Rakétamodellezés: Tűzijáték

  • - bodoky -
  • 1998. augusztus 20.

Tudomány

Ma Magyarországon legfeljebb a tűzijátékhoz használnak rakétákat - a rendszerváltás előtt a jégeső ellen is szovjet gyártmányú rakétákkal védekeztünk, ezt azóta korszerűbb, ám kevésbé látványos technológiára cserélte le a meteorológiai szolgálat. Amerikában viszont reneszánszát éli a rakétamodellezés, nem kis mértékben annak a kétszázezer dolláros díjnak köszönhetően, amelyet az első olyan amatőr pirotechnikus kap majd meg, akinek sikerül egy két kilogramm súlyú műholdacskát kétszáz kilométer magasságban pályára állítania.
Ma Magyarországon legfeljebb a tűzijátékhoz használnak rakétákat - a rendszerváltás előtt a jégeső ellen is szovjet gyártmányú rakétákkal védekeztünk, ezt azóta korszerűbb, ám kevésbé látványos technológiára cserélte le a meteorológiai szolgálat. Amerikában viszont reneszánszát éli a rakétamodellezés, nem kis mértékben annak a kétszázezer dolláros díjnak köszönhetően, amelyet az első olyan amatőr pirotechnikus kap majd meg, akinek sikerül egy két kilogramm súlyú műholdacskát kétszáz kilométer magasságban pályára állítania.

A Foundation for the International Nongovermental Development of Space (FINDS) nevezetű, az űrkutatás állami monopóliuma ellen fellépő washingtoni alapítvány által idén tavasszal kitűzött díj egyfajta civil űrversenyt indukált a nagy hagyományokkal büszkélkedő amerikai rakétamodellező klubok között. Az amatőrök részben az "igazi" űrkutatás során kifejlesztett csúcstechnológiának - ultrakönnyű műanyagoknak, miniatűr rakétamotoroknak, szilárd és folyékony üzemanyagoknak - köszönhetően ma már olyan professzionális eszközökkel dolgoznak, amelyek segítségével korábban elképzelhetetlen teljesítményű szerkezeteket építhetnek. Elemzők szerint már csak évek, esetleg hónapok kérdése, hogy

az első amatőr rakéta

a Föld körüli pályához elegendő magasságba jusson: a jelenlegi, 36 km-es rekordot a Korey Kline által épített Hyperion-I tartja, amely tavaly januárban negyvennyolc kilogramm üzemanyagot égetett el mintegy 15 másodperc alatt, és a hangsebesség háromszorosára gyorsult. Egy másik csúcskísérlet során Ky Michaelson, egy volt kaszkadőr - aki többek között rakétameghajtású motorkerékpáron végzett kunsztokkal szerzett vagyonát költi hobbijára - kétfázisú, 136 kilogramm súlyú szerkezetet lőtt ki, amely azonban a második fázis meghibásodása miatt nem érte el a tervezett 192 kilométeres magasságot. Összehasonlításképpen nem árt, ha tudjuk, hogy a repülőgépek 12, a meteorológiai léggömbök 30 kilométeres magasságba juthatnak fel, a földközeli műholdak, űrállomások és az űrrepülőgép orbitális pályája 140-180 kilométer magasan található.

A rakétabütykölés

nem veszélytelen dolog, még az ilyesmire specializálódott mamutvállalatok is gyakran csődöt mondanak - éppen két hete, hogy a kilövés után 42 másodperccel felrobbant egy a Lockheed Martin által gyártott, sorozatgyártásban amúgy már bevált Titan-4A rakéta Cape Canaveral felett. A 300 millió dolláros szerkezet egy egymilliárd dolláros, az ázsiai térség kommunikációs vonalainak lehallgatására tervezett kémműholdat állított volna pályára (lásd még Fülelős vezetés, MaNcs, 1998. augusztus 6.), a katasztrófa összköltsége az amerikai űrprogram eddigi legnagyobb veszteségének bizonyult. Míg a műholdbizniszben az effajta malőr kivételnek számít, az amatőröknél ez inkább szabály - az interneten fellelhető számos, fotókkal illusztrált kilövési beszámolóban általában részletesen elemezgetik, miért nem érte el a rakéta a tervezett magasságot. A jobbik eset az, ha például túl gyorsan ég el az üzemanyag, vagy nem indul be a második fázis - ekkor legfeljebb a tervezettnél alacsonyabbra jut fel a rakéta. Cápának viszont azt nevezik, ha a vezetőszárnyak hibás beállítása, az erős szél vagy más probléma miatt a rakéta nem függőleges, hanem vízszintes irányban hagyja el a kilövőpadot, és a felszín közelében gyorsul - akár a hangsebesség két-háromszorosáig.

Ez a hobbi

mégsem követel annyi áldozatot,

mint mondjuk az ejtőernyőzés vagy a búvárkodás, ugyanis éppen a robbanóanyagok felhasználása miatt potenciálisan veszélyes méretű rakétát csak a szigorú belső szabályokkal és hozzáértő szakemberekkel rendelkező rakétaklubok kötelékében építhet a ráérős amerikai. A Reaction Research Society (http://www.rrs.org) tanfolyamokat is szervez, a vizsga egy saját készítésű rakéta kilövése a klub tesztpályáján a kaliforniai Mojave sivatagban. A különféle kategóriákban elért rekordok nyilvántartásával is foglalkozó Tripoli Rocketry Association (http://www.tripoli.org) az USA szinte minden nagyvárosában megtalálható, és időről időre megrendezi a "Nagy és Veszélyes Rakéták" kilövésére szolgáló összejöveteleket. Az amatőr rakétásoknak saját magazinja (High Power Rocketry) és webes hírügynöksége (http://www.rocketryonline.com) is működik, amelyekből kiderül, hogy már több egymással rivalizáló társaság is gőzerővel építi azokat a több száz kilogramm súlyú, tíz-tizenöt méter magas "modelleket", amelyekkel a FINDS által kitűzött díjat szeretnék megkaparintani. A Fuck the NASA-beindulás határa a csillagos ég: különc milliomosok részvételével konzorciumok alakulgatnak a Naprendszerben kószáló kisbolygók nemesfémtartalmának kitermelésétől a Hold-turizmus és a marsi ingatlankereskedelem felvirágoztatásán keresztül az űrbe temetkezés lehetőségének megteremtéséig mindenre, amihez rakéta kell.

- bodoky -

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.