Magyar kutató a világ vezető tudományos lapjában: újszerű kormányzásra van szükség, ha meg akarjuk menteni a földi életet

Tudomány

Molnár Zsolt a Science azon átfogó jelentésében működött közre, amely éveken át hivatkozási alap lesz tárgyalásokon és konferenciákon.

Az Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) hívta fel a Narancs.hu figyelmét, hogy a világ egyik vezető tudományos lapjában, a Science-ben megjelent az eddigi legteljesebb és legkomplexebb értékelés a földi élet és az emberiség jövője kapcsán december 13-án. A cikk egyik szerzője az Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) tudományos tanácsadója, a hagyományos ökológiai tudás kutatócsoportjának vezetője, Molnár Zsolt, akivel nemrégiben készítettünk interjút.

Aggódunk az őserdőkért, ám közben észre sem vesszük a népirtást, amiben mi is nyakig benne vagyunk

Napi egy őslakos aktivistát ölnek meg azért, hogy nekünk, a fejlett országokban mindenünk meglegyen. A természetközeli életmódot folytató emberek tudására nagy szükségünk van, nélkülük talán azt sem fogjuk kitalálni, hogyan állítsuk meg a klímaváltozást. Molnár Zsolttal, az Ökológiai Kutatóközpont világot látott etnoökológusával beszélgettünk.

Az kutatóintézet szerint a jelentés hivatkozási alap lesz éveken át az emberiség jövőjéről szóló hírekben, tárgyalásokon és konferenciákon. Ennek tükrében az ÖK elküldte lapunknak a kutatás magyar nyelvű összefoglalóját.

Alapvető változtatásokat sürget a földi élet ember általi általános pusztulása

Régóta ismert, hogy az emberi tevékenység gyakran együtt jár a természet leromlásával, és egyre nyilvánvalóbb, hogy a globalizációval ez ma már nagy távolságokra, kontinenseken átívelve hat. Eddig a különböző tudományterületek nagyrészt párhuzamosan gyűjtötték a tudományos tényeket, és nem készült átfogó értékelés ezen ún. távkapcsolatok globális hatásairól.

Ez az első Föld-léptékű integrált nemzetközi értékelés, mely a korábbiaknál részletesebb képet ad természet és ember kölcsönös egymásra utaltságának mértékéről, a már zajló, illetve a küszöbön álló globális válság mélységéről, valamint a különböző ágazatok és régiók összetett kapcsolatairól.

Egyre kevesebbet ad a romló környezet

Az 1970-es évek óta az emberiségnek a földi életre gyakorolt hatása meredeken nőtt. A gazdaság célja egyre inkább a természetből származó anyagi javak lehetőleg minél nagyobb mértékű kiaknázása, melynek révén lépést tarthat az élelem, az energia, a faanyag iránti kereslet növekedésével. A természet ilyen példátlan bitorlása az emberiség fennmaradásához is szükséges földi élet „szövetének szétbomlásához” vezet.

A természet állapotára vonatkozó indikátorok túlnyomó többsége romlást mutat függetlenül attól, hogy azok természet– és társadalomtudósok vagy bennszülött és helyi közösségek megfigyelésein alapulnak. Ilyen a vadon élő fajok száma és populációmérete, a háziasított fajok helyi fajtáinak száma, az ökológiai közösségek különbözősége, karakteressége és sok szárazföldi és vízi ökoszisztéma kiterjedése és integritása.

Ennek következtében csökkent a természet teljesítőképessége a létfontosságú javak szolgáltatásai tekintetében: egyre kevesebbet tud adni nekünk ez a romló természet, miközben egyre több mindenre lenne szükségünk, beleértve az emberi egészség alapját adó természeti folyamatokat (termőföld képződése, víztisztítás, klímabiztonság) és az emberi életminőséghez oly szükséges szellemi, nem-anyagi javakat is (rekreációs lehetőségek, természetből való inspiráció).

A természet csökkenő teljesítőképességének „költségei” területileg egyenlőtlenül oszlanak meg a Földön, csakúgy, mint a világgazdaság terjeszkedéséből származó előnyök. Ezek a természetet és a természeti hozzájárulásokat érintő változások a következő évtizedekben várhatóan rosszabbodni fognak – a különböző régiókban egyenlőtlenül –, hacsak nem cselekszünk gyorsan és közösen azért, hogy az elmúlt 50 évben bekövetkezett változások többségéért felelős hajtóerőket gyengítsük, szelidítsük.

Ilyen hajtóerők többek között a

  • a szárazföldek és tengerek használatának változása,
  • a vadon élő állat– és növényfajok vadászata, halászata, közvetlen hasznosítása,
  • a klímaváltozás (amelynek a hatásai egyre gyorsuló ütemben érvényesülnek),
  • a környezetszennyezés, valamint a tájidegen özönfajok terjedése.

 

A jövőt fürkésző forgatókönyvek szerint az erős regionális határok (a politikai és gazdasági szeparálódás) – amely felé a jelenlegi geopolitikai trendek mutatnak – vezetnek globális szinten a legnagyobb természetpusztításhoz, illetve a régiók közötti legnagyobb egyenlőtlenségekhez.

A fenntartható fejlődés előtérbe helyezése és az integrált cselekvés eredményezné a legkedvezőbb jövőt. A forgatókönyvek elemzése azt mutatja, hogy még megvalósítható egy olyan világ, amely megfelel az élelemre, energiára, éghajlatraés vízre vonatkozó ENSZ fenntarthatósági céloknak, valamint a riói biológiai sokféleség egyezmény célkitűzéseinek. Ugyanakkor arra is figyelmeztetnek az előrejelzések, hogy elszigetelt intézkedésekkel nem fogunk célt érni.

Aszály Portugáliában

Aszály Portugáliában októberben.

Fotó: MTI/EPA/LUSA/Nuno Veiga

Azonnali átalakításokra van szükség

A természet és az emberiség helyzetének, jelenlegi trendjeinek és lehetséges jövőképeinek átfogó értékelése azt mutatja, hogy a természet hanyatlásáért közvetlenül felelős okok (tájhasználat, klímaváltozás, szennyezés) kezelése bár fontos és szükséges, de semmiképpen sem elégséges ahhoz, hogy megakadályozza a földi élet szövetének további bomlását.

A leromlási folyamat visszafordítása – és egy fenntartható jövő – csak olyan, azonnali ún. „átalakító változtatásokkal” érhető el, amelyek a problémák gyökereit kezelik, vagyis a közvetlen hatások hátterében álló, egymással összekapcsolódó gazdasági, társadalmi-kulturális, demográfiai, politikai, intézményi és technológiai hajtóerőket is „kezelésbe veszik”.

Ehhez az átalakító változtatáshoz – a globális jólléti célkitűzéseink megvalósíthatóságát is biztosító természet védelme és helyreállítása mellett – olyan újszerű kormányzási módokra is szükség van, amelyek minden szegmensre kiterjednek, valós tényekre támaszkodnak, beváltak, de közben alkalmazkodók is, és túllépnek a rendszerek, különféle jogosultságok és kormányzási eszközök elszigetelt használatán.

Bár a kihívás nagyon nagy, a feladat minden további késlekedéssel csak még nehezebb lesz. Az elemzés kiemelkedően fontos eredménye, hogy rámutatott öt prioritást élvező beavatkozástípusra. Ilyen a

  • a természetpusztítást (például túlhalászatot) generáló ún. perverz támogatások felszámolása,
  • a rezilienciára (rugalmas ellenálló képességre) figyelő döntéshozatal,
  • és a szektorok közötti kooperáció.

 

A jelentés továbbá felhívta a figyelmet nyolc stratégiailag jelentős „pozitív Achilles-pontra” is. Többek között

  • csökkenteni kell a fogyasztás és a szennyezés mértékét,
  • olyan jóléti víziókat kell elterjeszteni, amik nem a növekvő fogyasztásra építenek,
  • növelni kell a természetért érzett társadalmi felelősséget,
  • a környezetpusztítás költségeit be kell építeni az árucikkek árába.

 

Ezek segítségével érhető el a legnagyobb mértékű változtatás a globális társadalmi és gazdasági rendszerek közvetett mozgatórugóiba történő beavatkozás, azaz az emberiség fenntartható jövőjének kialakítása során.

A sokféleképpen sokszínű hagyományos kultúrtájakat és e tájak adta megélhetést és helyi identitást globális veszélyek fenyegetik. Az emberek évezredeken keresztül szántóföldek, erdők és legelők mozaikjait tartották fenn világszerte. Ezeket a tájakat növekvő mértékben veszélyezteti az éghajlatváltozás és a nagyarányú tájhasználat-változás, amelyet a globális árukereslet kiszolgálásának igénye hajt, továbbá veszélybe került az e tájakban élő népek megélhetése és kulturális identitása.

A teljes jelentést itt olvashatja el.

Lement még egy klímakonferencia, a világ vezetőinek viszont nem sikerült zöld ágra vergődniük

Nem sikerült új szén-dioxid kibocsátási-kereskedelmi rendszer létrehozásáról dönteni, pedig a tervezettnél két nappal tovább tartott a COP25 Madridban. A legfőbb célkitűzés elérése nélkül ért véget az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének 25. (COP25) ülése Madridban vasárnap, az elhúzódó viták miatt a tervezetthez képest két nappal később.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.