Meteoritvadászok és csillagporgyűjtők

Nem minden, ami hullik

Tudomány

Mire gondolunk, amikor egy norvég dzsesszgitáros lapos tetőkön kúszik mágnesekkel és zacskókkal? Arra biztosan nem, hogy meteoritokat keres. Márpedig a mikrometeoritok gyűjtését és kutatását közismertté tevő Jon Larsen esetében erről van szó. Kik, miért és hogyan keresnek meteoritokat?

Naponta több tíz, akár száz tonna űrbéli anyag éri el a Föld légkörét. Ennek nagy része egyszerűen elég a légkörben, naponta néhány tucat kőzetdarab viszont már van akkora és annyira ellenálló, hogy elérje a földfelszínt. Ezek a meteoritok, ám a többségük az óceánokban vagy esőerdőkben tűnik el örökre. Egy-egy nap mindössze 5–6 darab hullik az ember által becserkészhető területre, emiatt az ismert és katalogizált meteoritok száma évszázadokra visszamenőleg megszámolható: cikkünk írásakor 70 719 darabot jegyez a Meteoritical Bulletin hivatalos adatbázisa. A meteoritok zöme néhány centis, gyakran fényjelenség nélkül lezuhanó apró kő. Szemtanú által rögzített becsapódás nagyon ritkán történik, körülbelül 1300 esetről tudunk, az első ilyet 1492-ben a francia Ensisheimben dokumentálták.

„A meteorit a Földön ritkább anyag, mint a gyémánt, ezt az értéke is tükrözi, mely különösen időtálló. A kőzetek többsége a Mars és a Jupiter közötti fő aszteroidaövből érkezik, emellett ismerünk holdi és marsi eredetű meteoritokat is, amelyek nagyon ritkák, ezért különösen értékesek. Egy komoly meteoritgyűjtemény, amelyben ilyen darabok is szerepelnek, akár egy ház árának is megfelelhet” – meséli Kereszty Zsolt gyűjtő és szakértő, a Magyar Meteoritikai Társaság (MMT) elnöke. Például kifejezetten keresettek a 2013-ban az oroszországi Cseljabinszknál lehullott meteorit darabjai, amelyeknek a mostani embargó hatására ráadásul 5–7-szeresére ugrott az áruk.

Kő és vas

Kormos Balázs gyűjtő 2013-ban mindenképpen szerezni akart egy darabot a Cseljabinszknál becsapódott, többtonnányi, 4,5 milliárd éves kőzetből. Ez sikerült is neki, ezt követően a gyűjteménye egyre nőtt, míg mára olyan komolyságú lett, hogy azt a Magyar Természettudományi Múzeumban is volt alkalma bemutatni. Kollekciójáról elmeséli, hogy például Magyarországon levő holdi szeletek közül az ő tulajdonában van az egyik legnagyobb, és ugyanez mondható el a gyűjteménye részét képező marsi bazaltos meteoritszeletről is. „A gyűjtemény több mint száz darabból áll, a meteoritok szinte összes típusát lefedi, vannak a Vesta nevű aszteroidáról és a Merkúrról származó kőzeteim is” – sorolja, hozzátéve, hogy a kollekció darabjai többségében 30–100 grammosak. Egy holdi meteorit 30 grammos szelete forintban már milliós értékű lehet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.