James Bond és kellékei

Ördögmasina

Tudomány

A világ legismertebb fiktív szuperkémje tán semeddig sem jutott volna, ha nem segítik frappáns - habár többnyire szintén csak fiktív - találmányok. James Bond elképzelhetetlen halálos trükkök és gyors, gyönyörű autók nélkül.

A modern kém mit sem ér a technika és a tudomány modern vívmányai nélkül. A 007-es példája ékesen bizonyítja, hogy az áramvonalas szuperügynökre fajtánk más egyedeinél is hatványozottabban érvényes az engelsi (naiv kultúrantropológiai) megállapítás: az embert az eszközhasználat emelte ki az állatvilágból.

James Bond a saját testét is ilyen-olyan módon, formában és célból, de egyaránt kifinomult eszközként használja. Ám a jól irányzott ökölcsapások és pengeéles elméje mellett némely ravaszul kifundált, trükkös ketyere is hathatósan közreműködik abban, hogy nem éppen laikus ellenfeleit és versenytársait is képes legyen legyakni.

Hasznos holmik

A James Bond-széria sok tekintetben az alkalmazott tudomány apoteózisa. Az alapvetően titkosszolgálati célú tudomány magisztere pedig Q (a széria őrült, ámde szigorúan hazafias célokat szolgáló tudósa), aki az elméleti jellegű alapkutatást és a gondos konstruktőri munkát rendre éles helyzetben kivitelezett kísérletekkel koronázza meg - lehetőség szerint jeles tűzijáték kíséretében demonstrálva az eszközök lenyűgöző erejét. Jellemző, hogy a Daniel Craig-féle újhullámos Bond-filmekkel szemben az egyik fő konsternációt Q szerepének kiiktatása keltette. Nos, az új Bond-moziban, a Skyfallban Q diadalmasan visszatért, rögtön bővített kiadásban: áramvonalasítva, megfiatalítva, kicsit botcsinálta IT-kivitelben, s a technikai fejtágító közben is a karakter múltjára referálva. Az viszont már a filmek kötelező, ám a mindennapi tapasztalatok által is alátámasztott iróniájához tartozik, hogy a végfelhasználó (Bond) és persze a körülmények rendre felülírják az eredeti, deduktív racionalitáson alapuló programot: bizonyos célokra kifejlesztett eszközök rendre ki nem számítható, új szituációban lesznek hasznosak (amint ez a való életben is lenni szokott...).

Ráadásul a James Bond-filmek remek példái a tudomány nagyjából százszázalékos hasznosulásának, hiszen amit Q gondos alapkutatásai során kisütött, azt Bond rendre használni fogja - a puskát valóban elsütik, sőt előbb-utóbb a jól-rosszul letesztelt rakétát is kilövik! S amikor már el is feledkeztünk egy kütyüről, akkor hősünk a megfelelő pillanatban előhúzza a szivarzsebéből vagy a mandzsettagombjából.

Az már a bondológia körébe tartozik, hogy akadtak az immár fél évszázados franchise-nak ebből a szempontból is kevésbé sikerült periódusai. A Roger Moore-korszakban (1973-1985) szinte már abszurd mértékben elszaporodtak a segédeszközök, s még az átlagosnál is erősebben parodisztikussá tették a korszak filmjeit. Különös tekintettel az 1979-es Moonrakerre, amelyből csak a főhősre támadó multifunkcionális koporsót emelnénk ki, mely végül mégiscsak eredeti funkcióját látja el.

A sztenderd kiegészítőkről szólva mindenekelőtt a lőfegyverekre kell kitérnünk, melyek a maguk nemében és műfajában rendre letisztult egyszerűségükkel tüntetnek. A James Bond-univerzum csúcsfegyvere természetesen a Walther cég PPK típusú pisztolya, melynek különböző módosulatai végigkísérik a 007-es kétórás filmidőkben mért életét. Néha egy kicsit fejlettebb eszközre vált: a Tomorrow Never Diesban (A holnap markában, 1997) például egy P99-re cseréli régi fegyverét, de a Quantum of Solace-ban (A Quantum csendje, 2008) megint a régi mordály villan meg a kezében. A legújabb alkotásban végre némi csúcstechnológiai fejlesztés is szerepet kap eme alapvetően mechanikus (ám annál halálosabb) eszköz használata során: Q egy optikai elvű tenyérleolvasóval szereli fel a pisztolyt, mely ezt követően csak a gazda kezének engedelmeskedik (nem is jár jól, aki illetéktelenül kézbe veszi...).

A szériafelszereléshez tartozik a természetesen márkás (Rolex, Seiko vagy Omega Seamaster típusú) csodaóra, amely azon felül, hogy szó szerint halálpontosan mutatja az időt, még irányjelzőt, robbanótöltetet, fojtózsinórt, lézert és kommunikációs eszközt is tartalmazhat - ízlés szerint. Ha már ez utóbbinál tartunk: létfontosságú, hogy hősünket minden szituációban elérhesse a felettes szerv - ezt pedig a lehető legravaszabb csipogók szolgálják. Csak jeleznénk, hogy a Bond által már a hatvanas évektől alkalmazott multifunkcionális kommunikációs eszközök mintegy megelőlegezték napjaink szórakoztató célokat is szolgáló okostelefontrendjeit - arra meg már nem is merünk gondolni, hogy az utóbbi évtizedek ezzel kapcsolatos fejlesztéseit alighanem a Bond-típusú filmek is inspirálhatták. Ha ezen kívül akad még olyan csúcstechnológia, amelynek virtuális alkalmazásában élen jártak e filmek, akkor az kétségtelenül a lézer. Mind Bond, mind mindenkori ellenfelei széleskörűen vetették be a "halálos sugarakat", melyek a filmek félig fantáziaszintjén táskából, gyűrűből, szemüvegből és inggombból is elővarázsolhatók. A csodatáskák amúgy sem maradhatnak említés nélkül: egy Bond-féle mutáns szerszámosláda az ügynöklét valamennyi fontos eszközét magában rejtheti. Noha ezek többnyire természetesen bonyolultabbak egy imbuszkulcsnál, hősünk néha az egyszerűségre is ráhajt, hiszen a legszimplább tolvajszerszámmal is képes kiiktatni egy biztonsági zárat (behatolásra és bilincsnyitásra ezenfelül még a mindig kéznél lévő szemüveg szára is bevethető). A szemüveg amúgy maga a legtökéletesebb minikamera, de természetesen arra is befogható, hogy egy máshol elhelyezett optikai felvevő képét juttassa el hősünk retinájára - néha pedig egyszerűen maga a képes üzenet hordozója, mely lejátszás után gyorsan eldobandó, hiszen már röptében robban. A legfontosabb kütyütár persze a gépkocsi, többnyire a hasznos masinák, eszközök valóságos enciklopedikus gyűjteményeként fungáló Aston Martin sport- és túraautó - de ezzel már rá is tértünk a következő fejezetre, amely Bond csodálatos járműveit taglalja.

Sean és Aston


Sean és Aston

 

Sorra vehetnénk itt a filmfolyam darabjaiban bevetett légi és vízi eszközöket - ezekben sosem volt hiány. Ha csak felsorolnánk a rosszcsontok által használt elmés járműveket, máris teleírtuk egy könyv lapjait - és akkor még nem is vettük számba a hátra szerelhető rakétahajtóműveket, no meg a többször előkerülő Disco Volante (alias The Flying Saucer) nevű speciális siklású szárnyashajót. Ha érintőlegesen is, de a Bond-széria néha hajmeresztő légijárműveit sem hagyhatjuk említés nélkül: a különböző jetskiszerű hibridek és "alligátorhajók" mellett csak a You Only Live Twice-ban (Csak kétszer élsz, 1967) Sean Connery által használt és híressé tett Little Nellie minihelikoptert (azaz gyrocoptert), egy Ken Wallis nevű ex-RAF-repülőstiszt elmés találmányát.

Szög és olaj

Előcitálhatnánk pusztán a Bond által vezetett alkalmi autókat is: Roger Moore például egy időben kifejezetten rákattant a Lotus sportkocsikra, Craig pedig legutóbb a Volvót sem vetette meg. No de az alapvető Bond-autó az Aston Martin DB5 (néha a DBS, ritkábban az ennél egzotikusabb típusok) - olyannyira, hogy alighanem a cég talán legfontosabb (remélhetőleg kölcsönösen előnyös szerződésekkel is lepapírozott) reklámja maga a 007-széria. E remek túrakocsik kétségtelenül szemet gyönyörködtetőek - még ha akadnak oly mozinézők is, akik észlelésének esztétikai szűrőjén sajnos fennakadna egy bármily gusztusosan dizájnolt gépkocsi. Ám önnön jelentőségüknél is fontosabb kütyühordozó szerepük - ebből a szempontból minden egyes jármű afféle célautó, azon belül is a Gesamtkunstwerk tipikus példája.

Elég egy pillantást vetnünk a The Living Daylightsban (Halálos rémületben, 1987) Timothy Dalton által használt Aston Martin V8 Vantage Volante verdára, melyen a vízen hajtás végett kinyitható oldalúszók, tüskéket szóró gumiabroncsok, rakéták, lézerek, kijelzővé alakuló szélvédő, jelfogó minirádió és persze igény szerint rakétahajtómű is található. Az már csak magától értetődő, hogy a járművet önmegsemmisítővel is ellátták! (Azt hiszem, ezt sajnálják legjobban a civil mozinézők, akik öndestruktor híján kénytelenek maguk tönkretenni kocsijukat - esetleg megvárni, amíg ellopják, majd darabjaira szedik.)

Pierce Brosnan ehhez képest a Die Another Day-ben (Halj meg máskor, 2002) egy haladási irányban kilőhető rakétákkal, a tetőn rögzített célkövető puskákkal, az obligát acéltüskevetővel, utaskilövő katapulttal felszerelt Aston Martin V12 Vanquisht vezet - utóbbi funkcióját forradalmi módon arra használja, hogy ismét talpára fordítsa a felborult járművet. S ha még nem említettük volna, mindehhez egy hatásos álcázó eszköz is jár, ami egy gombnyomásra láthatatlanná teszi a kocsit. A Casino Royale-ban (2006) Daniel Craig Aston Martin DBS V12-je pusztán egy spéci egészségügyi dobozt rejt magában, aminek segítségével kapcsolatba lehet lépni az MI6 központtal - amennyiben az ellenméreg-gyűjtemény vagy a defibrillátor kevésnek bizonyulna. A vadonatúj Skyfallban Bond egy váratlan fordulattal visszatér a kedves oldtimer DB5-öséhez, amibe (még egykoron!) több hasznos eszközt is beszereltek: egy katapulton kívül például frontoldali gépfegyverekkel nyithat tüzet a beavatott sofőr. Az 1964-es Goldfinger óta ez az első film, amiben be is vetik e korántsem szériatartozék kiegészítőket. Az autó sorsáról azonban - erős spoilerveszély miatt - nem árulhatunk el többet!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.