Magyar Narancs: Kezdjük a kínos részekkel. A NASA július 12-én adta ki az új távcsővel készített első képeket, bő egy héttel később pedig azzal sokkolta az érdeklődőket, hogy az egyik tükörszegmenst eltalálta egy, a vártnál nagyobb mikrometeorit. Épp csak vettünk nektek, mi, az emberiség valami drága játékot, erre rögtön tönkretettétek.
Molnár László: Nem mi voltunk!
MN: Hanem?
ML: Amit az emberek csináltak a James Webb űrtávcsővel, az mind szuperül ment. Szerintem sokkal jobban annál is, mint vártuk. Azt előre tudtuk, hogy az űrben vannak mikrometeoritok és egyéb dolgok. És igen, az újsághírek úgy szóltak, hogy… Mi is volt a pontos megfogalmazás?
MN: Talán az, hogy „helyrehozhatatlan hiba keletkezett”.
ML: Permanensen károsodott, vagy valami ilyesmi. Ez, ha a tényeket nézzük, igaz, mert az egyik tükörszegmensen egy helyen van egy kis lepattanás. És az is igaz, hogy ezt ott már nem lehet megjavítani. De ennek a lepattanásnak gyakorlatilag semmi hatása nincsen a távcső optikai teljesítményére. Egyszer az amerikai McDonald Obszervatóriumban valaki részben ismeretlen megfontolásból pisztollyal többször belelőtt a főtükörbe. Ez azóta is úgy van, mert rájöttek, hogy nem okoz annyi gondot az, hogy hat féltenyérnyi kis folt van a távcsőtükrön, mint az, ha szét kellene szedni a távcsövet, és újracsiszolni a tükröt.
MN: Ebből a károsodásból mennyi volt beletervezve a programba?
ML: Ilyen még előfordulhat, és ezt ki is lehet számolni. Mint ahogy azt is, hogy mennyire várható, hogy az első fél éven belül történik egy ilyen becsapódás. Valószínű, hogy ilyen méretű mikrometeoritra nem számítottak. Az űrben számtalan dolog sodródik, szükségszerű, hogy előbb-utóbb összetalálkozzon valamivel az űrtávcső.
MN: Azt olvastam, hogy a berilliumtükrök tesztje kisebb tárgyakkal zajlott a jó öreg „vágjuk hozzá, és nézzük meg, eltörik-e” módszerrel.
ML: Rendkívül sok dologra tesztelnek űreszközöket. Azért is tartott ilyen sokáig az 1996 óta tervezett űrtávcső megépítése, és ezért lett ennyire drága. A tükröknek egyszerre kell nagyon könnyűnek lenni, ki kell bírniuk az űr hidegét és veszélyeit, és optikailag is jó tulajdonságokkal kell rendelkezniük. A lényeg, hogy valójában nem annyira drámai esemény ez, mint amilyennek hangzik. Ennél sokkal súlyosabb volt, hogy a Hubble tükrét annak idején félrecsiszolták. Az optikailag hatalmas blama volt. Most az egyik tükörszegmensben van egy folt, ezzel együtt lehet élni.
MN: A Hubble esetében még talán kötbérezték is azt a céget, amelyik hibázott. De a Hubble közel volt a Földhöz, fel lehetett küldeni egy furgonnal egy csapat szerelőt, és megjavítani. Ilyet a James Webb-bel nem tudunk megtenni.
ML: Nem bizony. A James Webb nem a Földtől 550 kilométerre kering, hanem az L2 pont körül. Tehát másfél millió kilométerre kellene mennünk, ha bármit akarnánk szerelni a távcsövön. Momentán nincs olyan űrhajónk, ami egyáltalán képes erre az útra, csak ígéret van ilyenre. Az Orion vagy a Dragon esetleg képes lehet majd erre, de van egy következő akadály: a James Webbet nem szerelhetőre építették.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
