Meteoritvadászok és csillagporgyűjtők

Nem minden, ami hullik

Tudomány

Mire gondolunk, amikor egy norvég dzsesszgitáros lapos tetőkön kúszik mágnesekkel és zacskókkal? Arra biztosan nem, hogy meteoritokat keres. Márpedig a mikrometeoritok gyűjtését és kutatását közismertté tevő Jon Larsen esetében erről van szó. Kik, miért és hogyan keresnek meteoritokat?

Naponta több tíz, akár száz tonna űrbéli anyag éri el a Föld légkörét. Ennek nagy része egyszerűen elég a légkörben, naponta néhány tucat kőzetdarab viszont már van akkora és annyira ellenálló, hogy elérje a földfelszínt. Ezek a meteoritok, ám a többségük az óceánokban vagy esőerdőkben tűnik el örökre. Egy-egy nap mindössze 5–6 darab hullik az ember által becserkészhető területre, emiatt az ismert és katalogizált meteoritok száma évszázadokra visszamenőleg megszámolható: cikkünk írásakor 70 719 darabot jegyez a Meteoritical Bulletin hivatalos adatbázisa. A meteoritok zöme néhány centis, gyakran fényjelenség nélkül lezuhanó apró kő. Szemtanú által rögzített becsapódás nagyon ritkán történik, körülbelül 1300 esetről tudunk, az első ilyet 1492-ben a francia Ensisheimben dokumentálták.

„A meteorit a Földön ritkább anyag, mint a gyémánt, ezt az értéke is tükrözi, mely különösen időtálló. A kőzetek többsége a Mars és a Jupiter közötti fő aszteroidaövből érkezik, emellett ismerünk holdi és marsi eredetű meteoritokat is, amelyek nagyon ritkák, ezért különösen értékesek. Egy komoly meteoritgyűjtemény, amelyben ilyen darabok is szerepelnek, akár egy ház árának is megfelelhet” – meséli Kereszty Zsolt gyűjtő és szakértő, a Magyar Meteoritikai Társaság (MMT) elnöke. Például kifejezetten keresettek a 2013-ban az oroszországi Cseljabinszknál lehullott meteorit darabjai, amelyeknek a mostani embargó hatására ráadásul 5–7-szeresére ugrott az áruk.

Kő és vas

Kormos Balázs gyűjtő 2013-ban mindenképpen szerezni akart egy darabot a Cseljabinszknál becsapódott, többtonnányi, 4,5 milliárd éves kőzetből. Ez sikerült is neki, ezt követően a gyűjteménye egyre nőtt, míg mára olyan komolyságú lett, hogy azt a Magyar Természettudományi Múzeumban is volt alkalma bemutatni. Kollekciójáról elmeséli, hogy például Magyarországon levő holdi szeletek közül az ő tulajdonában van az egyik legnagyobb, és ugyanez mondható el a gyűjteménye részét képező marsi bazaltos meteoritszeletről is. „A gyűjtemény több mint száz darabból áll, a meteoritok szinte összes típusát lefedi, vannak a Vesta nevű aszteroidáról és a Merkúrról származó kőzeteim is” – sorolja, hozzátéve, hogy a kollekció darabjai többségében 30–100 grammosak. Egy holdi meteorit 30 grammos szelete forintban már milliós értékű lehet.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.

Valóra vált álom

Az utókor korántsem elfogulatlan emlékezetében Horthy Miklós zömmel Magyarország kormányzójaként él, aki többnyire fess altengernagyi egyenruhában feszít, esetleg fehér lován léptet. Tette is mindezt 24 és fél éven keresztül, egy tengerrel nem bíró ország („király nélküli királyság”) államfőjeként.

Papás-mamás

Egy játszóházban, pontosabban egy játszóház előterében vagyunk, ahol egy egyedülálló apa és egy válófélben lévő anya várakozik a foglalkozáson lévő gyerekére. Bár kapcsolatuk kissé viharosan indul (gyermekeik összevesznek bent, és természetesen felelőst kell találni egy ilyen komoly helyzetben), de a hosszú közös várakozások alkalmával – mi sem természetesebb – összemelegednek. Eddig ideálisnak tűnik a helyzet, ugye?

Megalázva

Kedden ért véget a PDSZ meghirdette egyhetes országos, ún. gördülő pedagógussztrájk. A záróaktus a Szolidaritás Napja volt, amelyen a közoktatás szereplői mellett a szakképzési centrumok néhány intézményéből, valamint egyházi iskolákból is demonstráltak tanárok. 

Kezek az asztal felett

Jednou budem dál, jednou budem dál, jednou budem dál, já vím… – énekelte szombaton este kicsivel nyolc előtt a Vencel téren a spontán módon, mindenféle közösségi meghirdetés nélkül összeverődött sok száz fős tömeg. A megválasztott elnökként első televíziós interjújára a nemzeti múzeumba siető Petr Pavelt üdvözölték így.

Szégyen nélkül

Miközben a hajléktalan nők körében kifejezetten gyakoriak a nőgyógyászati problémák, az állami ellátáshoz való hozzáférésük finoman szólva is nehezített. A tavaly október óta működő traumatudatos nőgyógyászati rendelőben az egyszeri ellátásokon túl tartós segítséget és sokszor lelki támaszt is nyújtanak a nehéz helyzetű nőknek.