A híreket olvasva az a benyomásunk támadhat, hogy nagy lánggal ég az Amazonas-medence teljes brazíliai régiója. A valóság csupán egy fokkal kevésbé drámai: kiterjedt erdőségek is égnek, valószínűleg eddig érintetlen őserdei szakaszok is, de még gyakrabban kap lángra a korábbi irtások – a tüzek szempontjából – sérülékenyebb zónája, és persze az Amazonas-medencétől délre található szavannaövezet növényzete is sokfelé tüzet fogott.
Az erdőtüzek zöme Brazíliát érinti, de Bolívia tágabban vett amazonasi régiójában is válságos a tűzhelyzet (ezért több nem kormányzati szervezet Evo Morales bolíviai elnök ambiciózus, az erdőségek kárára a marhatenyésztést pártoló programját teszi felelőssé). A brazil űrkutatási hivatal (INPE) augusztus 23-án kelt jelentése szerint az idén eddig
75 336 természeti tüzet (erdő- vagy bozóttüzet) regisztráltak, és ez már 83 százalékkal több, mint a 2018 megfelelő időszakában észlelt 40 136-os darabszám. A tendenciát később a NASA saját műholdfelvételeinek elemzése is megerősítette. Ráadásul a tüzek száma azóta tovább gyarapodott, és ez így megy addig, amíg – úgy október felé – a pár hónapos szárazabb periódus véget ér, és meg nem kezdődik az esős évszak.
„Brazília vezetésére alkalmatlan”
Ez egyben szomorú rekordnak is számít a műholdas mérések 2013-as kezdete óta. Augusztus közepétől egyetlen hét alatt 9507 természeti tüzet, jórészt erdőtüzet regisztráltak, a legtöbbjüket az esőerdei régióban, Mato Grosso és Pará államban. Itt terjeszkednek a legnagyobb ütemben a mezőgazdasági területek (például legelők) az őserdő rovására, az itt keletkező, gyorsan kiszáradó irtásterületek pedig könnyen lángra kapnak. Az Amazonas-vidéken és az attól délnyugatra található Rondônia államban tomboló tüzek füstje sok ezer kilométerrel távolabb is elsötétíti az eget: a legnagyobb brazil városban, São Paulóban (az Amazonastól 2800 kilométernyire) például augusztus 20-án kora délután is szinte éjszakai sötétség honolt.
A szinte megszámlálhatatlan amazonasi erdőtűz a műholdas mérések szerint hatalmas mennyiségű szén-dioxidot juttat a levegőbe – miközben az esőerdő alapesetben inkább elnyeli és a fotoszintézis során tápanyagokká és éltető oxigénné alakítja a szén-dioxidot. Akad persze, aki korántsem örül annak, hogy Brazília immár képes a világűrből fürkészni saját területét. Jair Bolsonaro, az év eleje óta hivatalban lévő brazil elnök már augusztus elején felállította székéből az INPE elnökét, Ricardo Galvãót, mondván, az általa közzétett adatok és főleg azok nyilvánosságra hozatala károkat okoz az országnak. Az elnök augusztus elején nyilvánosan megkérdőjelezte az ügynökség adatainak megbízhatóságát, és kifejtette, hogy az INPE „valamilyen nem kormányzati szervezet érdekeit szolgálja”. Galvão egy interjúban visszautasította Bolsonaro állításait, majd nemes egyszerűséggel „gyerekesnek” és „Brazília vezetésére alkalmatlannak” nevezte az elnököt.
A környezetvédő szervezetek és a világsajtó jelentős része összefüggésbe hozza az erdőtüzek számának példátlan gyarapodását a szélsőségesen jobboldalinak és autoriter hajlamúnak nevezett Bolsonaro elnök hivatalba lépésével (lásd: Támad a trópusok Trumpja, Magyar Narancs, 2018. november 15.). Az ország friss vezetője azóta gyakorlatilag szabad kezet adott mindazon vállalkozásoknak és magánszemélyeknek, akik az őserdő rovására inkább mezőgazdasági és bányászati területeket szeretnének maguknak, amivel Bolsonaro sajátos érvelése szerint az országot gazdagítanák. Az elnök többször kinyilatkoztatta, hogy nem hisz az ember okozta klímaváltozásban, kissé avítt világképében az emberen kívüli természet leigázandó és feláldozható elemként szerepel, a Föld pedig kizárólag az emberi faj számára teremtetett.
A véres költő
Bolsonaro először a tőle megszokott maximális impertinenciával reagált arra, hogy világtéma lett az brazil tűzvészhelyzet. „Korábban Láncfűrész Kapitánynak hívtak, mostanra már Néró lettem, aki felgyújtja az Amazonas vidékét. Csakhogy ez a természeti tüzek (queimada) ideje.” Igen ám, de az elnökkel ismét tengelyt akasztó INPE szerint a gigantikus mennyiségű tűzvészt most már végképp nem lehet kizárólag természetes okokra, így a száraz évszakra visszavezetni: ebben az évben Brazília időjárása szinte teljes mértékben a sokéves éghajlati átlagok körül alakult, a lehullott eső mennyisége is legfeljebb csekély mértékben maradt el az átlagos értékektől. Kétségtelen, hogy az esőerdők régiójában is jelentkező száraz évszak kedvező feltételeket teremt a tűzvészek terjedéséhez, de azokat rendre emberek gyújtják – szándékosan vagy véletlenül. Így foglalt állást az adatokat elemezve Alberto Setze, az INPE kutatója is.
Az erdők szándékos felgyújtása az égetéses erdőritkítás régi, bevált módja már évezredek óta, és eddig valamennyi erdőkkel bíró kontinensen alkalmazták. Az, hogy a mostani tűzözönt szervezett akciók okozzák, alátámasztja, hogy augusztus elején helyi farmerek a Tűz napjára, azaz koordinált, nagy léptékű erdőégetési akciókra vonatkozó fizetett felhívást tettek közzé Pará Amazonas menti állam egyik helyi újságjában. Tették ezt annak tudatában, hogy a kormányzat részéről csupán minimális reakciókra számíthatnak. Számításaik be is váltak, Bolsonaro ugyanis a tüzekre reagálva abszurd módon a „civil szervezeteket” vádolta gyújtogatással, azt állítva, hogy ezek így akarnak bosszút állni a kormányzat által megkurtított finanszírozásuk miatt. Később azért visszavett valamennyit: a helyzet komolyságára és a számára is meglepően éles nemzetközi reakciókra tekintettel intézkedett, hogy a hadsereg is kapcsolódjon be az oltásba, s szavakban végre elítélte a gyújtogatókat is.
Az INPE az idén az erdőirtás esztelen fokozódását tapasztalta. Április és július között több erdőt pusztítottak el, mint a korábbi három év bármelyikében. Egyedül júniusban 2254 négyzetkilométernyi esőerdő-vegetáció tűnt el véglegesen – ez háromszor-ötször akkora, mint a korábbi évek hasonló időszakáénak (szintén nem lebecsülendő) erdővesztesége. Hangsúlyozni kell: az erdők felszámolásának néha pusztán az eszköze az égetés (aminek mértéke gyakorta kikerül a gyújtogatók kontrollja alól), máskor pedig a tűz a következménye. A trópusi esőerdők ugyanis szabályozzák a környékük vízháztartását és még a gyakori csapadékot is szavatolják. A kiirtásuk nyomán a közelben és távolabb is csökken az esők gyakorisága és csapadékhozama, a maradék növényzet kevesebb vizet tárol, könnyen kiszárad és gyúanyagként szolgál a tüzeknek.
Kié az Amazonas?
Az Amazonas-medence teljes területe 7 millió négyzetkilométer, ebből 5500 ezret borítanak eddig háborítatlannak tekinthető őserdők. Bár a közvélekedés többnyire Brazíliával azonosítja a teljes Amazonas-medencét, valójában a gigantikus folyam és a mellékfolyói által behálózott régió esőerdeinek csupán 60 százaléka tartozik a legnagyobb dél-amerikai államhoz – fontos szereplő Peru (az esőerdők 13 százalékát birtokolja), Kolumbia (10 százalék), de az Amazonas-régió smaragdzöld területeiből viszonylag kisebb mértékben Ecuador, Venezuela, Bolívia, Guyana, Suriname és Francia Guyana is részesül. Az Amazonas-régió jelentőségét mutatja, hogy a világ még háborítatlan esőerdeinek fele itt található, ráadásul az itteni biodiverzitás globális léptékben is páratlannak számít.
Mindez persze korántsem nyűgözte le az Amazonas-vidéket fokozatosan kolonizáló farmereket, földbirtokosokat és bányavállalkozókat, hathatós közreműködésükkel az elmúlt fél évszázad alatt az itteni esőerdő megközelítőleg 17 százaléka tűnt el. A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy amennyiben a veszteség mértéke eléri a 20–25 százalékot, ráadásul az erdőirtások által is gerjesztett kiszáradási tendencia is folytatódik, úgy a Föld zöld tüdejének jó része hatalmas szavannává változhat – kiemelten érvényes ez Amazónia déli, keleti és középső régióira.
Az amazonasi esőerdő-régió pusztulása több szempontból is végzetes lehet. Egyrészt egy kivételesen gazdag ökoszisztéma tűnhet el vagy sérülhet helyrehozhatatlan mértékben. Másrészt e hatalmas, szén-dioxidot elnyelő és átalakító biokémiai „gyár” kapacitása is végzetesen csökkenhet. Sőt, a rendszeres égetésből származó szén-dioxid akár felül is múlhatja azt a mennyiséget, amennyit az esőerdő semlegesíthetne. Külön tragédia volna, ha égetés vagy lebomlás révén felszabadulna az esőerdő vegetációjában tárolt szén jelentős része. Ez körülményektől függően szén-dioxid és metán termelődésével járhat – az egyik (a metán) erősebb üvegházhatású, mint a másik. Ne felejtsük: a földi ökoszisztémák által raktározott szénmennyiség 10 százaléka található az Amazonas biomasszájában!
Gyakran emlegetik, hogy ezek az esőerdők termelik meg a Föld oxigénkészletének 20 százalékát – erre hivatkozott egy Twitter-bejegyzésében Macron francia elnök is. Ám a tudományos konszenzus szerint mindez erős túlzás – a valós produktum nem éri el a 10 százalékot sem. Ettől azonban a veszteség nem lesz kisebb: az esőerdővel együtt pusztulna el számos, a vegetációval harmóniában élő őslakos közösség is, akiket sokszor fegyverrel is fenyegetnek az erdőirtásban érdekelt csoportok.
| Rossz célokra
Augusztusban előbb a német, majd a norvég kormány is úgy döntött, időlegesen felfüggeszti az Amazon Fund támogatását. A német kormány eddig 55 millió eurót fizetett be az alapba, Norvégia – a legnagyobb donor – a kezdetektől 8,3 milliárd koronát (270 milliárd forintot). A pénzből nemcsak az esőerdők irtását akarták leállítani, hanem újraerdősítést is finanszíroznak vele, valamint az őslakosokat is ebből támogatják. Kiderült azonban, Bolsonaro azt tervezte, hogy a pénzt az erdőirtástól eltiltott földművesek kártérítésére (gyakorlatilag szavazatvásárlásra) is felhasználja. Az alap 2008-as létrehozása óta a fakitermelés és az erdőirtás mértéke jelentősen mérséklődött, Bolsonaro hivatalba lépése óta azonban a trend megfordult. Németország ennek nyomán döntött úgy, hogy első lépésben felfüggeszti 35 millió euró befizetését az alapba, Norvégia pedig azért nem utal át 300 millió koronát, mert Brazília önhatalmúlag leállította az Amazon Fund igazgatóságának és technikai bizottságának működését. |
