Szerepjátékok - Határok közé szorított fantázia

Első ránézésre érthetetlen, hogy a kötetnyi szabálykönyv, papírmunka és a kikerülhetetlen fejszámolás dacára miért szánják Magyarországon több mint ötvenezren ráérő idejüket szerepjátékra. A hobbijáték a nyolcvanas évek végén vert gyökeret nálunk, és még az első generáció sem unta meg.

"Oké, neked ront az első ork, mit teszel?" "Lecsatolom Kharitot, a Védelmezőt, és támadok." "Rendben, kezdőt kérek." Lóri megfog egy húszoldalú átlátszó kockát, hivatalos nevén a gyémántkockák közül a D20-ast, és dob. Marci takarásban dob az ork nevében. Felpillant, a gyémántkockáról leolvassa a 16-ost, és bólint: "Megdobtad, tied a kezdő támadás" - a kisebb társaság órák óta múlatja az időt asztali szerepjátékkal. Zömük tapasztalt játékos, már több mint tíz éve kezdte. "Még egyetem alatt alakult ki, egész hétvégéket játszottunk át" - állítja Lóri, miután "legyakta" az orkot.

A törpék szakálla

A szerepjáték, a role-playing game olyan társasjáték, amit legalább ketten, de inkább nagyobb társaságban játszanak. Fantáziavilágban járunk, hol szigorú, hol lazább keretek között: előre meghatározott, s nem megváltoztatható, hogy mekkora a város, ki az uralkodó, milyen fajok élnek ott, de a konkrét történetet a résztvevők közösen formálják. Egy-egy játékos a közösen elképzelt világ egy-egy kitalált szereplőjét, azaz karakterét alakítja, egyikük pedig a KM, azaz kalandmester. Neki nincs saját karaktere, viszont irányíthat minden olyat, amit a játékos karaktere nem befolyásolhat, így az időjárást, a nem játékoskaraktereket, vagyis ellenségeket és mellékszereplőket is. Az egészet afféle kollektív regényíráshoz lehet hasonlítani. A KM elmondja, mit látnak, a játékosok pedig kitalálják, hogyan reagál a karakterük, aztán kiszámolják, mi történik.

A játék és a vaskos szabálykönyvek alapja, hogy mindent igyekeznek számszerűsíteni. Külön értéke lehet az erőnek, az ügyességnek, kiszámolható, mennyi terhet bír el a karakter, mennyit sebez egy adott fegyverrel stb. Ismert a valószínűsége, hogy a karakter célba talál, meghallják a lépteit, adott, mennyit tapasztal, a véletlen számszerűsítésére pedig ott a kockadobás. A jelen társaságnál is különböző színű és oldalú - geometriailag pontos kifejezéssel - dobótestek vannak, a játékosoknak hanyagul kocka vagy az oldalaik száma után K20, K6 stb. Nem mindegy, mikor melyikkel dobnak, a felszereléseknél is feljegyzések állnak, mint 2d6 ("d", mint dice, azaz kocka), vagyis az adott fegyver sebzési értékét úgy kapjuk, hogy a hat-oldalú kocka eredményét kétszerezzük. Így kiszámolható, hogy a játékos megjelölte cselekvést a karakter el tudja-e végezni. A karakter mindeközben tapasztal, fejlődik, ami játéktechnikailag annyit tesz, hogy adott mennyiségű TP elérésével "szintet lép", így a játékos növelheti karaktere bizonyos értékeit.

A számítások mellett hagyatkozhatunk a világleírásra is. Ebben megvan az adott terület vízrajzától a hegyi törpék szakállszínén át az istenek hitvilágáig minden, ami a környezetet jellemezheti. Puskázni lehet a karakterlapról is; a karakter értékei és felszerelése leshetők le. Mivel a játékos egy karakterrel gyakran évekig játszik, nem árt feljegyezni az NJK-k nevét és a helyszíneket.

Ha messzire akarunk visszanyúlni az időben, a szerepjátékok előfutárának a hadviseléssel egyidős harci játékokat tekinthetjük. A huszadik század hatvanas éveiben ezek egyszer csak hallatlanul népszerűek lettek az Egyesült Államokban. Az akkoriban (is) gyakori szervezett játékostalálkozók egyikén, az 1968-ban indult Gen Conon (a különféle "szakkifejezések", rövidítések jelentése keretes Kislexikonunkban olvasható) találkozott az alapító Gary Gygax és Jeff Perren - az utóbbinak már volt egy rövidebb szabályrendszere a középkori harci figurákhoz. Perren engedélyével Gygax kibővítette a "szabályzatot", és megfűszerezte fantasyelemekkel. Az így létrejött és Chainmail néven megjelentetett rendszer keltette fel Dave Arneson érdeklődését, levelezés majd egy Gen Con-os találkozás után szövetkeztek Gygaxszel és megkezdték a játék finomítását. A projekt első vázlatát visszajelzések alapján bővítették, és lényegében ez az anyag jött ki 1974-ben a Gen Conon, a Chainmail utódaként Dungeons & Dragons, azaz D&D néven.

A D&D játékosai az addigi harci játékokkal szemben nem hadseregeket irányítottak, hanem karaktereket. Ehhez jöttek a fantasyelemek, illetve a "fejlődő karakter" koncepció. A legtöbben ezen 1974-es kiadványt tekintik az első szerepjátéknak, a D&D pedig máig vezető tényezője a szerepjátékiparnak. Megjelenését számos szabálykiegészítés követte játék-, illetve fantasymagazinokban, miközben további D&D kiadványok láttak napvilágot, de gombamód szaporodtak a konkurens játékok is. A nyolcvanas évekre kialakult szerepjátszási szokások és világok egy évtizedes csúszással Magyarországon is megjelentek.

A Rubin Kódex

A szerepjáték maga a nyolcvanas évek végén kezdett szivárogni Magyarországra, okkal komótosan. Egyrészt a komolyabb kiadványokhoz bajosan lehetett hozzájutni, pláne hivatalos fordításban, másrészt a játékosok nagyja még huszonéves diákként, önálló kereset híján nem szolgált sziklaszilárd alanyául a szerepjáték-iparnak. A hőskort ezért lelkes akciók, nyaralókban, kollégiumokban tartott találkozók, továbbadott könyvek jellemezték. Ezt az underground szellemet jelzi az advanced D&D kalózfordítása is, melyet gépelt fénymásolatként adogattak kézről kézre Rubin Kódex néven.

A rendszerváltást követő könyvdömpingben természetesen megjelentek a kifejezetten fantasytémájú kiadványok is, például Robert E. Howard, Michael Moorcock vagy R. A. Salvatore művei, de a magyarok is beindultak. Igaz, a legtöbb hazai szerző, ahogy Kornya Zsolt, Nemes István vagy Gáspár András, álnéven írt.

Ekkorra már kifejezetten a szerepjáték műfajával foglalkozó lapok jelentek meg; az Atlantisz (havilap - lánykori nevén Fantasy magazin) és a Bíborhold (később Holdtölte). A szerepjáték előtt érkeztek Magyarországra az ún. lapozgatós könyvek is, amelyeknél az olvasó nem paszszívan és lineárisan olvas, hanem úgyszólván interaktív módon. A történet fordulópontjainál választhat, és aszerint olvas tovább, így egy könyvnek számos története és végződése van. Innen a "lapozgatós" név: minden lehetőség egy adott oldalra irányít.

A külföldi szerepjátékok lassú terjedését beelőzte a hazai ipar, a korai magyar fejlesztések közül máig legnépszerűbb a M.A.G.U.S. A név egy kolostor mozaikszava: Miracle Adeptia Guns Urrus Sorrate, itt jegyzik fel a kalandozók tetteit. Erre utal a játék alcíme is: Kalandozók Krónikái.

A kilencvenes évek második felére Magyarországon akkorára dagadt a szerepjátékosok hada, hogy máris két táborra oszlott. A M.A.G.U.S.-osok a Rúna magazint olvasták, a D&D és a külföldijáték-pártiak inkább a Bíborholdat, ekkor terjedtek el a M.A.G.U.S. akkori gúnynevei is, mint V.A.R.Á.Z.S.L."., M*, illetve a Nagy Zöld (a 1993-as törvénykönyv emlékezetes színe miatt).

Az ezredfordulóra a szerepjátszás itthon is a játékipar komoly ágazatává nőtte ki magát. Klubok, rendszeres találkozók szerveződtek, és kaput nyitottak az első szaküzletek, mint a Silverland, a Sárkányfészek vagy a Trollbarlang.

Időközben felbukkantak a szerepjáték eredeti, asztali verziójától eltérő típusok, mint a gyűjtögetős kártyajáték, ahol a játékosok vásárolt kártyákból összeállított paklival játszanak, vagy az élő szerepjáték, ahol a résztvevők eljátszanak egy megbeszélt jelenetet, és számíthatnak a játékos képességei is. Egyre elterjedtebbek a számítógépes szerepjátékok, programozott egyjátékos vagy többjátékos pályákkal, és az internet elterjedésével megjelentek az online játékok, ahol a világhálón keresztül korlátlan mennyiségű játékos kapcsolódik a programhoz. Az internetnek köszönhető a fórumos szerepjáték is. Ebben mindenki fórumbejegyzésként írja le a cselekedeteit, gondolatait, véleményét.

Az évek során annyi világ jött létre, hogy már ezek is csoportosíthatók. A legismertebb a fantasyvilágkép, mint az Advanced D&D vagy a M.A.G.U.S. Létezik még a Cyberpunk, melyre példa a Cyberpunk 2020 játék, illetve az alternatív történelem, amelyet a Pendragon vagy az Ars Magica képvisel. Az "alternatív napjaink" kategóriába a James Bond 007, a sci-fihez a Star Wars, a westernhez pedig a Coyote - szigorúan a tulajdonos engedélyével. Emellett indul még humor kategóriában a Ghostbusters, szuperhős vonalon a Marvel Superheroes, a horrorkedvelőknek meg ott a Call of Cthulhu. És persze van, hogy ezek keverednek, mint a fantasy/cyberpunk Shadowrun esetében. Néha a kiadók addig gyártják a kiegészítőket, míg egy világból két világ lesz, mint a középkori Dark Ages: Vampire, ami eredetileg a napjainkban játszódó Vampire: The Masquerade változata.

A felsorolt világok nem kötik meg, hogyan játsszunk bennük, bár az egyik jobban alkalmas rejtélyek felgöngyölítésére, míg a másik inkább hadakozásra inspirál. A számítógépes verzió merevebb, a kerettörténet drasztikus alakítására nincs lehetőség, ezért a leírásokban gyakran találkozni (angol) stíluselnevezésekkel, hogy hosszabb történetmesélés nélkül visszaadják a játék hangulatát.

Az egyik legegyszerűbb stílus a "hack-and-slash", magyarul "üsd-vágd". Ilyenkor a karakter személyisége nem jelentős, a lényeg, hogy egyik ellenséget csépeljük a másik után. Létezik még a "monty haul", azaz a tápolás, melynek célja, hogy a karakter minél jobb felszerelést szerezzen. Az előző kettőt kombinálja a dungeonirtás. A legtöbb esetben a szörnyekkel és kincsekkel tömött labirintus sémát turbózzák fel, ahol a karakter egyedül vagy csapatban kóborolhat kedvére. A szerepjátékosok szarkasztikus oldalát mutatja a "heroic fantasy" stílus, ahol minden karakter a végsőkig hisz a jó győzelmében és a gonosz bukásában, de főként a világbékében. A rejtvényfejtő, azaz "puzzle-solving" stílus esetén logikai feladvány, bűnügy vagy valamilyen összeesküvés a történet alapja. Ez gyakran keveredik a "role-playing" vagyis szerepjátszó stílussal, ahol a karakter jellemhű kijátszása a fontos, a gyávák az anyjuk szoknyája mögé bújnak, a bátrak küldetésnek tekintik a kenyérsütést is.

Pró-kontra

Mára a fantasy- és a sci-fi téma szokványos, nem csodálkozunk, ha félszerzetek érzelegnek könnybe lábadt szemmel főműsoridőben. Megjelenésükkor azonban nem kevés fenntartással figyelték a szerepjátékokat, mind az USA-ban, mind Magyarországon. Mivel gyakori elemek a fantázialények és az esetenként gonosz, mágiahasználó karakterek, korán felmerült az okkultizmus és sátánizmus vádja. A szerepjáték védelmében azóta is gyakran elhangzik, hogy egy egészséges embert az ilyen "azonosulás" egyáltalán nem fenyeget személyiségtorzulással.

Manapság inkább az vált ki aggodalmat, hogy a szerepjátékos könnyen elveszítheti a realitásérzetét, az agresszív stílusú játék pedig erőszakra buzdíthat. Tény, hogy az élvezetes jellemjátékhoz rutin kell: nem bátorítja a céltalan rombolást, bár a kezdeti szakasza kétségkívül akciódús, de ekkor a játékos még csak tanulja a szabályrendszert. Ezt a fázist már kísérletező kedv követi, s végül eljő a jellemjáték szakasza.

Ellenzői kiemelkedően addiktív szórakozásnak tartják, bírálják jellemformáló, -torzító hatását is, főleg fiatalabbak és olyanok esetében, akik hajlamosak elmenekülni a valóság elől. Pártfogói szerint az átlagos játékost nem érik szélsőséges hatások, a kirívó esetek szinte mindig kirívó személyiséget takartak.

A szerepjáték mellett a legfontosabb érv, hogy fejleszti a kreativitást, hiszen nagyban épít a fantáziára. A deviáns hajlamúaknak kitűnő alkalom a valóságban nem elfogadott normasértések kiélésére, s ez nyilván feszültségcsökkentő. Említik még a kommunikációs és problémamegoldó készség javulását, illetve hogy jó kezdeményezőkészséget teremt. Végül pedig öszszekovácsolja a játékosokat, ahogy az egy szabad időben végzett társas játékhoz illik is.