A modern kém mit sem ér a technika és a tudomány modern vívmányai nélkül. A 007-es példája ékesen bizonyítja, hogy az áramvonalas szuperügynökre fajtánk más egyedeinél is hatványozottabban érvényes az engelsi (naiv kultúrantropológiai) megállapítás: az embert az eszközhasználat emelte ki az állatvilágból.
James Bond a saját testét is ilyen-olyan módon, formában és célból, de egyaránt kifinomult eszközként használja. Ám a jól irányzott ökölcsapások és pengeéles elméje mellett némely ravaszul kifundált, trükkös ketyere is hathatósan közreműködik abban, hogy nem éppen laikus ellenfeleit és versenytársait is képes legyen legyakni.
Hasznos holmik
A James Bond-széria sok tekintetben az alkalmazott tudomány apoteózisa. Az alapvetően titkosszolgálati célú tudomány magisztere pedig Q (a széria őrült, ámde szigorúan hazafias célokat szolgáló tudósa), aki az elméleti jellegű alapkutatást és a gondos konstruktőri munkát rendre éles helyzetben kivitelezett kísérletekkel koronázza meg - lehetőség szerint jeles tűzijáték kíséretében demonstrálva az eszközök lenyűgöző erejét. Jellemző, hogy a Daniel Craig-féle újhullámos Bond-filmekkel szemben az egyik fő konsternációt Q szerepének kiiktatása keltette. Nos, az új Bond-moziban, a Skyfallban Q diadalmasan visszatért, rögtön bővített kiadásban: áramvonalasítva, megfiatalítva, kicsit botcsinálta IT-kivitelben, s a technikai fejtágító közben is a karakter múltjára referálva. Az viszont már a filmek kötelező, ám a mindennapi tapasztalatok által is alátámasztott iróniájához tartozik, hogy a végfelhasználó (Bond) és persze a körülmények rendre felülírják az eredeti, deduktív racionalitáson alapuló programot: bizonyos célokra kifejlesztett eszközök rendre ki nem számítható, új szituációban lesznek hasznosak (amint ez a való életben is lenni szokott...).
Ráadásul a James Bond-filmek remek példái a tudomány nagyjából százszázalékos hasznosulásának, hiszen amit Q gondos alapkutatásai során kisütött, azt Bond rendre használni fogja - a puskát valóban elsütik, sőt előbb-utóbb a jól-rosszul letesztelt rakétát is kilövik! S amikor már el is feledkeztünk egy kütyüről, akkor hősünk a megfelelő pillanatban előhúzza a szivarzsebéből vagy a mandzsettagombjából.
Az már a bondológia körébe tartozik, hogy akadtak az immár fél évszázados franchise-nak ebből a szempontból is kevésbé sikerült periódusai. A Roger Moore-korszakban (1973-1985) szinte már abszurd mértékben elszaporodtak a segédeszközök, s még az átlagosnál is erősebben parodisztikussá tették a korszak filmjeit. Különös tekintettel az 1979-es Moonrakerre, amelyből csak a főhősre támadó multifunkcionális koporsót emelnénk ki, mely végül mégiscsak eredeti funkcióját látja el.
A sztenderd kiegészítőkről szólva mindenekelőtt a lőfegyverekre kell kitérnünk, melyek a maguk nemében és műfajában rendre letisztult egyszerűségükkel tüntetnek. A James Bond-univerzum csúcsfegyvere természetesen a Walther cég PPK típusú pisztolya, melynek különböző módosulatai végigkísérik a 007-es kétórás filmidőkben mért életét. Néha egy kicsit fejlettebb eszközre vált: a Tomorrow Never Diesban (A holnap markában, 1997) például egy P99-re cseréli régi fegyverét, de a Quantum of Solace-ban (A Quantum csendje, 2008) megint a régi mordály villan meg a kezében. A legújabb alkotásban végre némi csúcstechnológiai fejlesztés is szerepet kap eme alapvetően mechanikus (ám annál halálosabb) eszköz használata során: Q egy optikai elvű tenyérleolvasóval szereli fel a pisztolyt, mely ezt követően csak a gazda kezének engedelmeskedik (nem is jár jól, aki illetéktelenül kézbe veszi...).
A szériafelszereléshez tartozik a természetesen márkás (Rolex, Seiko vagy Omega Seamaster típusú) csodaóra, amely azon felül, hogy szó szerint halálpontosan mutatja az időt, még irányjelzőt, robbanótöltetet, fojtózsinórt, lézert és kommunikációs eszközt is tartalmazhat - ízlés szerint. Ha már ez utóbbinál tartunk: létfontosságú, hogy hősünket minden szituációban elérhesse a felettes szerv - ezt pedig a lehető legravaszabb csipogók szolgálják. Csak jeleznénk, hogy a Bond által már a hatvanas évektől alkalmazott multifunkcionális kommunikációs eszközök mintegy megelőlegezték napjaink szórakoztató célokat is szolgáló okostelefontrendjeit - arra meg már nem is merünk gondolni, hogy az utóbbi évtizedek ezzel kapcsolatos fejlesztéseit alighanem a Bond-típusú filmek is inspirálhatták. Ha ezen kívül akad még olyan csúcstechnológia, amelynek virtuális alkalmazásában élen jártak e filmek, akkor az kétségtelenül a lézer. Mind Bond, mind mindenkori ellenfelei széleskörűen vetették be a "halálos sugarakat", melyek a filmek félig fantáziaszintjén táskából, gyűrűből, szemüvegből és inggombból is elővarázsolhatók. A csodatáskák amúgy sem maradhatnak említés nélkül: egy Bond-féle mutáns szerszámosláda az ügynöklét valamennyi fontos eszközét magában rejtheti. Noha ezek többnyire természetesen bonyolultabbak egy imbuszkulcsnál, hősünk néha az egyszerűségre is ráhajt, hiszen a legszimplább tolvajszerszámmal is képes kiiktatni egy biztonsági zárat (behatolásra és bilincsnyitásra ezenfelül még a mindig kéznél lévő szemüveg szára is bevethető). A szemüveg amúgy maga a legtökéletesebb minikamera, de természetesen arra is befogható, hogy egy máshol elhelyezett optikai felvevő képét juttassa el hősünk retinájára - néha pedig egyszerűen maga a képes üzenet hordozója, mely lejátszás után gyorsan eldobandó, hiszen már röptében robban. A legfontosabb kütyütár persze a gépkocsi, többnyire a hasznos masinák, eszközök valóságos enciklopedikus gyűjteményeként fungáló Aston Martin sport- és túraautó - de ezzel már rá is tértünk a következő fejezetre, amely Bond csodálatos járműveit taglalja.
Sean és Aston
Sorra vehetnénk itt a filmfolyam darabjaiban bevetett légi és vízi eszközöket - ezekben sosem volt hiány. Ha csak felsorolnánk a rosszcsontok által használt elmés járműveket, máris teleírtuk egy könyv lapjait - és akkor még nem is vettük számba a hátra szerelhető rakétahajtóműveket, no meg a többször előkerülő Disco Volante (alias The Flying Saucer) nevű speciális siklású szárnyashajót. Ha érintőlegesen is, de a Bond-széria néha hajmeresztő légijárműveit sem hagyhatjuk említés nélkül: a különböző jetskiszerű hibridek és "alligátorhajók" mellett csak a You Only Live Twice-ban (Csak kétszer élsz, 1967) Sean Connery által használt és híressé tett Little Nellie minihelikoptert (azaz gyrocoptert), egy Ken Wallis nevű ex-RAF-repülőstiszt elmés találmányát.
Szög és olaj
Előcitálhatnánk pusztán a Bond által vezetett alkalmi autókat is: Roger Moore például egy időben kifejezetten rákattant a Lotus sportkocsikra, Craig pedig legutóbb a Volvót sem vetette meg. No de az alapvető Bond-autó az Aston Martin DB5 (néha a DBS, ritkábban az ennél egzotikusabb típusok) - olyannyira, hogy alighanem a cég talán legfontosabb (remélhetőleg kölcsönösen előnyös szerződésekkel is lepapírozott) reklámja maga a 007-széria. E remek túrakocsik kétségtelenül szemet gyönyörködtetőek - még ha akadnak oly mozinézők is, akik észlelésének esztétikai szűrőjén sajnos fennakadna egy bármily gusztusosan dizájnolt gépkocsi. Ám önnön jelentőségüknél is fontosabb kütyühordozó szerepük - ebből a szempontból minden egyes jármű afféle célautó, azon belül is a Gesamtkunstwerk tipikus példája.
Elég egy pillantást vetnünk a The Living Daylightsban (Halálos rémületben, 1987) Timothy Dalton által használt Aston Martin V8 Vantage Volante verdára, melyen a vízen hajtás végett kinyitható oldalúszók, tüskéket szóró gumiabroncsok, rakéták, lézerek, kijelzővé alakuló szélvédő, jelfogó minirádió és persze igény szerint rakétahajtómű is található. Az már csak magától értetődő, hogy a járművet önmegsemmisítővel is ellátták! (Azt hiszem, ezt sajnálják legjobban a civil mozinézők, akik öndestruktor híján kénytelenek maguk tönkretenni kocsijukat - esetleg megvárni, amíg ellopják, majd darabjaira szedik.)
Pierce Brosnan ehhez képest a Die Another Day-ben (Halj meg máskor, 2002) egy haladási irányban kilőhető rakétákkal, a tetőn rögzített célkövető puskákkal, az obligát acéltüskevetővel, utaskilövő katapulttal felszerelt Aston Martin V12 Vanquisht vezet - utóbbi funkcióját forradalmi módon arra használja, hogy ismét talpára fordítsa a felborult járművet. S ha még nem említettük volna, mindehhez egy hatásos álcázó eszköz is jár, ami egy gombnyomásra láthatatlanná teszi a kocsit. A Casino Royale-ban (2006) Daniel Craig Aston Martin DBS V12-je pusztán egy spéci egészségügyi dobozt rejt magában, aminek segítségével kapcsolatba lehet lépni az MI6 központtal - amennyiben az ellenméreg-gyűjtemény vagy a defibrillátor kevésnek bizonyulna. A vadonatúj Skyfallban Bond egy váratlan fordulattal visszatér a kedves oldtimer DB5-öséhez, amibe (még egykoron!) több hasznos eszközt is beszereltek: egy katapulton kívül például frontoldali gépfegyverekkel nyithat tüzet a beavatott sofőr. Az 1964-es Goldfinger óta ez az első film, amiben be is vetik e korántsem szériatartozék kiegészítőket. Az autó sorsáról azonban - erős spoilerveszély miatt - nem árulhatunk el többet!
