Hadiállatok a Nagy Háborúban

Nem volt választásuk

Tudomány

Hannibál elefántjaira nyilván sokan emlékszünk, de ki tudja, milyen állatok húzták az igát az I. és a II. világháborúban? Hogyan jártak túl az ellenség eszén a hadviselő postagalambok, s meddig szolgáltak a vén csatalovak?

2018-ban, a connecticuti Middletownban lévő veteránok emlékparkjában lévő becsület fái emlékműnél (Connecticut Trees of Honor Memorial in Middletown’s Veterans Memorial Park) szobrot emeltek Stubbynak, az első világháború egyik legendás őrmesterének. Még ugyanebben az évben animációs családi mozifilmet is készítettek a háború nyugati frontján átélt kalandjairól Sgt. Stubby: An American Hero címmel (magyarul Tömzsi őrmester: egy amerikai hős). Kétség sem férhet hozzá, hogy Stubby megérdemelte a figyelmet: az amerikai 26. Yankee hadosztály 102. gyaloghadosztályá­nak legkedveltebb tagja volt. 1917 októberében hajón került Franciaországba, ahol úgy másfél évet szolgált a fronton, részt vett négy offenzívában és tizenhét frontvonalbeli ütközetben. Emellett sérült katonákat kutatott fel, egy alkalommal egy német kémet is lefülelt, sőt időben jelzett egy mustárgáztámadást is, súlyos szenvedésektől mentve meg bajtársait. Mindenki szerette, hűsége és páratlan bátorsága miatt léptették elő őrmesterré, a háború végeztével pedig az Amerika-szerte lebonyolított győzelmi parádék és felvonulások kedvelt szereplőjévé vált. Pályafutása nem sokban különbözött a bátorságukkal kitűnő közkatonákétól és altisztekétől. De annyi biztosan megkülönbözteti tőlük, hogy Stubby alacsony termetű és rövid farkú bullterrier keverék kutya volt, az első állat, amely altiszti fokozatot kapott.

Az Egyesült Államokba visszatérve háborús gazdájánál, a joghallgatónak állt James Robert Convoy tizedesnél maradhatott. Tömzsi trükköket is tudott: például a jobb mancsát a szemöldökéhez emelve tisztelgett (a 2018-ban emelt szobron is szalutál), s az egyetemi amerikaifutball-mérkőzések szünetében képes volt az orrával végiggurítani egy tojáslabdát a pálya körül. A háború után még nyolc évig élt. Mindenhol vörös szőnyeg fogadta, és három amerikai elnökkel is találkozott. Minden idők legtöbb katonai kitüntetését szerző kutyáját végül álmában érte a halál. Maradványai és a szövetségesek zászlójával és díszes plecsnijeivel kidekorált kabátja három évtizeddel később a Smithsonian Institute-hoz tartozó National Museum of American History gyűjteményébe került. Katonai dísztemetést kapott, halálhíréről és tetteiről a The New York Times meglepően hosszú, háromhasábos gyászjelentésben számolt be.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.