Spermabankok: Intimbetét-állomány

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2001/7. (02. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Aszakorvosok ma már csodákra képesek, tulajdonképpen néhány életrevaló spermiumot is helyzetbe tudnak hozni, hogy elvégezze feladatát, találkozzon a petesejttel, és egészséges leendő kazánkovács vagy nemzetbiztonsági bizottsági tag fejlődjön belőlük. Van azonban néhány olyan eset, amikor a csoda sem segít, mert a férfi tökéletesen meddő, saját gyermeke nem lehet, ezért marad az arteficiális heterológ inszemináció kriospermákkal, ahogy mi emlegetni szoktuk szűk családi körben a spermabank által nyújtott lehetőséget.

Aszakorvosok ma már csodákra képesek, tulajdonképpen néhány életrevaló spermiumot is helyzetbe tudnak hozni, hogy elvégezze feladatát, találkozzon a petesejttel, és egészséges leendő kazánkovács vagy nemzetbiztonsági bizottsági tag fejlődjön belőlük. Van azonban néhány olyan eset, amikor a csoda sem segít, mert a férfi tökéletesen meddő, saját gyermeke nem lehet, ezért marad az arteficiális heterológ inszemináció kriospermákkal, ahogy mi emlegetni szoktuk szűk családi körben a spermabank által nyújtott lehetőséget.

A spermabankok

funkciói összetettek. Lehetőséget nyújtanak a fentebb már vázolt problémával küzdő pároknak, de akkor is érdemes spermabankhoz fordulni, ha valamilyen betegség kezelése következtében fennáll a lehetősége a nemzőképesség tartós vagy időleges megváltozásának. Ilyenkor az ember leadja a spermát, és nem kell attól rettegnie, hogy soha többé nem lesz gyermeke, mert gondos kezek és még gondosabb hűtők megőrzik genetikai állományát a jövőnek. (A mesterséges megtermékenyítésnek csupán egyik válfaja az úgynevezett lombikbébi-módszer, amikor a petesejtet a testen kívül randiztatják a spermiummal, majd visszaültetik a méhbe. Egyéb esetekben a petesejtet nem abajgatják, hanem a spermát fecskendezik be több alkalommal.)

A nemzőképesség megváltozása, megszűnése azonban nem mindig tervezhető előre, gondoljunk csak arra, amikor az ember teljesen váratlanul az első emeletről terpeszállásban ráesik egy szekérrúdra! Nos, amennyiben valaki gyakran tartózkodik szekérrúd felett, vagy csak egyszerűen biztosítani szeretné, hogy minden körülmények között legyen életképes spermája letétben, felkereshet egy kriprezervációs centrumot, és gondoskodhat róla.

A spermabankok - nem utolsósorban - kiváló lehetőséget nyújtanak a harmadvonalbéli kabarészerzőknek, ha már kifogytak a romákon és a melegeken való élcelődésből, de ezen aspektust most érthető okokból nem részletezzük.

A történelem

fényes és tiszteletre méltó, a magyar orvostudomány lépést tartva a nyugati világgal, már 1988-ban megkezdte egy spermabank működtetését dr. Pekerdi és munkatársai vezetésével, és nyugodtan elmondhatjuk, hogy a fejlődés azóta is töretlen, az országban már számos helyen működik ilyen intézmény.

Az előzmények előzményei is tanulságosak, például nem is gondoltam volna, hogy Spallanzoni doktor már 1776-ban azzal szórakozott, hogy spermákat fagyasszon hó segítségével, Montegazza doktor 1886-ban már teljes komolysággal vetette fel egy spermabank létrehozását, 1938-ban pedig, amikor a gecik amúgy is meghatározó szerepet játszottak a történelem alakulásában, Jahnel doktor sikeresen hűtött le -79 Celsius-fokra spermiumokat, melyek felmelegítés után is megtartották mobilitásukat.

A problémát mindig is a spermiumok előkészítése és a hűtés szabályozása jelentette, de szerencsére mindkettő megoldódott mostanra, úgyhogy bízvást kijelenthetjük: a spermiumok nagyobb biztonságban vannak a hűtőben, mint ha magunkkal hordjuk őket az elektronikus és egyéb szmogban, kitéve a környezeti hatásoknak, stressznek és mindenféle károsodásnak.

A fokozatos hűtésben természetesen a számítógép segít, az oldat elkészítésében jelenleg két iskola verseng: a tojássárgáját használók és az AB vérsavót alkalmazók. Egyébként az egész eljárás rutinból megy már, elmúlt a hőskor, semmi sem akadályozza a spermabankok felvirágzását, mint ahogy a magánszektor megjelenése is bizonyítja az iparág életképességét.

A közalkalmazásban álló spermabankárok véleménye meglehetősen megoszlik a maszek cégekről, de ha azt írom, hogy megkülönböztetett figyelemmel kísérik tevékenységüket, akkor nem túlzok. A helyzet tulajdonképpen érthető: állami költségvetésből, hosszú évek alatt, aprólékos munkával haladtak lépésről lépésre, aztán a rendszerváltás után egyszer csak megjelentek a vállalkozók, és létrehozták kis paradicsomaikat az egészségügyi rendszeren kívül. Az orvosok ezt gyanakodva figyelik, és visszafogottan nyilatkoznak, ha valaki érdeklődik náluk. Ez az ellenszenv azonban nem akadályozhatja a közös munkát, hiszen a feladatok összetettsége, megosztottsága megkívánja az együttműködést. Marad a duzzogás.

A donorok

kiválasztása régi jó szokás szerint továbbra is az orvosi egyetemekről történik, azaz a SOTE gólyabálján van a legnagyobb esélye annak, hogy a tétova medika egy genetikailag nagycsaládos pasi karjaiba fut. A mesterséges megtermékenyítésnél az anya genetikai üzenete továbbmegy, ezért a kezdeti idegenkedés után a leendő apák általában belátják, hogy még mindig ez a legjobb módszer. Szakértőnk szerint - akármilyen tudománytalan is - az első időkben született, most már tizenéves gyerekek hasonlítanak az apjukra. Nos, ennyit tesz a család, a haza és az isten, ha hagyják érvényesülni.

A donorok szűrése gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy valamilyen hiba átcsússzon. Az ondóvizsgálatot általános orvosi vizsgálat követi, majd vérvizsgálat, pszichológiai vizsgálat és genetikai szűrés. Ezeket követően hat hónap múlva a HIV-vizsgálatot megismétlik, és csak ezután kerülhet be a donor a rendszerbe.

A donor nem kaphat fizetséget a leadott hímivarsejtért, de a költségeit, kimaradt munkabérét megtérítik, ami egyetemisták esetében egy általánydíjat jelent, kábé ötezer forintot.

A donor természetesen írásban lemond minden jogáról a születendő gyermekkel kapcsolatban.

A jogi szabályozás

meglehetősen lemaradt a valóságtól. Spermát például legálisan tíz évig lehet tárolni, aminek semmi értelme sincs, hiszen húsz év múlva a túlélési arány ugyanolyan, viszont sokkal életszerűbb, hogy valaki a tizennyolc évesen lefagyasztott spermáját a harmincas éveiben szeretné felhasználni. Az indokok nem ismertek, a törvényhozásnak meg nem sürgős a változtatás, úgyhogy a minták tíz év múlva megsemmisítésre kerülnek, vagy némi ügyeskedés után úgy maradnak a hűtőben, mintha frissen levett spermák lennének.

A Krio Rt.-nél tett látogatásom meggyőzött arról, hogy érdemes befektetni ebben a műfajban. Harminc-negyven millióból kihozható az indulás, aztán pár év múlva már elkezd önjáróvá válni az intézmény, és szerény, de biztos hasznot hozva működik. Ez a dolog csak javulni fog, ha az emberek egyfajta életbiztosításként a fentebb ismertetett okokból letétbe helyezik spermájukat. Az ár nem falrengető, ötvenezer forint körüli összegből elindítható a projekt, és ebben benne van a teljes körű kivizsgálás és az első évi fagyasztás is, amit minden évben meg lehet újítani.

Meglepett, hogy a prüdéria spermabankügyben is működik. Egyértelmű, hogy a kérdés kényes mivolta nem teszi lehetővé a szokásos hirdetési módszereket, de hogy egy felvilágosult és népszerű hetilap miért zárkózott el a szolgáltatás bemutatásától, azt nem igazán tudom megérteni.

Abban az elméleti esetben, ha egy egyedülálló nő keresné fel a spermabankot, ügyét a Tudományos Etikai Bizottság bírálja el, és dönt az esetleges mesterséges megtermékenyítésről. Párok jelentkezésekor erre nincs szükség, mivel őket a meddőségi központok irányítják a spermabankokhoz.

Leszbikus párok

még nem fordultak a centrumhoz, de esetükben is a bizottság döntene arról, hogy megfelelőek-e a körülményeik egy gyermek felneveléséhez. Nem akarom elképzelni a döntést, de Nyugaton ezt úgy oldják meg, hogy kvázipartnerrel járulnak a bizottság elé, és így növelik esélyeiket.

Életszerűbb az a probléma, miszerint a gyermektelen házaspár nem idegen donor spermájától szeretne gyermeket, hanem a férfi legközelebbi rokonától, az apjától. Ez elméletben úgy oldható meg, hogy az apa (leendő nagypapa) leadja megőrzésre az ejakulátumot, amiről az elkövetkező időszakban ő rendelkezik, és így elméletileg van esély arra, hogy a leendő anya elintézze a nagyapa (apa) spermájával történő megtermékenyítést, további hálás témát adva a rokonsági viszonyokat vizsgáló ügyvédeknek és kabarészerzőknek.

Ezek azonban csak

elméleti lehetőségek,

az élet egyszerűbb. A nyolcvanas és kilencvenes évek viharos fejlődése után a meddőség spermabankkal vagy anélkül egyre jobban kezelhető, a lehetőségek országa vagyunk ebből a szempontból is, a lombikbébiprogramtól a krétakörben bemutatott feketekakas-áldozatig számtalan megoldás kínálkozik. Tehát itt az ideje az optimista lezárásnak, miszerint a magyar orvosok és a magyar orvostudomány meddőségi kérdésekben nem ismer lehetetlent, a körülmények messze jobbak, mint például a mezőgazdaságban vagy a kohászatban. Lehet örülni.

Para-Kovács Imre

Nagy segítséget nyújtott a cikk elkészítéséhez dr. Demeter János kandidátusi értekezése, a Sperma kriprezerváció számítógép vezérelte fagyasztó készülékkel, arteficiális heterológ inszemináció (AID) krispermákkal, valamint maga dr. Demeter János, a Szent Rókus Kórház és Intézményei szülészeti és nőgyógyászati osztályának osztályvezető főorvosa és Balogh István, a Krio Rt. vezérigazgatója. A cikkben előforduló hülyeségekért azonban egyedül én vagyok a felelős.

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2001/7. (02. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...