Az Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) hívta fel a Narancs.hu figyelmét, hogy a világ egyik vezető tudományos lapjában, a Science-ben megjelent az eddigi legteljesebb és legkomplexebb értékelés a földi élet és az emberiség jövője kapcsán december 13-án. A cikk egyik szerzője az Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) tudományos tanácsadója, a hagyományos ökológiai tudás kutatócsoportjának vezetője, Molnár Zsolt, akivel nemrégiben készítettünk interjút.
Aggódunk az őserdőkért, ám közben észre sem vesszük a népirtást, amiben mi is nyakig benne vagyunk
Napi egy őslakos aktivistát ölnek meg azért, hogy nekünk, a fejlett országokban mindenünk meglegyen. A természetközeli életmódot folytató emberek tudására nagy szükségünk van, nélkülük talán azt sem fogjuk kitalálni, hogyan állítsuk meg a klímaváltozást. Molnár Zsolttal, az Ökológiai Kutatóközpont világot látott etnoökológusával beszélgettünk.
Az kutatóintézet szerint a jelentés hivatkozási alap lesz éveken át az emberiség jövőjéről szóló hírekben, tárgyalásokon és konferenciákon. Ennek tükrében az ÖK elküldte lapunknak a kutatás magyar nyelvű összefoglalóját.
Alapvető változtatásokat sürget a földi élet ember általi általános pusztulása
Régóta ismert, hogy az emberi tevékenység gyakran együtt jár a természet leromlásával, és egyre nyilvánvalóbb, hogy a globalizációval ez ma már nagy távolságokra, kontinenseken átívelve hat. Eddig a különböző tudományterületek nagyrészt párhuzamosan gyűjtötték a tudományos tényeket, és nem készült átfogó értékelés ezen ún. távkapcsolatok globális hatásairól.
Ez az első Föld-léptékű integrált nemzetközi értékelés, mely a korábbiaknál részletesebb képet ad természet és ember kölcsönös egymásra utaltságának mértékéről, a már zajló, illetve a küszöbön álló globális válság mélységéről, valamint a különböző ágazatok és régiók összetett kapcsolatairól.
Egyre kevesebbet ad a romló környezet
Az 1970-es évek óta az emberiségnek a földi életre gyakorolt hatása meredeken nőtt. A gazdaság célja egyre inkább a természetből származó anyagi javak lehetőleg minél nagyobb mértékű kiaknázása, melynek révén lépést tarthat az élelem, az energia, a faanyag iránti kereslet növekedésével. A természet ilyen példátlan bitorlása az emberiség fennmaradásához is szükséges földi élet „szövetének szétbomlásához” vezet.
A természet állapotára vonatkozó indikátorok túlnyomó többsége romlást mutat függetlenül attól, hogy azok természet– és társadalomtudósok vagy bennszülött és helyi közösségek megfigyelésein alapulnak. Ilyen a vadon élő fajok száma és populációmérete, a háziasított fajok helyi fajtáinak száma, az ökológiai közösségek különbözősége, karakteressége és sok szárazföldi és vízi ökoszisztéma kiterjedése és integritása.
Ennek következtében csökkent a természet teljesítőképessége a létfontosságú javak szolgáltatásai tekintetében: egyre kevesebbet tud adni nekünk ez a romló természet, miközben egyre több mindenre lenne szükségünk, beleértve az emberi egészség alapját adó természeti folyamatokat (termőföld képződése, víztisztítás, klímabiztonság) és az emberi életminőséghez oly szükséges szellemi, nem-anyagi javakat is (rekreációs lehetőségek, természetből való inspiráció).
A természet csökkenő teljesítőképességének „költségei” területileg egyenlőtlenül oszlanak meg a Földön, csakúgy, mint a világgazdaság terjeszkedéséből származó előnyök. Ezek a természetet és a természeti hozzájárulásokat érintő változások a következő évtizedekben várhatóan rosszabbodni fognak – a különböző régiókban egyenlőtlenül –, hacsak nem cselekszünk gyorsan és közösen azért, hogy az elmúlt 50 évben bekövetkezett változások többségéért felelős hajtóerőket gyengítsük, szelidítsük.
Ilyen hajtóerők többek között a
- a szárazföldek és tengerek használatának változása,
- a vadon élő állat– és növényfajok vadászata, halászata, közvetlen hasznosítása,
- a klímaváltozás (amelynek a hatásai egyre gyorsuló ütemben érvényesülnek),
- a környezetszennyezés, valamint a tájidegen özönfajok terjedése.
A jövőt fürkésző forgatókönyvek szerint az erős regionális határok (a politikai és gazdasági szeparálódás) – amely felé a jelenlegi geopolitikai trendek mutatnak – vezetnek globális szinten a legnagyobb természetpusztításhoz, illetve a régiók közötti legnagyobb egyenlőtlenségekhez.
A fenntartható fejlődés előtérbe helyezése és az integrált cselekvés eredményezné a legkedvezőbb jövőt. A forgatókönyvek elemzése azt mutatja, hogy még megvalósítható egy olyan világ, amely megfelel az élelemre, energiára, éghajlatraés vízre vonatkozó ENSZ fenntarthatósági céloknak, valamint a riói biológiai sokféleség egyezmény célkitűzéseinek. Ugyanakkor arra is figyelmeztetnek az előrejelzések, hogy elszigetelt intézkedésekkel nem fogunk célt érni.
| ||
.jpg "Aszály Portugáliában")
Azonnali átalakításokra van szükség
A természet és az emberiség helyzetének, jelenlegi trendjeinek és lehetséges jövőképeinek átfogó értékelése azt mutatja, hogy a természet hanyatlásáért közvetlenül felelős okok (tájhasználat, klímaváltozás, szennyezés) kezelése bár fontos és szükséges, de semmiképpen sem elégséges ahhoz, hogy megakadályozza a földi élet szövetének további bomlását.
A leromlási folyamat visszafordítása – és egy fenntartható jövő – csak olyan, azonnali ún. „átalakító változtatásokkal” érhető el, amelyek a problémák gyökereit kezelik, vagyis a közvetlen hatások hátterében álló, egymással összekapcsolódó gazdasági, társadalmi-kulturális, demográfiai, politikai, intézményi és technológiai hajtóerőket is „kezelésbe veszik”.
Ehhez az átalakító változtatáshoz – a globális jólléti célkitűzéseink megvalósíthatóságát is biztosító természet védelme és helyreállítása mellett – olyan újszerű kormányzási módokra is szükség van, amelyek minden szegmensre kiterjednek, valós tényekre támaszkodnak, beváltak, de közben alkalmazkodók is, és túllépnek a rendszerek, különféle jogosultságok és kormányzási eszközök elszigetelt használatán.
Bár a kihívás nagyon nagy, a feladat minden további késlekedéssel csak még nehezebb lesz. Az elemzés kiemelkedően fontos eredménye, hogy rámutatott öt prioritást élvező beavatkozástípusra. Ilyen a
- a természetpusztítást (például túlhalászatot) generáló ún. perverz támogatások felszámolása,
- a rezilienciára (rugalmas ellenálló képességre) figyelő döntéshozatal,
- és a szektorok közötti kooperáció.
A jelentés továbbá felhívta a figyelmet nyolc stratégiailag jelentős „pozitív Achilles-pontra” is. Többek között
- csökkenteni kell a fogyasztás és a szennyezés mértékét,
- olyan jóléti víziókat kell elterjeszteni, amik nem a növekvő fogyasztásra építenek,
- növelni kell a természetért érzett társadalmi felelősséget,
- a környezetpusztítás költségeit be kell építeni az árucikkek árába.
Ezek segítségével érhető el a legnagyobb mértékű változtatás a globális társadalmi és gazdasági rendszerek közvetett mozgatórugóiba történő beavatkozás, azaz az emberiség fenntartható jövőjének kialakítása során.
A sokféleképpen sokszínű hagyományos kultúrtájakat és e tájak adta megélhetést és helyi identitást globális veszélyek fenyegetik. Az emberek évezredeken keresztül szántóföldek, erdők és legelők mozaikjait tartották fenn világszerte. Ezeket a tájakat növekvő mértékben veszélyezteti az éghajlatváltozás és a nagyarányú tájhasználat-változás, amelyet a globális árukereslet kiszolgálásának igénye hajt, továbbá veszélybe került az e tájakban élő népek megélhetése és kulturális identitása.
A teljes jelentést itt olvashatja el.
Lement még egy klímakonferencia, a világ vezetőinek viszont nem sikerült zöld ágra vergődniük
Nem sikerült új szén-dioxid kibocsátási-kereskedelmi rendszer létrehozásáról dönteni, pedig a tervezettnél két nappal tovább tartott a COP25 Madridban. A legfőbb célkitűzés elérése nélkül ért véget az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének 25. (COP25) ülése Madridban vasárnap, az elhúzódó viták miatt a tervezetthez képest két nappal később.
