Omikron: nem tudjuk, honnan jött, se azt, hova juttat minket
Omikron variáns szekvenálása Dél-Afrika
koronavírus-járvány vírus járvány tudósok omikron variáns szekvenálása

Omikron: nem tudjuk, honnan jött, se azt, hova juttat minket

Tudomány

Az omikron vírusvariánssal kapcsolatban egyelőre több a kérdésünk, mint a megalapozott válasz.

Immár több mint egy hónapja figyelik a világ lakói a legújabb koronavírus variáns terjedését: november 24-én jelentették hivatalosan is Dél-Afrikából az immár igazoltan kimutatott variánst, amit két nappal később nevezett el a WHO omikronnak, a görög ábácé 15-ik betűjéből.

Megjegyeznénk, hogy a világon most sincs egyértelmű, a vírusvariánsokat jelölő nómenklatúra, csupán annyi történt, hogy az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) igyekezett elkerülni azon konfliktusokat, amelyek abból származtak, hogy több állam (a leghangsúlyosabban a delta variáns legvalószínűbb inkubációs régiójaként számon tartott India) kikérte magának, hogy pont róla nevezzenek el egy különösen pusztító vírust.

A WHO a számtalan variáns közül csupán a legveszélyesebbnek, aggodalomra leginkább okot adó verzióknak adott görög nevet, így is gyorsan elhasznált tizenkét betűt, mire november végén egy újabbat kellett kiosztania. Sokáig egyáltalán nem ugrottak át, nem hagytak ki betűket az ábécéből, csupán arról lehetett szó, hogy korántsem mindegyik betűkóddal ellátott vírusvariáns váltott ki oly erős riadalmat (és így kapott jelentősebb publicitást) mint mondjuk az alfa, a béta, a gamma vagy a negyedik hullámot okozó delta (aki akar, utánanézhet mondjuk az éta, kappa vagy lambda verziók sorsának is).

 
Az omikron variáns
Fotó: Alexey Solodovnikov (Idea, Producer, CG, Editor), Valeria Arkhipova (Scientific Сonsultant) / Wikipédia
 

Most viszont egyszerre két betűt is átugrottak/ mellőztek: a nű és a kszí (az angol verziók beszédesebbek: Nu és Xi) azért maradtak ki a sorból, mert az ügyben megszólaló WHO tisztviselők szerint a nű angol neve túl könnyen összekeverhető az ’új’ (New, de néha Nu) szóval, a Xi pedig egy elterjedt (kínai) családnév. Rossz nyelvek szerint egyenesen ez a mostani kissé tirannikus természetű kínai elnök-főtitkár (népszerű magyar átírás szerint Hszi Csin-ping, de a világon elterjedtebb pinjin átírásban Xi Jinping) családneve is, és az ő érzékenységére is tekintettel lehetett a Kínával kapcsolatban amúgy is módfelett szenzibilis WHO.

Mivel jár a sok mutáció?

Lassan azonban csak a nómenklatúrájával kapcsolatban áll fenn konszenzus az új vírusvariánssal kapcsolatban, amely

minden korábbi variánsnál több (a referenciaként használt eredeti, ősvariánshoz képest 60) mutációt hordoz,

ráadásul ezek többnyire a vírus tüskefehérjéjét érintik, amelyeket a manapság használt vakcinák többsége is célozni szokott. Mindez már sejteti ama (mind szélesebb körben rögzített) tulajdonságát, hogy egyrészt kevésbé védenek ellene a korábbi vakcinák – főleg ha azokból eddig csak két dózissal vettünk magunkhoz, azt is már hónapokkal ezelőtt –, másrészt hogy ügyesebben cselezi ki a felkészültebb immunrendszert is, azaz sokkal magasabb a reinfekciós (újrafertőződési) rátája.

Ehhez képest még a terjedési sebessége is jóval nagyobb, mint a korábbi verzióké – még a hónap közepéről származó brit tapasztalatok szerint (márpedig egyelőre még ott terjed a legjobban az omikron)

a fertőzöttek duplázódási ideje akár néhány (ott két) napra is csökkenhet, ami elborzasztó adat.

A villámgyors terjedés rengeteg új esetet jelent, ami akkor is komoly gondokat, túlterhelődést okozhat egy egészségügyi rendszerben, ha amúgy ez a verzió átlagosan kevésbé veszélyes tüneteket okoz – amiben nyilvánvalóan komoly, pontosan még nem analizált varianciát okot az átoltottság, az átfertőzöttség, az életkor vagy éppen a szokásos egészségügyi kockázatoknak való kitettség.

Milyen lesz a kórházi helyzet?

A kutatók pedig egyelőre még csak elégtelen nagyságú és szerkezetű mintákból vonnak le következtetéseket az omikronnal kapcsolatban. Így egyelőre azt is csak remélik, mintsem megalapozottan állítják, hogy a korábbi (legalábbis alfa és delta nevű) koronavírus társaihoz képest kevésbé károsítja a tüdőt, azáltal kisebb eséllyel utal be minket a kórházba, pláne a Covid intenzív osztályra, lélegeztetőgépre (immunológiai felkészültségünktől sem függetlenül).

A legtöbb, amit az omikron hatásával kapcsolatban kiderítettek a kutatók, az számos többszörösen feltételes állítást tartalmaz. A járványmatematikai közelítésre remek példa Röst Gergely és szegedi kutatócsoportjának nemrég közzétett (még peer review, azaz szakmai bírálat előtt álló) tanulmánya, amelynek legfőbb tanulsága szerint

alighanem még ott is kevés lesz a delta variáns ellen hellyel-közzel eredményes védekezés, ahol rendben volt a lakosság immunizációja.

Azt meg már csak csendben tennénk hozzá: hazánkban, ahol már a delta ellen sem nagyon védekezett a kormányzat (ezt bizonyítják a több tekintetben ismét „világszínvonalú” hazai mortalitási adatok), az omikron ellen nagységrenddel komolyabb védekezésre lehet szükség. Jelenleg azonban azt sem tudjuk, mennyire terjed nálunk az omikron, ilyen típusú vizsgálatok ugyanis alig zajlanak. Amúgy a szegedi kutatók azt is felvetik, hogy ha a terjedési sebesség valóban olyan magas az omikronnál, akkor az immunelkerülési képesség esetleg kissé alacsonyabb is lehet a korábban véltnél, mert ez a kombináció adná ki a delta variánshoz képest eddig tapasztalt, megfigyelt versenyelőnyt, ami ahhoz vezet, hogy az omikron idővel kiszorítja a versenytársat.

Hangsúlyozni kell, hogy az omikronhullám konkrét majdani lefutásával kapcsolatban is csak bizonyos valószínűséggel bíró lehetőségeket vázolhat fel egy ilyen modell. Készítői is csak azt hangsúlyozzák, hogy az újabb járványcsúcson még akkor is óriási betegszám adódhat, ha az omikron variánssal való megfertőződés tényleg kisebb arányban okoz súlyos tüneteket, mint mondjuk a delta variáns. Ráadásul ez a kedvezőbbnek tűnő tendencia a korábbi (pl. a nálunk különösen pusztító harmadik hullámot okozó alfa) variánsokkal való összehasonlításban már nem is érvényesül.

Kedvező lehet a járvány itteni felfutása szempontjából, hogy

  • még tart a téli szünet (rossz jel, hogy hamarosan véget is ér),
  • most vagyunk túl a delta hullám csúcsán, így sok a frissen immunizált gyógyult beteg és
  • Magyarország viszonylag jól áll a harmadik (ráadásul friss) vakcinadózisok terén.

Azt meg már csak mi tesszük hozzá, hogy az általános, az oltási dátumokat és átoltottsági arányokat is figyelembe vevő vakcinációs helyzetünk azért egyáltalán nem olyan jó, ahogy oly sokan gondolni vélik, pláne, ahogy a kormányzati sikerpropaganda sugalmazni szokta. Különösebben nem okadatolt, bizonyított, inkább a tapasztalatokon alapuló állítás, hogy három (az utolsót tekintve sem túl régi) vakcina nagyobb arányban véd az omikron okozta fertőzés, pláne az erőteljesebb tünetekkel járó megbetegedés ellen. Mondjuk ezt úgy, hogy máig nem egyértelmű, melyek az omikron-fertőzés korábbiaktól eltérő szimptómái – már ha vannak ilyenek. Mindezt okozhatja az is, hogy – mint némely tanulmányok állítják – több vakcina specificitásában is szélesebb körű (azaz több vírusvariáns ellen is hatékony) immunvédelmet alakít ki a betegekben, de eme hipotézis részletesebb alátámasztása is csupán az eljövendő publikációk tárgya lesz.

Honnan hová?

Az omikron variánsban az a legkülönösebb, hogy evolúciós útja eltér szintén görög betűkkel jelzett elődjeitől, s

a legvalószínűbb, hogy egy olyan korábbi verzióból fejlődött ki, amely közös őse lehet számos későbbi vírusváltozatnak.

A Science magazin frissen megjelentetett cikkében összegzi azon teóriákat, amelyek az omikron létrejöttét magyarázzák. Ezek között éppúgy szerepel, hogy a vírus már régóta keringett és fejlődött észrevétlenül, detektálatlanul a (vélhetően dél-afrikai) népességben, amíg végül elnyerte jelenlegi tökéletes formáját, mint az, hogy ún. reverz (fordított) zoonózis formájában visszajuttatott valamilyen gazdaállatba és ebben az inkubációs környezetben fejlődött tovább, amíg egy újabb ugrással vissza nem jutott az emberre.

Ám ezekhez a más esetekben komolyan felmerülő forgatókönyvekhez képest a kutatók az omikronnál jóval nagyobb valószínűséget tulajdonítanak annak, hogy egy csökkent immunvédekezéssel rendelkező (esetleg HIV-pozitív) COVID-19 beteg emberben lakozott és itt – esetleg más koronavírusokkal rekombinálódva – fejlődött tovább.

Az omikron kialakulása körüli bizonytalanság viszont rávilágít arra is, hogy milyen keveset tudunk arról, hogyan jönnek létre a vírusvariációk. El kell felejteni az általában felületes interpretációkban terjedő stratégiai modelleket, melyek szinte már holmi kollektív akaratot tulajdonítanak az élő organizmusnak is csak erős megszorításokkal tekinthető vírusoknak és így tárgyalják újabb és újabb, az immunrendszert kicselező vírusverziók kialakulását. Valójában az ilyen magyarázatok félreértik az evolúció természetét, amelynek nincs teleologikus (céloksági) jellege. Az viszont igaz, hogy hogy vírus látszólagos viselkedése, de leginkább az egyes spontán kialakuló mutációkat előnyben részesítő szelekciós mechanizmus alapján úgy tűnhet, mintha a kórokozó „menekülni” próbálna például a vérplazma- vagy az antitestterápia hatása elől – ezt hívják antigén szökésnek avagy szökési mutációnak.

A sokszoros mutációkkal teljes variánsok kialakulására pedig tényleg nincs jobb magyarázat, mint egy sérült immunrendszerrel rendelkező, a vírust akár hónapokig (évekig) dajkálgató beteg. Márpedig egy lassan 8 milliárdos emberi populációban mindig akadnak majd ilyen önkéntelen keltetők, ami rögvest aláássa ama hiú reményeink alapját, hogy az omikron lesz majd az utolsó változat – még ha ez idővel ki is szorítja az eddig ismertté vált versenytársait.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.