Szénhidrogének Magyarországon - Fúrópróba

Tudomány

Bár hazánkat energiaszempontból afféle kiszolgáltatott országként tartja számon a közvélemény, mégis voltak és vannak szénhidrogénkészleteink. Persze nem mindenből, és nem is korlátlanul. Barotányi Zoltán
Bár hazánkat energiaszempontból afféle kiszolgáltatott országként tartja számon a közvélemény, mégis voltak és vannak szénhidrogénkészleteink. Persze nem mindenből, és nem is korlátlanul.

A magyarországi szénhidrogén-kitermelés története külön regény, tele csavarokkal és fordulatokkal - s ami a legfontosabb, a történet folytatódik. Pedig korábban sokan már azt sejdítették: a készletek kimerülőben, a sztori a végéhez közeledik. A korábbi lelőhelyek feltárásának és kitermelésének történetével azért is érdemes megismerkedni, mivel a mai kitermelés többnyire ugyanazon geológiai zónákon belül folyik - s a most feltárás alatt álló telepek is szervesen kapcsolódnak már megismert, feltárt és részben kitermelt lelőhelyekhez.

Zala gyöngye

Ahhoz képest, hogy a Muraközben már a XVIII. század végén kis gödrökbe gyűjtötték össze a felszínre szivárgó olajat, a rendszeres ásványolaj-feltárás csak jóval később kezdődött, s akkor sem a ma már nyilvánvalónak tűnő lelőhelyeken. Persze kezdetben a kellő kereslet is hiányzott az olajtermékek iránt - később legalább petróleumot igényeltek a háztartások. A XIX. század folyamán mind többen jegyeztettek be koncessziót földjeikre - az első iparszerű olajtermelő azonban Puskás Tivadar volt, aki Erdélyben, Zsibó környékén hozott ásványi naftát a felszínre, amelyből paraffint gyártott - nem túl nagy hatékonysággal, hiszen hamarosan csődbe is ment. A magyar szénhidrogén-kutatás atyjának Böckh János bányamérnököt, a Magyar Királyi Földtani Társulat egykori elnökét tekintik - ámde fia, Böckh Hugó volt az, aki apja nyomdokain haladva 1911-ben, szintén az Erdélyi-medencében, Kissármás mellett kutatott kálisó után, de egészen mást talált. Miután "sikeresen" belefúrt egy földgázt rejtő fölboltozódásba, a gáz kitört, begyulladt, és két évig el sem tudták oltani, ami az akkori technikai lehetőségek mellett nem is csodálható. (A sóboltozódás viszont azóta jól ismert jele a földgáz jelenlétének.) Amint sikerült, rögvest hasznosítani kezdték a majdnem tiszta metántartalmú gázt, amelyet csővezetéken szállítottak Tordára és Marosújvárra - Böckh Hugó pedig a világon elsőként használta szénhidrogén-vadászat során az Eötvös-féle torziós ingát. Mivel e kutatási-termelési helyszínek Trianon után elvesztek, a figyelem hamarosan ama potenciális lelőhelyek felé fordult, melyek ma is a termelés zömét adják: a Dél-Alföld, a Délnyugat-Dunántúl (főképpen Zala) és - akkor még komolyabbnak tűnő esélylyel - az Északi-középhegység előtere kecsegtetett komoly reményekkel.

A zalai olajlelőhelyeket az ilyenkor nyomra vezető geológiai jelek, az üledékfelboltozódás fellelése nyomán sikerült körülhatárolnia Pávai Vajna Ferencnek és a honi kőolajkutatás legendájának, Papp Simonnak (a két szakember amúgy közismerten ki nem állhatta egymást) - mindezt 1919 végén, a legnagyobb politikai káosz kellős közepén. Az olaj utáni hajsza és a kitermelés során számos zsákutca akadt: előbb angolok próbálkoztak, a harmincas években pedig megérkeztek a tőkeerős és tapasztalatokkal felvértezett amerikai befektetők. Elsőként a Kisalföldön, Mihályi mellett fúrtak, s rögtön sikerült egy iparilag fontos, világméretben is jelentős szén-dioxid-lelőhelyet feltárni. Azután jött Budafa-2, az első igazán jelentős lelőhely felfedezése 1935-ban, majd még a háborúba lépés előtt sikerült a lovászi és a hahóti olajtelepet is meglelni és feltárni. (A zalai olajtermelés történetéről lásd: Templomtoronyból a fúrótoronyba, Magyar Narancs, 2008. október 30.) A háború alatt egészen elképesztő szintre szaladt fel a termelés: a zalai olajmező 1943-ban már 831 ezer tonnát adott, ami nemhogy bőven fedezte a hazai szükségleteket, de a háború előrehaladtával ez maradt a német hadigépezet egyetlen jelentős olajlelőhelye - amelyet még 1945 tavaszán is elkeseredetten védtek, sőt ezért indították a Dunántúlon a háború utolsó német ellentámadását, az ún. "Tavaszi ébredés" hadműveletet. A zalai lelőhelyek kitermelése mind a háború alatt, mind utána erőltetett menetben folyt - ráadásul csupán részben oldották meg az olajjal együtt feltörő gáz hasznosítását. Bár tervezték, sosem sikerült például a fővárosig eljuttatni nagy menynyiségű, jelentős metántartalmú anyagot - néhány környező település kapott belőle. A földgáz egy kis részének ipari hasznosítását helyben elvégezték: gázleválasztókban tisztították ki belőle a propánt, a butánt és a gazolint, a visszamaradt metánt pedig visszasajtolták a mélybe, hogy biztosítsák a kőolaj felszínre hozatalához szükséges kőzetnyomást. Ennek dacára (mai szemmel ezek elborzasztó adatok) 1940-ben a kitermelt 76 millió köbméternyi gázból 2 milliót bírtak felhasználni, néhány évvel később pedig a 146 millió köbméter földgáz 47 százalékát egyszerűen elégették.

Apám kutat ás

A háború után - részben megváltozott tulajdonviszonyok mellett - folytatódott a szénhidrogének utáni kutatás és a lelőhelyek kitermelése. A bolsevizálódó magyar állam 1948-ban ismét átvette az ellenőrzést a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. felett (egyszer már a háború alatt kitúrták a háborús ellenfél amcsikat), az államosítást koncepciós perek kísérték. (Például Papp Simont a börtönben is dolgoztatták - vele terveztették meg a kényszermunkatáborként is szolgáló recski ércbánya vízellátását.) A háború alatt az Alföldön kutatgató, mérsékelt sikerű német vállalkozást viszont a győztes szovjetek vették át hadizsákmány gyanánt - az ő nevükhöz fűződik a legtöbb, néha szinte tragikomikus fúrási kísérlet.

Körösszegapátinál szovjet szakemberek irányításával kezdődött meg a kutatás, aminek óriási gázkitörés lett az eredménye - egy több száz méter átmérőjű iszapkráter keletkezett, s a lelőhely tönkrement. Ugyanez történt Tótkomlósnál is, azzal a különbséggel, hogy a kráter a fúróberendezést is elnyelte. Nádudvarnál a kitört gáz meg is gyulladt - igaz, ezt 21 nap elteltével sikerült is eloltani. Az újabb háborúra készülődő országban az sem volt mindegy, mit találnak: Biharnagybajomnál például a várt olaj helyett zömmel földgáz tört fel, ami egy újabb jeles geológus-kutató, Angyal Zoltán szabadságába s utóbb életébe került. 1952-ben a magyar és a szovjet vállalat egyesült (MASZOLAJ néven), s 1954-ben az egész magyar tulajdonba került - ez idő alatt indult be Zalában a nagylengyeli, országos jelentőségű olajkitermelés: az itteni olajat szivattyúkkal kellett a felszínre hozni, ami a nagy mélység és a jelentős olajsűrűség miatt sem volt egyszerű, ráadásul az erőltetett termelés a kutak elvizesedését okozta. Az utódcég, az 1957-ben létrejött OKGT nagyobb sikerrel járt: sorra-rendre tárták fel a dél-alföldi szénhidrogénkincset, mindenekelőtt a szeged-algyői mezőt, s 1970-re az országos kőolajmennyiség 68 és a földgáz 96 százalékát az Alföldön hozták a felszínre. (Ily módon sikerült kompenzálni az éveken át erőltetett ütemben kitermelt, "lerabolt" zalai mezők apadó termelését.)

A kreatív honi szakembereknek először egy 1968-as algyői gázkitörés és tűz alkalmával volt módjuk kipróbálni azt a később a kuvaiti háborúban is alkalmazott oltási trükköt, hogy kiszuperált MIG-hajtóművel "elfújják" a lángot, majd elzárják a csapot. A mutatványt az ország megismerhette a hetvenes évek egyik jeles médiatörténeti eseménye, a Bokodi Béla által közvetített 1979-es zsanai gázkitörés alkalmával. (Azóta itt található az ország legnagyobb természetes föld alatti gáztározója.)

A kő sem marad

Már a nyolcvanas években keletkezett prognózisok felhívták a figyelmet arra, hogy az ezredfordulón és azt követően a kitermelhető honi szénhidrogénkészletek csupán a szükségletek 10-15 százalékát fedezhetik - már amennyiben nem tárnak fel újabb mezőket. A jóslat nagyjából be is jött: jelenleg az éves magyarországi földgázfogyasztás kb. 13-14 milliárd köbméter (naponta 38-40 millió köbméter), miközben a hazai termelés a 3 milliárd köbmétert sem éri el. Kőolajból sem állunk jobban: az éves termelés 950 ezer tonna körül alakul - kár, hogy a felhasználás 5,8 millió tonna.

Bár találtak újabb olajmezőt is, Gomba térségében, Monor mellett, a fővárostól alig ötven kilométerre, az össztermelés mégis évről évre csökken, mivel a legtöbb lelőhely immáron "érett szakaszba" lépett.

Ilyen körülmények között különösen fontosak azon újabb kutatások, amelyek a közelmúltban (legalábbis földgáz tekintetében) nem várt eredményeket hoztak. Tavaly nagyjából egy időben sikerült feltárni két lelőhelyet - igaz, közülük a makói létéről régóta tudomásuk volt a szakembereknek, legfeljebb a méretei lephették meg őket. A másik, viszonylag kisebb lelőhelyet a Nyírség déli részén, a román határ mentén fekvő Penészleknél találta meg egy kutatási engedéllyel bíró brit-magyar vállalat, a Geomega Kft. Itt már a kutatási fázisban naponta 66 ezer köbméter gázt hoztak a felszínre, ami később természetesen megsokszorozható. Ráadásul ez a lelőhely viszonylag csekély mélységben (a felszíntől 1060-1070 méterre), jó rétegáteresztő képességű területen fekszik - így minden bizonnyal gazdaságosan felhasználható. Nem ily rózsás a sok ezer méter mély, vastag üledékkel borított Makói-árokban fellelt gázmező helyzete - másrészt viszont a távlatai jelentősebbek lehetnek. Jellemző, hogy a feltárást még a kanadai tulajdonosi háttérrel rendelkező TXM Olaj- és Gázkutató Kft. végezte, de már 2008 tavaszán beszállt egy óriáscég, az ExxonMobil, s a nemzetközi gazdasági sajtó (mindenekelőtt a Wall Street Journal) is felkapta a lelőhely hírét. A lelet nagysága első pillantásra lenyűgöző: a Makói-árok egy 2007-es becslés szerint 600 milliárd köbmétert gázt rejt - ez több mint negyven évig fedezhetné a teljes mostani magyar fogyasztást (rövid távon pedig exportra is jutna belőle) -, ráadásul a kanadai résztulajdonos cég (Falcon Oil & Gas Ltd.) idén már ennek a duplájára becsülte a koncessziós területén található készletek nagyságát. Egyes értékelések szerint ez a világ egyik legnagyobb "nem hagyományos" (erre mindjárt visszatérünk) földgázmezője, s az európai kontinensen fél évszázada (a hollandiai, groningeni gázmező 1959-es felfedezése óta) nem leltek ehhez fogható gázkincsre. De itt kezdődnek a nehézségek is: a makói gáz ugyanis kemény kőzetbe beágyazódva, ráadásul nem is egyetlen tömbben, hanem szétaprózva található a mélyben. Az ilyen, "szorosnak" nevezett gázlelőhelyeket korábban nem szívesen aknázták ki a jelentős nehézségek és költségek miatt, ám mostanában a technológia fejlődése nyomán az észak-amerikai kontinens több részén is folyik ilyen tevékenység, többek között éppen az ExxonMobil részvételével. A másik problémát az óriási mélység okozza: a makói gáz hat kilométer mélyen található (régebben ilyen mélyre nem is tudtak lefúrni), ami önmagában is gond lenne - ehhez jön még a magyarországi geotermikus gradiens (avagy mélységlépcső): a világ boldogabb részein átlagosan 30-33 méterenként nő egy fokot a hőmérséklet, a Kárpát-medence alatt 17-25 méterenként. A makói lelőhely alatt ráadásul szokatlanul vékony a föld szilárd (felső köpennyel összenőtt) kérge: a kutatók szerint a lelőhely alatt gyakorlatilag izzik a kő, ha kicsit lejjebb fúrnának, már magma törne fel, a gáz hőmérséklete pedig óriási - a kétszáz fokot is elérheti. Ilyen körülmények között nem csodálható, hogy már egyetlen kút lefúrása is 50 millió dollárba került - s várható volt, hogy idővel egy tőkeerős partner is beszáll. Az ExxonMobil ráadásul a Mollal is összefogott, amely szintúgy rendelkezik koncessziós területtel a Makói-árokban - a várakozások a feltárási nehézségek ellenére is hatalmasak, elvégre Makó az európai gázvezeték-hálózat kellős közepén található, a kitermelt gáz rögvest be is kerülhet a nagy nemzetközi energiaáramba. Egyes piaci elemzők még a nyáron 2011-től számoltak egy decens, évi 10 milliárd köbméteres kitermeléssel, ami nagymértékben enyhíthetné is az ország importfüggőségét. A nagy kérdés csupán az, hogy miként érinti a beruházást a mostani világgazdasági recesszió, és a szénhidrogének árának zuhanása. (Vélhetően legfeljebb késleltetheti, mivel mindkét jelenség alighanem átmeneti lesz, viszont a földgázéhség aligha enyhül a közeljövőben.) A szénhidrogének utáni kutatások pedig - válság ide, válság oda - aligha állnak le: tucatnyi vállalkozás több száz kutatási engedéllyel rendelkezik e pillanatban is. A Mol tavaly legalább egy jelentős földgázlelőhelyet már talált az Ormánságban, a Dráva mentén, horvát szakemberekkel együttműködve. A Zaláta 1-es kút az első eredmények alapján akár 300-400 ezer köbméteres napi hozamra is képes. Az amerikai érdekeltségű Magyar Horizont Energia Kft. pedig a minap kezdett két gázkút fúrásába 'riszentpéter szomszédságában, az Õrségi Nemzeti Park kellős közepén - a helyiek és a park vezetőinek felháborodása közepette, viszont a környezetvédelmi felügyelőség engedélyével: hiába, az energiaéhség nagyobb úr mindennél.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.