Magyar Narancs: Legutóbb két hónapja beszéltünk (lásd: Sokkal több lehet a fertőzött, mint amiről tudunk, de nem biztos, hogy ez baj, Magyarnarancs.hu, 2020. április 3.). Akkor még nagyon sok volt a bizonytalanság a vírussal és a járvánnyal kapcsolatban is. Mi derült ki azóta?
Balkányi László: Az elmúlt néhány hónapban hihetetlen mennyiségű adat gyűlt össze a vírusról és a fertőzőképességéről is. Nagy számú vírusminta RNS-ét szekvenelták, és ez például azért is érdekes, mert most már egészen biztosan látszik, hogy a Covid-19 megbetegedést okozó SARS-CoV-2 vírus sem különbözik a többi koronavírustól abban az értelemben, hogy egy viszonylag lassan mutálódó, stabil vírus. Ez jó hír, például az oltás- vagy a gyógyszerkísérletek szempontjából. Így jó esély van rá, hogy ha sikerül kifejleszteni egy gyógyszert, akkor az nem válik használhatatlanná az esetleges gyors mutáció miatt. Igaz, hogy időről időre jelennek meg hírek újabb változatokról, de úgy tűnik, e mutációk lényegesen nem különböznek egymástól. Hiába terjedt szét a világon és fertőzött meg nagyon sok embert, az alapvető tulajdonságait nem változtatta meg. Azt, hogy hogyan változik a vírus, folyamatosan figyelik. Ez az adatbázis nyilvános, bárki letöltheti. Persze kevesen tudják értelmezni ezeket az adatokat, de fontos hogy rendelkezésre áll ez a tudásbázis.
A járványról is nagyon sokat megtudtunk. A legérdekesebbek azok az esettanulmányok, amelyek mély részletességgel tártak fel egy-egy mikrojárványt, emberről emberre, óráról órára feltérképezték, hogyan terjedt a vírus. Ezek már nem anekdotaszerű beszámolók, hanem tudományos adatként is értelmezhető kutatások. Ez minőségi ugrás a korábbi helyzethez képest. Több helyen fordult elő a világban, hogy egy-egy egyházi szertartás alatt sok ember megfertőződött. Triviálisnak látszott, hogy zárt térben, ahol sokan vannak együtt, énekelnek, ott könnyen terjed a vírus. De erre most már bizonyítékok vannak. Sikerült bizonyítani, hogy a betegség súlyossága arányos a belélegzett vírusok számával, tehát az sem mindegy, mennyi ideig vannak összezárva az emberek, és aki fertőz, mennyire súlyos beteg. Az egyik ilyen tanulmányban azt is sikerült kimutatni, hogy az is megfertőződött, aki egy fertőzött helyére ült le a következő szertartáson. Úgy kapta meg a vírust, hogy a korábban kiköhögött cseppfertőzéssel odajutott vírusba „nyúlt bele” az illető. Tehát ez a fertőzési út létezik, de az is látszik, hogy csak nagyon ritka esetben fordulhat elő ilyen jellegű fertőzés.
Korábban az Egészségügyi Világszervezet, a WHO is azon az állásponton volt, hogy a vírus csak (makro-)cseppfertőzéssel terjed, azaz főképp a köhögő ember adja át – részben ezért mondták, hogy csak fertőzött embernek kell maszkot viselnie. Mára azonban kiderült, hogy aeroszolos terjedés is van, tehát a vírus egészen pici nedvességcseppekhez tapadva is képes fertőzni. Ez azért fontos, mert ha egészen picik a nedvességcseppek, akkor nem esnek le olyan gyorsan, tovább lebegnek a levegőben, távolabb eljutnak, és képesek fertőzni. De ehhez viszonylag különleges helyzetek kellenek. Volt az a nagyon érdekes eset, ahol egy étteremben az asztaltársaságok kör alakú asztaloknál ültek. Ott egy fertőzött volt, de a légkondicionáló pont az ő feje felett fújta el a levegőt, végig az éttermen. Aki az áramlásban ült, az még több méterrel arrébb is megfertőződött, aki viszont „szélárnyékban” ült, akár közelebb a fertőzötthöz, az nem kapta el a vírust. Egy másik tanulmány több mint 300 fertőzési láncot vizsgált meg, és abból mintegy 4 esetet talált, ami szabad téren történt. Ez abból a szempontból nagyon biztató, hogy szabad téren viszonylag nyugodtan lehet találkozni, mert kicsi az esélye a fertőzésnek. Ezekről már mind vannak adataink.
A legizgalmasabb viszont az a két, május közepén megjelent cikk, amelyek egy olyan ellentmondást látszanak feloldani, amit a kezdetektől nem értettek a kutatók. Miért lehet az, hogy azokon a helyeken, ahol tényleg dühöngött a járvány, sokan nem fertőződtek meg? Akár a Diamond Princess óceánjárót nézték, akár az idősotthonokat világszerte, azt találták, hogy sehol nem ment 40–60 százalék fölé a fertőzöttek száma. Viszonylag gyakori volt az is, hogy egy háztartásban élők sem kapták el egymástól a fertőzést. Pedig ez a koronavírus tünetmentesen is fertőz, tehát akár több héten át is bent lehetett ezeken a helyeken a vírus, még mielőtt bármilyen óvintézkedést meg tudtak volna hozni. Mintha a populáció fele védett lenne. Ezt sehogy sem értették. Azok a vizsgálatok, amelyek a lakosság átfertőződöttségét vizsgálták – mint Magyarországon a Merkely Béla professzor vezette egyetemi kutatás –, világszerte azt találták, hogy kevés emberben voltak meg az átesettséget mutató, a koronavírus ellen termelődő IgG, IgM ellenanyagok. Itt tehát volt egy ellentmondás az ellenanyagokat vizsgáló szerológiai tesztek eredménye és a tapasztalat szerint: az egyik azt mutatta, hogy kevesen estek túl a betegségen és szereztek védettséget a vírussal szemben, de azt is láttuk, hogy az emberek felét egyáltalán nem, vagy csak tünetmentes, esetleg csak nagyon enyhe betegséget okozva érinti a koronavírus-járvány.
A kutatók ezért azt kezdték vizsgálni, hogy az úgynevezett T-sejtes immunválasznak van-e kimutatható jelenléte a populációban, és nagyon érdekes dolgot találtak. Kicsit leegyszerűsítve, ez a szervezet első védvonala, az IgG-, IgM-reakció már egy későbbi védvonal működésének eredménye, egy súlyosabb fertőzésre adott válasz. A közönséges koronavírusokra ugyanis ad egy bizonyos védettséget ez a T-sejtes immunválasz: ha az ember megkap egy náthát, akkor ugyanazt a náthát egy darabig nem kapja meg. Ennek jól ismert a mechanizmusa, a különböző T-sejtek elraktározzák a tudást a kórokozóról, a közönséges koronavírusok bizonyos strukturális fehérjéire emlékeznek. A kutatók most arra jöttek rá, hogy ez viszont a populáció nagy részének ad egyfajta védettséget az új koronavírussal szemben is – anélkül, hogy korábban találkozott volna az új koronavírussal, vagy ha találkozott is vele, akkor csak nagyon enyhe módon. A T-memóriasejtek tehát egyfajta keresztreakció miatt a népesség egész nagy részének valamekkora védettséget biztosítanak, illetve meg tudják akadályozni, hogy ha valaki meg is fertőződik, akkor se alakuljon ki nála az a súlyos koronavírus-betegeség, amibe olyan sokan belehaltak már világszerte.
Ez egy új felismerés, és komoly a jelentősége: azt ígéri nekünk, hogy a járványnak hamarabb vége lehet, és az esetleges második hullám enyhébb lesz, mint az első volt. Ez alátámasztja azt az elméletet is, amelyről az előző interjúban beszéltem, hogy lehetett egy korábbi, csendes járvány, és az ellene való védekezés ezzel a T-sejtes mechanizmussal történhetett. Ugyanez lehet a magyarázat arra is, hogy a gyerekek miért kapják meg kevésbé a koronavírust, és miért fertőznek kevésbé, mint az idősebbek.
MN: Arról is ellentmondó híreket lehetett olvasni, hogy újra fertőződhet-e az, aki egyszer már elkapta a koronavírust?
BL: Erről is egyértelműen kiderült, hogy akikben megvan a magas IgG-szint, az nem tud újra megfertőződni. Azt viszont senki nem tudja megmondani, meddig tart ez a védettség, egész egyszerűen azért, mert még nem telt el annyi idő a vírus felbukkanása óta, hogy ezt tudni lehessen. A leghosszabb időt felölelő publikált tanulmány eddig 40 napot tudott vizsgálni, de más, hasonló vírusoknál hosszú távú stabil védettséget adnak ezek az ellenanyagok. Biztosat erről pár év múlva tudunk majd mondani.
MN: Hol járunk most a már mindenki által jól ismert járványgörbén?
BL: Az egyértelműen látszik, hogy Közép- és Kelet-Európában sokkal kevésbé tudott elterjedni a vírus, mint például Nyugat-Európában. Felmerült, hogy ez azért lehet, mert ebben a régióban kötelező a BCG-oltás, és ez adhat védettséget. Ezt az összefüggést azonban még senki nem tudta bebizonyítani. Az viszont biztos, hogy ezek az országok kevésbé voltak kitéve a globális mobilitásból adódó kockázatoknak, és ez hatalmas különbség. Már januárban megjelent egy cikk, hogy a divatipari összefonódások miatt Észak-Olaszország, Párizs, London és New York különösen kitett a Kínából kiinduló járványnak. Ez megjósolható volt a repülőjáratok alapján, csak akkor ezt még senki nem vette komolyan.
Kelet-Közép-Európának tehát megvolt az az előnye, hogy kevésbé kapcsolódott a világgal, kicsit később ért ide a járvány. Csak két héttel, de ez is elég volt ahhoz, hogy ha kis hezitálással is, de megszülessenek a távolságtartó intézkedések. Az egész régió lezárt, így nem is alakult ki járvány. Nem az történt, hogy ellaposítottuk a görbét, hanem agyonnyomtuk. Ez egy tipikus elfojtott járvány, nem is volt igazi csúcsa. Egy viszonylag gyors emelkedés után hamar kilapult, mert mindenki otthon maradt. Aztán jött viszonylag alacsony szinten a stagnálás, és most remélhetően erről a platóról megyünk lefele.
Minden ország kicsit másképpen reagált a járványra, és az intézkedések közötti akár kis különbségek is magyarázhatják, hogy a járványgörbék eltérőek a különböző országokban. Az Oxford University Stringency Indexe például már a különböző kormányzati intézkedéseket is figyelembe véve teszi összehasonlíthatóvá az egyes országok adatait. Jól látszik például, hogy Svédországban, ahol kevésbé voltak szigorú intézkedések, bizony kiugrott a halottak száma. Százezer lakosra vetítve Svédországban 4,5-szer annyian haltak meg, mint Dániában és tízszer annyian, mint Norvégiában: kiderült tehát, hogy nem vált be a svéd modell. De nagyon érdekes és ezt nem szokták összehasonlítani, hogy mi a különbség Magyarország és Szlovákia között. Lakosságarányosan nálunk tizenegyszer több áldozata volt eddig a járványnak, mint Szlovákiában. Akkora különbség nincs a két ország egészségügyi rendszere között, ami ezt a számot magyarázná. A szlovák kormány viszont pár nappal korábban döntött a korlátozó intézkedésekről, és már az első naptól kezdve komolyan vették a maszkviselést. A politikusok nyilvánosan csak maszkban jelentek meg, ezzel is példát mutatva. Ezek a kis különbségek ekkora eltérést tudnak okozni.
MN: Akkor tehát a távolságtartás és a maszkviselés a két alapvető eszköz, amivel lassítani lehet a vírus terjedését?
BL: Igen, most már számokkal is jól bizonyítható, hogy ez a két intézkedés vált be leginkább. A maszkviselésről egyértelműen kiderült, hogy a legtöbb fertőzési lánc megakadályozható, ha mindenki hord maszkot, legalább zárt térben, ahol több ember van egyszerre.
MN: Várható-e, hogy a járványnak akár már ősszel lesz egy második hulláma?
BL: Arra számítok, hogy lesz második hullám, de enyhébb, mint az első volt. Erről a vírusról még nincs konkrét tudásunk, de más légúti megbetegedéseknél a nyár szinte járványmentes szokott lenni. Egyszerűen azért, mert az emberek többet vannak kint a szabadban, nincs iskola, színház, mozi, nincs zárt helyen együtt sok ember. Márpedig a vírus ilyen körülmények között tud a legjobban terjedni. Ha szeptemberben újraindul az iskola, az egyetem, ismét lesznek koncertek, előadások, akkor várhatóan több lesz a kontaktus. Tehát ha lesz még akkor cirkuláló vírus, és valószínűleg lesz, akkor van esélye egy második hullámnak. Mert kevesen estek még át a fertőzésen, az interjú elején elmondott T-sejtes védekezés az emberek mintegy felét védi csak, így még mindig sok szuszceptibilis, azaz a fertőzésnek kitett ember van.
MN: A T-sejtek nyújtotta védelem miatt lehet arra számítani, hogy enyhébb lesz a második hullám?
BL: Részben. Emellett abban is lehet reménykedni, hogy az emberek jobban tudják már, miről van szó, elfogadták a szabályokat. Budapesten azt látom, hogy a metrón szinte mindenki hordja a maszkot, és túlnyomó többségük helyesen, azaz az orrot is eltakarva – csak akkor ér valamit a maszk, ha az orrot is eltakarja. Többet tudunk már a járványról, és ha megint emelkedni kezdenének a számok, akkor már jobban lehet finomhangolni a korlátozó intézkedéseket, hamarabb meg lehet szakítani a fertőzési láncokat.
MN: Kollár Lajos, Kásler Miklós tanácsadója a múlt héten azt nyilatkozta, júliusra véget érhet a járvány, a maszkviselés is okafogyottá válhat. Ez mennyire megalapozott kijelentés?
BL: Ez nem több reménykedésnél. Meg lehet nézni a számokat, de jósolni nem lehet belőlük. A megfelelően felépített modellek alapján a járványmatematikusok le tudnak futtatni szimulációkat. Ezek alapján forgatókönyveket tudnak felvázolni, hogy a mostani ismereteink alapján melyik esemény milyen valószínűséggel következhet be. Ezeket nagy biztonsággal ki tudják számolni, de növeli a bizonytalanságot, hogy folyamatosan változnak a körülmények, amelyekből a számítások kiindulnak. Nagyon fontos megérteni ezeket az alapokat, mert aztán az ilyen számítások alapján születnek a döntések. Amikor például Orbán Viktor kijelentette, hogy 8000 lélegeztetőgépre és több mint 30 ezer szabad kórházi ágyra lesz szükség, akkor az történhetett, hogy csak azt nézte, a járványmatematikusok szerint mi lehet az elméleti legrosszabb forgatókönyv. Amit viszont vélhetően már nem vett figyelembe: annak, hogy az be is következzen, szinte nulla a valószínűsége. Így egy nagyon alacsony valószínűséggel bekövetkező várható kimenetel miatt kellett kiüríteni a kórházi ágyakat. Ez egy nagyon érdekes ismeretreprezentációs és kommunikációelméleti problémára világít rá, hogy amikor egy szakma kontextusából kikerülnek bizonyos kifejezések a köznyelvbe, ott elveszítik a valós jelentésüket. Csakhogy az amúgy érdekes elméleti probléma egy világjárvány közepén nagyon is gyakorlativá válik.
MN: Ahogy csökken a fertőzésveszély, úgy enyhülnek a korlátozó intézkedések. Milyen óvintézkedésekre kell továbbra is odafigyelni?
BL: A maszkviseléssel csak nyerhetünk minden olyan helyen, ahol sok ember fordul meg. Boltban, tömegközlekedésen, bármilyen rendezvényen, ahol zárt térben hosszabb időt töltünk. Lehetőleg szabad levegőn kell találkozni másokkal, mert az nagyban csökkenti a fertőzés kockázatát, de ekkor is oda kell figyelni a távolságtartásra. Nagyon fontos a rendszeres és alapos kézmosás. Nagyon jó, hogy megjelentek az üzletek be- és kijáratainál a kézfertőtlenítők. Befele használva másokat védek, hiszen tiszta kézzel fogom meg az árukat, kifele használva pedig magamat védem. Ezek az életünk részeivé fognak válni. A kesztyű viselését nem tartom annyira fontosnak, mert a kesztyű is szennyeződik, ha azzal nyúlunk az arcunkhoz, az ugyanúgy megfertőzhet. Ráadásul nagyon kevesen tudják szakszerűen levenni úgy, hogy azzal ne növeljék a fertőzés kockázatát.
MN: Hogyan állnak a vakcinakutatások?
BL: Mintegy 1500 regisztrált, tehát követhető, átlátható eredményű kutatás van folyamatban a legkülönbözőbb kezelési módokkal, gyógyszerekkel, oltásokkal kapcsolatban. Ez azért nagyon fontos, mert az elmúlt két évtized adatai alapján 100 fejlesztésből csak 16 esetben lesz valamiféle oltóanyag. Egy betegségre általában 4-5 gyógyszercég kezd el vakcinát fejleszteni, mert többnek nem éri meg. Most folyamatban van legalább 130–140 komoly vakcinakutatás, tehát nagy eséllyel legalább 10-ből lesz oltóanyag, és legalább 2-3 megbízhatóan működő oltóanyag lesz.
MN: Ez mikorra várható?
BL: Szinte biztos, hogy lesznek korai vakcinák már ősszel, de ezek akkor még nem lesznek tömegesen elérhetők bárki számára. Arra pedig, hogy az év végére vagy a jövő év elejére lesz elérhető oltás, ma már sokkal nagyobb esélyt látok, mint akár két hónappal ezelőtt.
MN: Egy oltóanyag kifejlesztése nagyon drága, csak akkor éri meg a gyógyszercégeknek, ha utána sokáig csak ők árulhatják drágán. Most viszont az lenne a cél, hogy minél hamarabb minél több embernek legyen elérhető a védőoltás. Ezt az ellentmondást hogyan lehet feloldani?
BL: Ez egy valós probléma, ráadásul nagyságrendekkel nagyobb üzlet krónikus betegségekre gyógyszert fejleszteni, mint például fertőző betegségekre. Azért nincs nagyon például új antibiotikum, mert ha valaki megbetegszik, akkor egy hétig szedi a gyógyszert kúraszerűen, és kész. A magas vérnyomás elleni gyógyszert viszont egy életen át kell szedni, egy olyat kifejleszteni tehát sokkal inkább megéri. Ugyanez igaz az oltásokra is. Eltekintve néhány oltástól, amelyet ismételten be kell adni, mint például az influenzaoltás, az oltásfejlesztés a big pharma számára sajnos nem üzlet. Ezért van az, hogy nem üzleti alapon mennek az oltásfejlesztések, hanem részben állami pénzekből, vagy éppen szupranacionális összefogásból. Most az történik, hogy összehoztak egy nagy alapot, amit az épp a múlt héten a Global Vaccine Alliance nagygyűlésén jelentettek be. Ebbe az alapba donorok, kormányok is beszálltak, viszonylag sok pénz össze is jött. Ebből megfizetnék a gyógyszercégeknek azt az egyszeri nagy költséget, amibe az oltóanyag kifejlesztése, a technológia kialakítása kerül. Ha ez megvan, magát az oltóanyagot aztán már nem lesz drága legyártani. Ez nem feltétlenül jótékonyság, mert nagyon sokak üzletét rontja a világjárvány, mindenkinek érdeke, hogy minél hamarabb legyen oltás. Egy ilyen helyzetben csak a nemzetközi összefogás segít, ezért is elborzasztó az a cirkusz, amit az amerikai elnök művel a WHO-val.
Névjegy
Magyar Narancs: Mivel foglalkozott az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központnál (ECDC)? Balkányi László: Hogy ott sikerrel pályázhattam egy állásra 2006-ban, azt húszévnyi orvosi, kutatói és szakértői munka alapozta meg. Belgyógyászként kezdtem az orvosi pályámat, de egy idő után elkezdett érdekelni az orvosi tudás szerkezete, mérete. Olyan hatalmas mennyiségű orvosi tudás van már, hogy szinte kezelhetetlen, és a specializáció is nagyon nagy mértékű. Egy klinikai immunológus cikkét nem érti meg például egy traumatológus sebész, és ez visszafelé is igaz. Egész egyszerűen azért, mert más szókincset használnak, más világokban élnek. Elkezdtem az ezzel foglalkozó módszereket kutatni, mintegy húsz éve foglalkozom orvosi informatikával. Tudományos minősítést a Leideni Egyetemen szereztem, majd részt vettem európai szabványok fejlesztésében. A világ 14 országában és itthon is dolgoztam különböző országos szintű és nemzetközi egészségügyi rendszerek fejlesztésében. Eközben az azóta megszűnt Haynal Imre Egyetem orvosi informatika tanszékén dolgoztam, illetve vezettem azt néhány évig. 2006 és 2018 között dolgoztam az ECDC-nél, mint tudásmérnök (knowledge manager). Egyebek közt az volt a feladatom, hogy a különböző szakmák kommunikációját segítsem: hogy hatékonyan megtalálják más tudományágak számukra releváns tudását, és hogy a sajátjukét is meg tudják osztani. Ehhez különböző módszertanokat dolgoztunk ki, szoftvereket fejlesztettünk ki, munkatársaimmal együtt én feleltem az intézeti könyvtárért és a belső kommunikációért is. Az utolsó években a tudásszolgáltatások és belső kommunikáció osztályt vezettem. MN: Milyen tudományágak összehangolásáról van szó? Mivel foglalkozik az ECDC? BL: Az ECDC-ben alapvető az epidemiológia. Ennek csak a szűkített magyar fordítása a járványtan. Valójában a betegségek gyakoriságával, azok előfordulásával, lezajlásával foglalkozik. Az epidemiológus nem az egyénen, hanem a populáción vizsgálja egy-egy betegség lefolyását, gyakoriságát, ha úgy tetszik, arra keres gyógymódot. További fontos terület a mikrobiológia, ami a különböző kórokozókról, így vírusokról, baktériumokról szóló tudás. Nem magát a betegséget, hanem a kórokozók biokémiáját, genetikáját, életciklusát vizsgálják. A harmadik legfontosabb pedig az infektológia, azaz a fertőző betegségekkel foglalkozó klinikai orvostudomány. Van még számos határterület is, ilyen például a nemzetközi egészségügy, az egészségkommunikáció vagy az egészségstatisztika. Az ECDC tevékenységében a járványtudományok európai támogatása csak az egyik pillér, hasonlóan fontos a fertőző betegségek előfordulásának pontos gyűjtése, követése – a surveillance – és a járványügyi hírszerzés is. Minden ellenkező híresztelés ellenére (bárki elolvashatja az ECDC honlapján) a szervezet már január közepén – amikor egy eset sem volt még Európában és itt nem lehetett „elkapni” a betegséget – figyelmeztetett arra, hogy a fertőzött területről beutazókat vizsgálni, követni kell, a fertőzési kapukban a személyes védőeszközöket (PPE) el kell kezdeni használni, sőt január második felében már határozottan felhívta a figyelmet a világjárvány lehetőségére, a behurcolásra való felkészülésre. Az más kérdés, hogy a politikai hatalom gyakorlói ezt mennyire vették komolyan. Az eredményt látjuk. |