Rakétamodellezés: Tűzijáték

  • - bodoky -
  • 1998. augusztus 20.

Tudomány

Ma Magyarországon legfeljebb a tűzijátékhoz használnak rakétákat - a rendszerváltás előtt a jégeső ellen is szovjet gyártmányú rakétákkal védekeztünk, ezt azóta korszerűbb, ám kevésbé látványos technológiára cserélte le a meteorológiai szolgálat. Amerikában viszont reneszánszát éli a rakétamodellezés, nem kis mértékben annak a kétszázezer dolláros díjnak köszönhetően, amelyet az első olyan amatőr pirotechnikus kap majd meg, akinek sikerül egy két kilogramm súlyú műholdacskát kétszáz kilométer magasságban pályára állítania.
Ma Magyarországon legfeljebb a tűzijátékhoz használnak rakétákat - a rendszerváltás előtt a jégeső ellen is szovjet gyártmányú rakétákkal védekeztünk, ezt azóta korszerűbb, ám kevésbé látványos technológiára cserélte le a meteorológiai szolgálat. Amerikában viszont reneszánszát éli a rakétamodellezés, nem kis mértékben annak a kétszázezer dolláros díjnak köszönhetően, amelyet az első olyan amatőr pirotechnikus kap majd meg, akinek sikerül egy két kilogramm súlyú műholdacskát kétszáz kilométer magasságban pályára állítania.

A Foundation for the International Nongovermental Development of Space (FINDS) nevezetű, az űrkutatás állami monopóliuma ellen fellépő washingtoni alapítvány által idén tavasszal kitűzött díj egyfajta civil űrversenyt indukált a nagy hagyományokkal büszkélkedő amerikai rakétamodellező klubok között. Az amatőrök részben az "igazi" űrkutatás során kifejlesztett csúcstechnológiának - ultrakönnyű műanyagoknak, miniatűr rakétamotoroknak, szilárd és folyékony üzemanyagoknak - köszönhetően ma már olyan professzionális eszközökkel dolgoznak, amelyek segítségével korábban elképzelhetetlen teljesítményű szerkezeteket építhetnek. Elemzők szerint már csak évek, esetleg hónapok kérdése, hogy

az első amatőr rakéta

a Föld körüli pályához elegendő magasságba jusson: a jelenlegi, 36 km-es rekordot a Korey Kline által épített Hyperion-I tartja, amely tavaly januárban negyvennyolc kilogramm üzemanyagot égetett el mintegy 15 másodperc alatt, és a hangsebesség háromszorosára gyorsult. Egy másik csúcskísérlet során Ky Michaelson, egy volt kaszkadőr - aki többek között rakétameghajtású motorkerékpáron végzett kunsztokkal szerzett vagyonát költi hobbijára - kétfázisú, 136 kilogramm súlyú szerkezetet lőtt ki, amely azonban a második fázis meghibásodása miatt nem érte el a tervezett 192 kilométeres magasságot. Összehasonlításképpen nem árt, ha tudjuk, hogy a repülőgépek 12, a meteorológiai léggömbök 30 kilométeres magasságba juthatnak fel, a földközeli műholdak, űrállomások és az űrrepülőgép orbitális pályája 140-180 kilométer magasan található.

A rakétabütykölés

nem veszélytelen dolog, még az ilyesmire specializálódott mamutvállalatok is gyakran csődöt mondanak - éppen két hete, hogy a kilövés után 42 másodperccel felrobbant egy a Lockheed Martin által gyártott, sorozatgyártásban amúgy már bevált Titan-4A rakéta Cape Canaveral felett. A 300 millió dolláros szerkezet egy egymilliárd dolláros, az ázsiai térség kommunikációs vonalainak lehallgatására tervezett kémműholdat állított volna pályára (lásd még Fülelős vezetés, MaNcs, 1998. augusztus 6.), a katasztrófa összköltsége az amerikai űrprogram eddigi legnagyobb veszteségének bizonyult. Míg a műholdbizniszben az effajta malőr kivételnek számít, az amatőröknél ez inkább szabály - az interneten fellelhető számos, fotókkal illusztrált kilövési beszámolóban általában részletesen elemezgetik, miért nem érte el a rakéta a tervezett magasságot. A jobbik eset az, ha például túl gyorsan ég el az üzemanyag, vagy nem indul be a második fázis - ekkor legfeljebb a tervezettnél alacsonyabbra jut fel a rakéta. Cápának viszont azt nevezik, ha a vezetőszárnyak hibás beállítása, az erős szél vagy más probléma miatt a rakéta nem függőleges, hanem vízszintes irányban hagyja el a kilövőpadot, és a felszín közelében gyorsul - akár a hangsebesség két-háromszorosáig.

Ez a hobbi

mégsem követel annyi áldozatot,

mint mondjuk az ejtőernyőzés vagy a búvárkodás, ugyanis éppen a robbanóanyagok felhasználása miatt potenciálisan veszélyes méretű rakétát csak a szigorú belső szabályokkal és hozzáértő szakemberekkel rendelkező rakétaklubok kötelékében építhet a ráérős amerikai. A Reaction Research Society (http://www.rrs.org) tanfolyamokat is szervez, a vizsga egy saját készítésű rakéta kilövése a klub tesztpályáján a kaliforniai Mojave sivatagban. A különféle kategóriákban elért rekordok nyilvántartásával is foglalkozó Tripoli Rocketry Association (http://www.tripoli.org) az USA szinte minden nagyvárosában megtalálható, és időről időre megrendezi a "Nagy és Veszélyes Rakéták" kilövésére szolgáló összejöveteleket. Az amatőr rakétásoknak saját magazinja (High Power Rocketry) és webes hírügynöksége (http://www.rocketryonline.com) is működik, amelyekből kiderül, hogy már több egymással rivalizáló társaság is gőzerővel építi azokat a több száz kilogramm súlyú, tíz-tizenöt méter magas "modelleket", amelyekkel a FINDS által kitűzött díjat szeretnék megkaparintani. A Fuck the NASA-beindulás határa a csillagos ég: különc milliomosok részvételével konzorciumok alakulgatnak a Naprendszerben kószáló kisbolygók nemesfémtartalmának kitermelésétől a Hold-turizmus és a marsi ingatlankereskedelem felvirágoztatásán keresztül az űrbe temetkezés lehetőségének megteremtéséig mindenre, amihez rakéta kell.

- bodoky -

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)