James Bond és kellékei

Ördögmasina

Tudomány

A világ legismertebb fiktív szuperkémje tán semeddig sem jutott volna, ha nem segítik frappáns - habár többnyire szintén csak fiktív - találmányok. James Bond elképzelhetetlen halálos trükkök és gyors, gyönyörű autók nélkül.

A modern kém mit sem ér a technika és a tudomány modern vívmányai nélkül. A 007-es példája ékesen bizonyítja, hogy az áramvonalas szuperügynökre fajtánk más egyedeinél is hatványozottabban érvényes az engelsi (naiv kultúrantropológiai) megállapítás: az embert az eszközhasználat emelte ki az állatvilágból.

James Bond a saját testét is ilyen-olyan módon, formában és célból, de egyaránt kifinomult eszközként használja. Ám a jól irányzott ökölcsapások és pengeéles elméje mellett némely ravaszul kifundált, trükkös ketyere is hathatósan közreműködik abban, hogy nem éppen laikus ellenfeleit és versenytársait is képes legyen legyakni.

Hasznos holmik

A James Bond-széria sok tekintetben az alkalmazott tudomány apoteózisa. Az alapvetően titkosszolgálati célú tudomány magisztere pedig Q (a széria őrült, ámde szigorúan hazafias célokat szolgáló tudósa), aki az elméleti jellegű alapkutatást és a gondos konstruktőri munkát rendre éles helyzetben kivitelezett kísérletekkel koronázza meg - lehetőség szerint jeles tűzijáték kíséretében demonstrálva az eszközök lenyűgöző erejét. Jellemző, hogy a Daniel Craig-féle újhullámos Bond-filmekkel szemben az egyik fő konsternációt Q szerepének kiiktatása keltette. Nos, az új Bond-moziban, a Skyfallban Q diadalmasan visszatért, rögtön bővített kiadásban: áramvonalasítva, megfiatalítva, kicsit botcsinálta IT-kivitelben, s a technikai fejtágító közben is a karakter múltjára referálva. Az viszont már a filmek kötelező, ám a mindennapi tapasztalatok által is alátámasztott iróniájához tartozik, hogy a végfelhasználó (Bond) és persze a körülmények rendre felülírják az eredeti, deduktív racionalitáson alapuló programot: bizonyos célokra kifejlesztett eszközök rendre ki nem számítható, új szituációban lesznek hasznosak (amint ez a való életben is lenni szokott...).

Ráadásul a James Bond-filmek remek példái a tudomány nagyjából százszázalékos hasznosulásának, hiszen amit Q gondos alapkutatásai során kisütött, azt Bond rendre használni fogja - a puskát valóban elsütik, sőt előbb-utóbb a jól-rosszul letesztelt rakétát is kilövik! S amikor már el is feledkeztünk egy kütyüről, akkor hősünk a megfelelő pillanatban előhúzza a szivarzsebéből vagy a mandzsettagombjából.

Az már a bondológia körébe tartozik, hogy akadtak az immár fél évszázados franchise-nak ebből a szempontból is kevésbé sikerült periódusai. A Roger Moore-korszakban (1973-1985) szinte már abszurd mértékben elszaporodtak a segédeszközök, s még az átlagosnál is erősebben parodisztikussá tették a korszak filmjeit. Különös tekintettel az 1979-es Moonrakerre, amelyből csak a főhősre támadó multifunkcionális koporsót emelnénk ki, mely végül mégiscsak eredeti funkcióját látja el.

A sztenderd kiegészítőkről szólva mindenekelőtt a lőfegyverekre kell kitérnünk, melyek a maguk nemében és műfajában rendre letisztult egyszerűségükkel tüntetnek. A James Bond-univerzum csúcsfegyvere természetesen a Walther cég PPK típusú pisztolya, melynek különböző módosulatai végigkísérik a 007-es kétórás filmidőkben mért életét. Néha egy kicsit fejlettebb eszközre vált: a Tomorrow Never Diesban (A holnap markában, 1997) például egy P99-re cseréli régi fegyverét, de a Quantum of Solace-ban (A Quantum csendje, 2008) megint a régi mordály villan meg a kezében. A legújabb alkotásban végre némi csúcstechnológiai fejlesztés is szerepet kap eme alapvetően mechanikus (ám annál halálosabb) eszköz használata során: Q egy optikai elvű tenyérleolvasóval szereli fel a pisztolyt, mely ezt követően csak a gazda kezének engedelmeskedik (nem is jár jól, aki illetéktelenül kézbe veszi...).

A szériafelszereléshez tartozik a természetesen márkás (Rolex, Seiko vagy Omega Seamaster típusú) csodaóra, amely azon felül, hogy szó szerint halálpontosan mutatja az időt, még irányjelzőt, robbanótöltetet, fojtózsinórt, lézert és kommunikációs eszközt is tartalmazhat - ízlés szerint. Ha már ez utóbbinál tartunk: létfontosságú, hogy hősünket minden szituációban elérhesse a felettes szerv - ezt pedig a lehető legravaszabb csipogók szolgálják. Csak jeleznénk, hogy a Bond által már a hatvanas évektől alkalmazott multifunkcionális kommunikációs eszközök mintegy megelőlegezték napjaink szórakoztató célokat is szolgáló okostelefontrendjeit - arra meg már nem is merünk gondolni, hogy az utóbbi évtizedek ezzel kapcsolatos fejlesztéseit alighanem a Bond-típusú filmek is inspirálhatták. Ha ezen kívül akad még olyan csúcstechnológia, amelynek virtuális alkalmazásában élen jártak e filmek, akkor az kétségtelenül a lézer. Mind Bond, mind mindenkori ellenfelei széleskörűen vetették be a "halálos sugarakat", melyek a filmek félig fantáziaszintjén táskából, gyűrűből, szemüvegből és inggombból is elővarázsolhatók. A csodatáskák amúgy sem maradhatnak említés nélkül: egy Bond-féle mutáns szerszámosláda az ügynöklét valamennyi fontos eszközét magában rejtheti. Noha ezek többnyire természetesen bonyolultabbak egy imbuszkulcsnál, hősünk néha az egyszerűségre is ráhajt, hiszen a legszimplább tolvajszerszámmal is képes kiiktatni egy biztonsági zárat (behatolásra és bilincsnyitásra ezenfelül még a mindig kéznél lévő szemüveg szára is bevethető). A szemüveg amúgy maga a legtökéletesebb minikamera, de természetesen arra is befogható, hogy egy máshol elhelyezett optikai felvevő képét juttassa el hősünk retinájára - néha pedig egyszerűen maga a képes üzenet hordozója, mely lejátszás után gyorsan eldobandó, hiszen már röptében robban. A legfontosabb kütyütár persze a gépkocsi, többnyire a hasznos masinák, eszközök valóságos enciklopedikus gyűjteményeként fungáló Aston Martin sport- és túraautó - de ezzel már rá is tértünk a következő fejezetre, amely Bond csodálatos járműveit taglalja.

Sean és Aston


Sean és Aston

 

Sorra vehetnénk itt a filmfolyam darabjaiban bevetett légi és vízi eszközöket - ezekben sosem volt hiány. Ha csak felsorolnánk a rosszcsontok által használt elmés járműveket, máris teleírtuk egy könyv lapjait - és akkor még nem is vettük számba a hátra szerelhető rakétahajtóműveket, no meg a többször előkerülő Disco Volante (alias The Flying Saucer) nevű speciális siklású szárnyashajót. Ha érintőlegesen is, de a Bond-széria néha hajmeresztő légijárműveit sem hagyhatjuk említés nélkül: a különböző jetskiszerű hibridek és "alligátorhajók" mellett csak a You Only Live Twice-ban (Csak kétszer élsz, 1967) Sean Connery által használt és híressé tett Little Nellie minihelikoptert (azaz gyrocoptert), egy Ken Wallis nevű ex-RAF-repülőstiszt elmés találmányát.

Szög és olaj

Előcitálhatnánk pusztán a Bond által vezetett alkalmi autókat is: Roger Moore például egy időben kifejezetten rákattant a Lotus sportkocsikra, Craig pedig legutóbb a Volvót sem vetette meg. No de az alapvető Bond-autó az Aston Martin DB5 (néha a DBS, ritkábban az ennél egzotikusabb típusok) - olyannyira, hogy alighanem a cég talán legfontosabb (remélhetőleg kölcsönösen előnyös szerződésekkel is lepapírozott) reklámja maga a 007-széria. E remek túrakocsik kétségtelenül szemet gyönyörködtetőek - még ha akadnak oly mozinézők is, akik észlelésének esztétikai szűrőjén sajnos fennakadna egy bármily gusztusosan dizájnolt gépkocsi. Ám önnön jelentőségüknél is fontosabb kütyühordozó szerepük - ebből a szempontból minden egyes jármű afféle célautó, azon belül is a Gesamtkunstwerk tipikus példája.

Elég egy pillantást vetnünk a The Living Daylightsban (Halálos rémületben, 1987) Timothy Dalton által használt Aston Martin V8 Vantage Volante verdára, melyen a vízen hajtás végett kinyitható oldalúszók, tüskéket szóró gumiabroncsok, rakéták, lézerek, kijelzővé alakuló szélvédő, jelfogó minirádió és persze igény szerint rakétahajtómű is található. Az már csak magától értetődő, hogy a járművet önmegsemmisítővel is ellátták! (Azt hiszem, ezt sajnálják legjobban a civil mozinézők, akik öndestruktor híján kénytelenek maguk tönkretenni kocsijukat - esetleg megvárni, amíg ellopják, majd darabjaira szedik.)

Pierce Brosnan ehhez képest a Die Another Day-ben (Halj meg máskor, 2002) egy haladási irányban kilőhető rakétákkal, a tetőn rögzített célkövető puskákkal, az obligát acéltüskevetővel, utaskilövő katapulttal felszerelt Aston Martin V12 Vanquisht vezet - utóbbi funkcióját forradalmi módon arra használja, hogy ismét talpára fordítsa a felborult járművet. S ha még nem említettük volna, mindehhez egy hatásos álcázó eszköz is jár, ami egy gombnyomásra láthatatlanná teszi a kocsit. A Casino Royale-ban (2006) Daniel Craig Aston Martin DBS V12-je pusztán egy spéci egészségügyi dobozt rejt magában, aminek segítségével kapcsolatba lehet lépni az MI6 központtal - amennyiben az ellenméreg-gyűjtemény vagy a defibrillátor kevésnek bizonyulna. A vadonatúj Skyfallban Bond egy váratlan fordulattal visszatér a kedves oldtimer DB5-öséhez, amibe (még egykoron!) több hasznos eszközt is beszereltek: egy katapulton kívül például frontoldali gépfegyverekkel nyithat tüzet a beavatott sofőr. Az 1964-es Goldfinger óta ez az első film, amiben be is vetik e korántsem szériatartozék kiegészítőket. Az autó sorsáról azonban - erős spoilerveszély miatt - nem árulhatunk el többet!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.