Egykor vérre menő álintellektuális viták ürügyeként szolgálhatott annak eldöntése, hogy a gomba növény-e, vagy inkább állat. Nos, a tudomány mai állása szerint a gombák az eukarióta (valódi, sejtmagvas sejtekkel rendelkező) organizmusok doménjén belül képeznek önálló csoportot - párhuzamosan a növényekkel és az állatokkal. A gombák között táplálkozásukat tekintve lehetnek úgynevezett szaprofiták, amelyek korhadékokon élnek, és elpusztult élőlények maradványait hasznosítják, mások gyökérkolóniákat képeznek, és egy gazdanövénnyel élnek szimbiózisban, a kölcsönös előnyök elvén alapuló kapcsolatban. Sajnos a gombák nem kis hányada hajlamos más élő szervezeteket is egyszerű lebontandó szerves hulladéknak tekinteni - így néznek s használnak minket, embereket, s valljuk be, néha igazuk is van. De maradjunk most egy pillanatra haszonnövényeink parazitáinál - mint látni fogjuk, ők sem kispályások.
Szaporodik, gombamód
A gombák kétféleképpen árthatnak a velük kapcsolatba kerülő lényeknek: egyrészt fertőző betegségeket, úgynevezett mikózisokat idézhetnek elő úgy a növényi, mint az állati és emberi szervezetben, illetve elfogyasztásuk nyomán nagy mennyiségű gombatoxin kerülhet az állati, illetve emberi szervezetbe. Persze már a kulináris élmény szempontjából sem mindegy, hogy a mérget egy jól sikerült galócapörkölt vagy egy kissé már dohos müzli formájában vettük magunkhoz - általában ez utóbbi kevésbé veszélyes, de vannak kivételek.
A parazita gombák jelentős része a kiskerttulajdonosok és szőlőművesek életét keseríti meg. Bár a gombáról általában champignonra, jobb esetben szarvasgombára asszociáló laikus számára különösnek tűnhet, az "világba 1870 környékén behurcolt peronoszpóra (ezek petespórás moszatgombák - a precíz felosztás szerint nem is "igazi" gombák), a lisztharmat vagy a monília is gombafélék okozta fertőzés, ez utóbbi kettő például mikroszkopikus mérete ellenére is a tömlősgombák csoportjába tartozik.
A mostanában sűrűn emlegetett fuzárium például nem egyszerűen betegség, hanem számos, a fentiekhez hasonlóan szintén a tömlősgombák törzsébe tartozó parazita gombafaj összefoglaló neve. Velük kapcsolatban általában az üzemszerűen termelt mérgeket, gombatoxinokat szokták emlegetni, pedig bizonyos fuzáriumfélék közvetlenül is megbetegíthetik az emberi szervezetet. A normál, jól működő immunrendszer általában jól reagál a fuzáriumfertőzésre, de csúnyább esetben a gomba rendes opportunista kórokozóként kihasználja a hibákat, és megtelepszik. Enyhébb esetben "csak" a körmöket és a szemet támadja meg, de ha bekerült a véráramba és elszaporodott, úgy nincs megállás. Ezenfelül érhet minket mérgezés, amennyiben fuzáriumfélékkel szennyezett élelmiszert eszünk, elvégre némely ilyen gombafaj mikotoxinokat termel. Ezek közül megemlíthető a fumonizin, amelyből kétfélét ismerünk (az egyik többek között a májat és a vesét károsítja, a másik még ennél is durvább sejtméreg, s mindkettő fontos enzimek működését bénítja), valamint a trikoticének, közöttük a súlyosabban mérgező F-2, illetve az enyhébb intoxikációt okozó deoxinivelenol. Tessenek fellélegezni, a nálunk a boltokból visszavont termékekben csak ez utóbbi fordult elő. Amint másik neve (vomitoxin) is utal rá, tünetei leginkább emésztési problémákban és hányingerben, hányásban csúcsosodnak ki, s azt azért tudnunk kell, hogy gátolja a fehérjeszintézist és erős immunszuppresszáns, fogyasztása tehát semmiképpen sem javallott.
A fuzárium egy időben a biológiai fegyverkezés egyik sztárjának számított, de ennek is megvan a maga előtörténete. A Szovjetunióban a harmincas-negyvenes évek amúgy is tragikus élelmezési válsága közepette tömeges fuzáriumtoxin-mérgezések fordultak elő - tekintettel arra, hogy a gondatlanul kezelt gabonából nagy mennyiségben került a lisztbe és a kenyérbe. (Jellemző, hogy a mérgezés hatvan százalékban halálos volt!) A látványos kórlefolyás határozottan felkeltette az emberiség szebb jövőjét tervezgető szovjet tudósok figyelmét, s a fő felelős Fusarium sporotrichoidesből sikerült is kivonni a fent már méltatott F-2 nevű toxint. Ebből azután komoly mennyiséget tároltak el, amelyet végül nem vetettek be, hála az 1972-es, a biológiai fegyverek betiltásáról született és az oroszok által is parafált megállapodásnak. Mindazonáltal számos megfigyelő vádolta a szovjeteket, illetve közeli vietnami szövetségeseiket biológiai ágensek bevetésével a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának helyi háborúi során. Ezek szerint Afganisztánban a (a mudzsahidek ellen), illetve Kambodzsában (a vörös khmerek irányában) vetettek volna be "Sárga eső" néven ismert fuzárium-mérget, ám a vizsgált anyagról végül kiderült, hogy valójában méhürülék (!). A fuzárium kreatív felhasználásától a másik szuperhatalom sem zárkózott el, s ehhez inspirációt adott számukra, miként pusztította ki a Hawaii-szigetek őshonos kokacserje-populációját egy fuzáriumféle gomba, majd a kilencvenes években feltűnt a perui kokaültetvényeket megtizedelő Fusarium oxysporum. Ez utóbbit mikoherbicidként, "gyomirtó" gombaként tervezték felhasználni - ám a Clinton-adminisztráció gyorsan visszakozott, amikor kiderült, hogy az efféle, mélységesen felelőtlen hadviselés ráadásul még sérti is a biológiai fegyverek használatát betiltó megállapodást. Az azóta lefolytatott, szigorúan az Államok területére korlátozott kísérletek sem túl biztatóak - egyrészt már bőséggel tenyésznek a fuzáriumrezisztens kokafélék, másrészt e gombákat hibáztatják többek között számos súlyos születési rendellenességért, bizonyos típusú szemgyulladásért, no és a kaliforniai pálmák pusztulásáért.
