Interjú

„Letagadták, nem beszéltek róla”

Csapody Tamás jogász, szociológus, történész az 1944-es cservenkai mészárlásról

Tudomány

A II. világháború, egyben a holokauszt egyik kevésbé ismert, tragikus eseménye az 1944. október elején, a bori lágerből evakuált zsidó munkaszolgálatosok ellen elkövetett cservenkai mészárlás. Az elkövetők részéről elmaradt a szembenézés – nem véletlenül.

Magyar Narancs: A bori foglyok sorsának kutatása során mikor jutott el oda, hogy feltárja a Cservenkán és a környékén, a „halálutak” mentén elkövetett vérengzést?

Csapody Tamás: Először az erőszakmentesség, a katonai szolgálatmegtagadás témáját kutattam: a kisegyházak munkaszolgálatra behívott tagjainak története irányította a figyelmemet a bori lágerben őrzött foglyok, így a zsidó munkaszolgálatosok sorsára. Munkámban sokat segített szellemi mentorom, Yehuda Deutsch, aki több nyelven – héberül, magyarul, angolul – is megírta a bori munkaszolgálat történetét. Ő a foglyok ama második turnusához tartozott, akiket kiszabadítottak a partizánok, így megmenekültek. Összességében 6 ezer emberről beszélünk, akik közül első lépésben 3400 foglyot indítottak el Magyarország akkori határai felé.

MN: Hány embert dolgoztattak a háború alatt a bori lágerrendszerben?

CST: Körülbelül 50 ezer ember fordult meg ott, közöttük számos hadifogoly is, sokféle nemzetiségű. A német kormány kérésére előbb 1943-ban, majd a német megszállás után ismét többezres csoportokban kerültek zömmel zsidó munkaszolgálatosok a bori lágerekbe – a második turnussal került oda Radnóti Miklós is. Csupán kisebb részük tartozott keresztény kisegyházakhoz. Az összes munkaszolgálatos, sőt a Cservenkánál meggyilkoltak esetében azért nem tudunk pontos számokkal szolgálni, mert nem maradtak meg az erre vonatkozó dokumentációk. Az ott dolgoztatott magyarokról tudjuk, hogy a Honvédelmi Minisztérium fennhatósága alá tartoztak, de német ellátással.

MN: 1944 kora őszére a táborrendszer közelébe értek a Vörös Hadsereg csapatai és Tito partizánegységei. A németek elkezdték evakuálni a személyzetet és a kényszermunkás foglyokat is.

CST: Az első csoport szeptember 17-én indult útnak, míg a második tizenkét nappal később, de csupán az egyik altáborig jutottak, ahol a partizánok kiszabadították a foglyokat. Az első csoport tagjai október 5-én érték el teljesen elcsigázva Cservenkát egy nagyon hosszú, kimerítő utat követően. A gyilkosságok nem ekkor kezdődtek: már amikor a szerb hegyek között vonultak, a magyar keret tagjai, akik féltek a partizánoktól és a helyi lakosságtól, szökési kísérlet miatt számos foglyot megöltek.

MN: A foglyokat végig a Magyar Honvédség tagjai őrizték?

CST: Így van, ők adták a keretet, és a munkaszolgálatosok is katonasapkában, egyre rongyolódó saját ruhában tették meg az utat Kelet-Szerbiából a Bácskáig. Közben, ahogy a Dunán átkelve átértek Dél-Bánátba, Pancsova környékére, ott Jabuka (Torontálalmás) mellett történt az első tömeggyilkosság, amelyet azonban nem a magyar keret tagjai, hanem a helyi, bánsági német paramilitáris egységek tagjai követtek el a menetből lemaradók ellen. A munkaszolgálatosok Titelen, Újvidéken keresztül vezető útja során rendre előfordultak gyilkosságok, amelyek főleg a menetet kísérő német fegyvereseknek róhatók fel. Azokat sem kímélték – ez kétszer 500 fő, közöttük volt Radnóti is –, akiket már október 7-én útnak indítottak a téglagyárból Zombor felé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.