Haszpra László, az Országos Meteorológiai Szolgálat vezető kutatója azonban némileg lehűti a kedélyeket. A mostani verőfényes, szokatlanul enyhe téli idő szerinte
egyáltalán nem annyira szokatlan,
a globális felmelegedéshez pedig nem sok köze van.
"Egyelőre csak annyit érzékelni, mintha kissé gyakrabban fordulnának elő az enyhébb telek, de az eddigiekből semmiképpen nem lehet arra következtetni, hogy megváltozott volna Magyarország éghajlata."
Érdekes, hogy a legtöbb ember zord, zimankós telekre emlékszik gyermekkorából, hatalmas hóakadályokkal. Tömegek kollektív élményévé nemesültek azok az emlékek, amikor az iskola előtt egy órával korábban kellett kelni és kiszabadítani a házat a hó fogságából, már ha egyátalán el lehetett jutni az iskoláig a kemény magyar télben. "Az emberek hajlamosak teljesen rosszul visszaemlékezni a telekre. Bár valóban volt egy-egy szigorúbb tél, az emlékeket az adatok egyáltalán nem támasztják alá. Idén télen még csak melegrekord sem volt."
Felmerül persze a kérdés, hogy mikor lehet azt mondani, hogy megváltozott az éghajlat? Mikor kell hosszabb távra berendezkedni a megváltozott körülményekre? Meteorológus-berkekben
még ma sem tudtak
teljes konszenzusra jutni olyan elemi kérdésekben, mint például hogy mi az időjárás vagy mi az éghajlat.
Haszpra László szerint többé-kevésbé elfogadott az a megfogalmazás, hogy az időjárás a légkör pillanatnyi állapota, az éghajlat pedig az időjárások hosszú időszakának az összessége. Utóbbinál a hosszún van a hangsúly. "Ha Magyarországon több évtizeden keresztül két fokkal magasabb lenne az átlaghőmérséklet, akkor nyugodtan kijelenthetnénk, hogy megváltozott az éghajlat. De Magyarország klímája mérsékelt égövi, alapvetően kontinentális, azaz teljesen normális dolognak számít a kemény tél, a forró nyár, de a fordítottja is. Erre az éghajlati típusra kifejezetten jellemző a nagy hőingás és a szélsőséges időjárási helyzet."
A végleges változatot júliusra ígérik, de egy előzetes anyag már most közkézen forog az IPCC legújabb jelentéséből, amely minden korábbinál nagyobb felmelegedést jósol a Földön. A legutóbbi, 1995-ös prognózis még csak 1,4-3,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedést rögzített a XXI. századra, míg a mostani 1,4-5,8 Celsius-fokost, azzal a kitétellel, hogy most a valóság közelebb lesz az 5,8-hoz.
Öt év alatt rájöttek, hogy a por/korom/kén-dioxid, azaz a klasszikus ipari szennyezések hűtőhatása (napfényvisszaverő hatása) jóval csekélyebb, mint gondolták. Ugyancsak a legutóbbi időkben tűnt fel a tudósoknak, hogy a hűtőszekrényekben és klímaberendezésekben használt ózonbontó
freonok világméretű kiváltása
mégsem volt akkora sikersztori, a helyette bevezetett "lágy, ózonbarát freonokról" ugyanis kiderült, hogy kiváló üvegházhatású gázok. Az új tudás birtokában a modellek még magasabb melegedést mutattak, ami meglehetősen elszomorító dolog, különösen annak fényében, hogy tudósok szerint csupán két dologban bízhatunk. Az egyik, hogy a felmelegedés üteme évtizedenként nem haladja meg 0,2 fokot. Ekkor a világ fejlettebb régióinak még van esélyük alkalmazkodni a változó körülményekhez, például a magasabb vízszint ellen gátakat felhúzni a tengerparti városokban vagy szívósabb növényfajtákat kikísérletezni. A másik, hogy a XXI. században a felmelegedés nem éri el a 4 Celsius-fokot. Ha mégis, akkor leállhat a Golf-áramlat (erről bővebben lásd: Ver a víz, Magyar Narancs, 2000. november 31.), és átalakul a földi légkörzés- és óceáni áramlásrendszer, más szóval fenekestül átalakul a Föld éghajlata. Az IPCC megállapítja, hogy a XXII. században már erőteljesen számolhatunk a Golf-áram eltűnésével.
Haszpra László szerint a globális felmelegedés leglátványosabb megnyilvánulása a sarkvidéki jég elolvadása. Már most, amikor csak 0,6 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedésnél tartunk, országnyi területek válnak le a jégsapkáról, aminek hatásához képest a mi kis tizenöt fokos februárunk csak egy hetyke kilengés. Ha egyszer majd az összes jég elolvad, tíz méterrel emelkedik a világtengerek szintje.
Kovács Róbert
