeres tisztítás, és néha ajánlatos cserélni a teljesen elpiszkolódott szűrőket is. A beállítás szempontjából pedig elengedhetetlen, hogy a hideg levegőt ne közvetlenül a testre irányítsuk. De ha egyszer jelentkeznek a reumatikus tünetek, akkor érdemes felkeresni egy gyógyfürdőt, vagy igénybe venni fizioterápiás kezelést. A szauna például krónikus légúti panaszokra is gyógyír lehet.

Neked ajánljuk