Nálunk is zimankó lesz?

Tudomány

Amerikában most cseng le a rettenetes hideg – mi még egyelőre a „normális” télre is hiába várunk.

A hirtelen időjárási fordulattal véget érő (majd szokatlan felmelegedésbe váltó) észak-amerikai hidegbetörés tapasztalata joggal veti fel a kérdést: vajon van-e esély hasonló esemény bekövetkeztére az északi félteke más részein, így Magyarországon is. No persze, nem úgy kell a dolgot elképzelni, ahogy a tisztes katasztrófafilm-iparos Roland Emmerich veretes, a meteorológusok és klímakutatók hangos kacagását vagy dühös fejcsóválását kiváltó mozija, a Holnapután teszi.

Pedig az utóbbi napokban a neten terjedő, hamis tartalmú információvírusok arra mutatnak, hogy a film hatalma pontosan akkora, ahogy azt egykoron Lenin is elképzelte. Tehát nem árt még egyszer leszögezni: hiába állítja ezt megannyi oldal (pl. ez), rohadtul nem fog a szűk közeljövőben (mondjuk ezen a télen) leállni a Golf-áramlat, mely köszöni szépen, jól van. Ráadásul már most is bizton állíthatjuk: esélyünk sincs arra, hogy ez legyen minden idők leghidegebb tele nálunk – elvégre már majdnem a fele eltelt, felháborító (habár a rezsiszámlánkon minden kormányzatnál jobban könnyítő) enyheségben. Ezt ellensúlyozni csak egy január második felében, netalán februárban (esetleg a tavalyi tapasztalat alapján március közepén) bekövetkező hideghullám tudná, de hangsúlyoznunk kell: a következő 8-9 napra szóló prognózisokban sem látszik ennek előjele. Sokkal realisztikusabb a kérdés: vajon van-e esélye egy az Amerikában tapasztalthoz hasonló lehűlésnek Magyarországon is?

Ne felejtsük el, hogy például hétfőn, kedden (néhol szerdán is) az Egyesült Államok Budapestnél délebbi földrajzi szélességeken fekvő közép-nyugati területein nem volt ritka, hogy a délben mért csúcshőmérséklet is –25, –30 fok körül alakult. (Mint ez a térkép is mutatja, a hidegbetörés éppen annak kialakulási mechanizmusa miatt is viszonylag kevéssé érintette az ország óceántól enyhített klímájú keleti parti területeit, így New Yorkot.) Nos, a válaszunk az, hogy bár nálunk is lehetnek zord időszakok, ám azok kialakulása nem az észak-amerikai kontinensen tapasztalt körülmények között zajlik, másrészt az említett extrém értékek kialakulásának határt szab némely, ezúttal szó szerint enyhítő körülmény.

Először is hazánk környezetében igen csekély az esély egy északról leszakadó poláris örvény és nyugatról vagy pláne keletről betörő mérsékelt övi viharrendszer összekapcsolódására (mint az elmúlt egy hétben a tengerentúlon történt). Igazából a mi közvetlen környezetünkben ismeretlen az a sarki viharrendszer (örvény), amely ezúttal váratlanul dél felé mozdult el (aminek az oka egy a Csendes-óceán keleti medencéje felől szokatlanul magasra, egészen az Északi-sark vidékére húzódó, igen szívós magasnyomású gerinc avagy anticiklon). Hozzánk a nagyon kemény telet, a szibériai eredetű hideg levegőt többnyire egy tőlünk keletre-északkeletre kialakuló téli anticiklon szokta szállítani – de az efféle európai hidegbetörések nem nagyon érik el ezt az erőt, mint mit Amerikában tapasztaltunk (mondjuk ez az idő ott is rekordokat döntött). Nálunk a nappali –8, –9 fokos maximum, éjszakai –15 fok alatti fagyokkal már kiemelkedően zordnak számít (a –20 fok alatti hajnali minimumok többnyire amúgy is a Kárpát-medence jégvermének számító Székelyföldön fordulnak elő).

false

Lénáról mesél

A környékünkön várható nagy havazáshoz meg éppenséggel az kell, hogy többfajta, eltérő tulajdonságokkal bíró légtömeg éppen felettünk keveredjen: érintse az országot a Földközi-tenger középső medencéje felett (sokszor éppen a hideg levegő északról való „leszakadása” nyomán) kialakuló mediterrán ciklonok pályája, s ezek enyhébb nedves levegője itt találkozzon az eurázsiai, szibériai, esetleg "csak" skandináviai eredetű hideg, száraz légáramlattal. A téli lehűlések szempontjából a Kárpát-medence szerepe némileg ellentmondásos. Először is a Kárpátok karéja némi védelemmel szolgál a medence lakói számára: az északkelet felől érkező hideg levegő zömét képes legalábbis ideiglenesen feltartóztatni, minimum a beáramlást fékezni, habár az meg néha gonosz módon megkerüli a védvonalat, és mondjuk a Bécsi-medence felől tör be. Ám ha itt megülepedett a hideg levegő (mely alatt esetleg a felszín is hóval fedett), s pláne még némi melegebb is rétegződik a tetejére, akkor stabil hőmérsékleti inverzió alakul ki: az alsó hidegpárna pedig makacsul itt marad, mint az két éve is történt. Ilyenkor csak egy érkező erősebb front tudja kisöpörni a medence lavórjába ragadt, elhasználódott, ködös-zúzmarás hideget – arra meg türelmesen várnunk kell.

Ezek márpedig olyan természetföldrajzi adottságok, melyeken rövid, sőt középtávon semmilyen szigorúan hipotetikus, hirtelen klímaváltozás nem tud változtatni. Azt már csak félve tesszük hozzá: a nyári északi-sarki hőmérsékletek növekedését máris összefüggésbe hozzák azzal, hogy látszólag paradox módon gyakoribbá válhatnak a mostanihoz hasonló, extrém hidegbetörések Amerikában – s ezt támaszthatja alá a tavalyi negatív hőmérsékleti rekordeső is.

false

Nem fázik, tornázik

Emlékeztetnünk kell rá: Észak-Amerika keleti és közép-nyugati része kontinensünk közepéhez képest sokkal jobban átjárható, főleg észak-déli irányban, éppen ezért gyakoribbak a hirtelen változások a napi időjárásban (ezt tapasztalják meg ezekben a napokban is). Egyik nap még farkasordító hideg van, másnap meg mintha rögtön megérkezne a tavasz – ez persze csak a látszat: a meteorológusok január második felére újabb hideghullámot várnak.

Nem mellesleg pont emiatt lesz például a közép-nyugat és a szubtrópusi déli övezet jó része a lakott területeket is végigpusztító, nagy intenzitású tornádók paradicsoma (vagy ahogy ott hívják: Tornádó-folyosó). Szintén fogas kérdés, hogy az egész planétát összekapcsoló globális légkörzés révén milyen hatást gyakorol a mostani észak-amerikai hideg az európai időjárásra. Ez az áttételeken át ható mechanizmus sok részlete még mindig tisztázatlan, ám a kutatók határozottan úgy sejtik, hogy az itteni enyhe tél (mely leginkább a magas kelet-európai, például a moszkvai napi hőmérsékleti értékekben mutatkozik meg) szoros kapcsolatban állhat azzal, hogy a sarki hideg pont Észak-Amerika felé „ömlött ki”.

A mostani extrém hideghullám klimatológiai és gazdasági tanulságairól és globális összefüggéseiről jövő heti nyomtatott kiadásunk csodákat regél majd.

Figyelmébe ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.