A közvélekedés szerint a mai fiatalokat már nem is kell felvilágosítani, hiszen az akut témahiányban szenvedő délutáni talkshow-k kéthetente úgyis menetrendszerűen visszatérnek a jól bevált szexhez, a legbrutálisabb nyíltsággal megtárgyalva minden lehetséges kérdést a szado-mazochizmustól egészen a vérfertőzésig, és ha ez még nem lenne elég, ott vannak az erotikától csöpögő tinivígjátékok, a női magazinok vagy éppen az internet. Az iskola emellett legfeljebb annyit tehet, hogy szakszerű információkkal tölti ki a gólya és Terry Black között tátongó szakadékot. Az iskolai felvilágosítás értelméről és módszereiről azonban máig komoly viták folynak, nemritkán alapvető világnézeti problémákat vetve föl.
A kötelező iskolai felvilágosítás rendszerét a legtöbb nyugat-európai országban már a 20. század közepén bevezették. A folyamat az 1920-as években kezdődött, szoros összefüggésben a tudományos világnézet terjedésével és a vallásos erkölcs visszaszorulásával. Nálunk viszont még pár évtizede is azon a véleményen volt a szakemberek többsége, hogy ezt a kérdést jobb lenne inkább az osztályterem falain kívül lerendezni. A döntést végül az 1974-es népesedéspolitikai kormányhatározat hozta meg, amely a maga korában igen modern szemléletet tükrözött: a nagy pillanatot a középiskola második osztályára időzítették.
Nem lehet elég későn
Az időzítés kérdését számos vizsgálat feszegeti, a legtöbb egyszerű igényfelmérésen alapul. Nyugat-Európában a diákok 80 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szeretne az iskolában hallani a nemiségről, bár a többségük a realitást tekintve megkésettnek érez minden próbálkozást, mondván, mire a kérdés előkerül, már minden apró részlettel tisztában vannak. Szüleik ezzel szemben úgy vélik, hogy a szexuális felvilágosítást nem lehet elég későn elkezdeni.
Magyarországon a diákokat iskolai pályafutásuk során egymás után többször is felvilágosítják. A Nemzeti alaptanterv a pszichoszexuális fejlődés fázisaihoz igazodva először az egészségtan modulban vezeti be a témát a 12-13 évesek számára, majd biológia- órán is tanulják a nemi szervek felépítését 14 éves kor körül. A középiskolában második táján ismét szó esik a szexualitásról, de ekkor már a nem kívánt terhességen és a nemi betegségek elleni védekezésen van a hangsúly.
A fiatalok azonban szeretnének korábban értesülni a valóságról: mintegy ötven százalékuk már 12 éves kor előtt időszerűnek tartaná a felvilágosítást, és csupán 8 százalékuk várna ezzel a tizennegyedik születésnapjáig. Ilyenkor azonban feltehetőleg a tudományos érdeklődés fűti őket, hiszen egy 2001-es felmérés tanúsága szerint a magyarok átlagosan 17 évesen kezdenek nemi életet élni, bár ez az adat iskolatípusonként jelentős eltéréseket mutat. Míg például a 16 éves gimnazistáknak 27 százaléka van túl a nagy eseményen, addig a szakiskolások között ez az arány már 57 százalék. Ami nem sokban tér el az általános tapasztalatoktól, miszerint minél tovább tanul valaki, annál későbbi időpontban valószínűsíthető a magánélet kiépülése.
Persze az is kérdés, hogy az információra éhes diákok jól járnak-e azzal, ha az osztályfőnökük vezeti be őket a szexualitás misztériumába. A magyar oktatási rendszerben ugyanis a jól kidolgozott kerettanterveknek és minisztériumi előírásoknak legfeljebb érintőleges közük van a valósághoz. Egy, 18 felsőoktatási intézményre kiterjedő kutatás eredményei alapján például a pedagógusok továbbra sem alkalmasak a nemi felvilágosítással kapcsolatos feladatok ellátására. Ennek a szerencsétlen körülménynek több, gyakran együttesen jelen levő motívum áll a hátterében: felkészületlenség, a harci kedv hiánya, az órakeret szűkössége. A legtöbb helyen csak igen röviden, osztályfőnöki órán foglalkoznak a témával, miután begyűjtötték a jövő havi ebédpénzt. A tanári érdeklődés gyér voltát jól jelzi, hogy az 1999-ben elindítani kívánt szakirányú továbbképzés megfelelő számú jelentkező híján elhalt.
Vadhajtások
A felvilágosítással kapcsolatos feladatokat így ma főleg az iskolaorvos, jobb helyeken az iskolapszichológus látja el, illetve gyakran feltűnnek meghívott vendégelőadóként a kérdésben járatos orvostanhallgatók is. Egyesek azonban különlegesen szerencsésnek mondhatják magukat: a kazincbarcikai ifjúsággal például egy idősödő biológia-tanárnő helyett az ismert pornószínésznő, Niki Belucci osztotta meg tapasztalatait.
A nagy napon a helyi művelődési ház zsúfolásig megtelt érdeklődő fiatalokkal, akik tabuk nélkül tehettek fel kérdéseket a pornócsillagnak és az őt kísérő szexológusnak. A színésznő elmondása szerint a tinédzserek nem tudtak olyan kérdést nekiszegezni, amitől elpirult volna, ráadásul az időnként fel-felcsapó vihogás ellenére az este nagy részében komoly dolgokról volt szó, a fiatalokat főleg a nemi betegségek és a különböző pózok érdekelték. A bulvárlapok viszont az iskola nagytermében tartott táncos vibrátorshow-ról cikkeztek, a helyi Fidesz oktatáspolitikusai előtt pedig Szodoma és Gomorra rémlett fel. Sági József országgyűlési képviselő Pornósztár pedagógiai munkára? címmel interpellált az oktatási miniszterhez, ám Magyar Bálint érdemben nem foglalkozhatott az üggyel, mivel az eset az iskola falain kívül történt. Niki Belucci azóta visszavonult a szexiparból, de kérdésünkre elmondta, hogy a támadás ellenére szívesen tartana hasonló előadásokat, sőt a szakma körülrajongott királynője, Michelle Wild is örömmel tenne eleget egy esetleges felkérésnek, feltéve, ha a megfelelő körülmények biztosítanák az ügy tisztaságát és botránymentességét.
Bár az ilyen rendezvények is hasznosak lehetnek, azért nem árt tudni, hogy a szexuális felvilágosításnak megvannak a maga szabályai. Hogy Forrai Judit 1994-ben megjelent tanári kézikönyvét idézzük: eredményesebb koedukált felvilágosító órákat tartani, egyedül a menstruációról és az önkielégítésről szóló előadásokon kell különválasztani a csoportot, előbbi esetben azért, mert a fiúkat kevéssé érinti a dolog, az utóbbiban viszont a szakértők eltérő célokat fogalmaznak meg a két nem számára. A lányok esetében ugyanis - mint arról Lux Elvira szexuálpszichológus a könyvében tájékoztat - az önkielégítés akadálya lehet a hüvelyi orgazmusnak, a fiúk esetében viszont a maszturbáció fokozhatja a szexuális teljesítőképességet. Még ennél az évtizedek óta elavultnak nyilvánított elméletnél is bizarrabb azonban néhány drámapedagógiai gyakorlat, amit a kézikönyv ajánl. A bizalomépítési játék során a tanulóknak két percen át az osztály színe előtt kell vallaniuk a szexualitással kapcsolatos gondolataikról, sőt a többiek kínos kérdéseire is muszáj válaszolniuk. A gyűjteményben emellett jó néhány olyan gyakorlat is szerepel, ami egy átlagos hetedikes osztályban törvényszerűen groteszk helyzeteket szül. Ilyen például, amikor diákoknak a nyelvi tabuk feloldása céljából a nemi szervek megnevezésére használt szleng szavakat kell fennhangon skandálniuk, de fontosnak találtatik az anatómiai ismereteik elmélyítése is, melynek érdekében péniszt és vaginát skiccelnének fel színes filctollal.
Az interdiszciplinaritás jegyében a téma a matematikaórára is bevihető. Minden iskolai könyvtár szabadpolcán megtalálhatjuk például azt a játékos példatárat, mely a HIV-fertőzéssel kapcsolatos ismereteket szöveges feladatokba, grafikonelemzésbe és egyenletekbe csomagolja ("Ha az amerikai lakosságot állandónak vesszük, mekkora lesz X év múlva a HIV-fertőzöttek aránya?"), ráadásként pedig még egy "Adj esélyt az életnek!" totóval is megörvendezteti a nemi betegségek iránt fogékony nebulót.
Ámor, nyilak
Persze vannak bizonyos adatok, amelyek megkérdőjelezhetik az iskolai szexuális felvilágosítás értelmét. Miközben a pedagógusok deklarált célja a védekezéssel kapcsolatos információk átadása, addig a kamaszkori abortuszok száma évtizedek óta nem csökken: a statisztikák szerint ezer fiatal lányra 22 művi terhességmegszakítás jutott 1960-ban és 2000-ben is. Ráadásul a gyerekek ismereteik többségét továbbra sem az iskolából szerzik. Egy felmérés kimutatta, hogy a fiatalok 72 százaléka a tévét, 49 százaléka a szüleit, 23 százaléka pedig a barátait nevezte meg fontos információforrásként.
Emellett a gyakorlat azt mutatja, hogy az iskolák nem felelnek meg a gyerekek elvárásainak, legtöbbször általános pszichologizálásba vagy egészségtanba fullad a felvilágosítás, ugyanakkor a fiatalokat valóban érdeklő, széles körben vitatott témákról, így a homoszexualitásról, az orális vagy az anális szexről alig esik szó. Ráadásul a szexuális devianciákat sem tárgyalják megfelelően, kivéve talán a pedofíliát, mivel még a tanárok is érzik, hogy Csuka Mónika lánycsapatának Ne fogadj el idegentől édességet! című slágere önmagában még nem nyújthat kellő felvilágosítást.
Prüdéria és kupleráj - felvilágosítás a múltban
A 19. és 20. század fordulóján a szexuális nevelés alapvetően a család feladata volt. Az 1911-ben megjelent Magyar Család Aranykönyve című vaskos szecessziós kiadvány szerint meg kell akadályozni, hogy "romlott pajtások, lelkiismeretlen és műveletlen cselédek, a gyermeki kíváncsiságra aljas módon spekuláló szennyirodalom elvégezze a felvilágosítás munkáját, s egy napon a szülő borzadva tapasztalja, hogy gyermeke önfertőző, ha ugyan nem nemi beteg". Ez a felfogás akkoriban igen haladónak számított, hiszen sokan még úgy tartották, hogy a nemzésről egyáltalán nem szabad beszélni, mivel ezáltal elvész a gyermek eredendő ártatlansága.
A kor népszerű, részletesen kidolgozott felvilágosító programjai a természet csodái felől közelítették meg a problémát, így az akkoriban a kérdés elismert szaktekintélyének számító Siebert és Lichnewska is az egysejtűek és zigóták osztódásával, illetve a krumpli és a hal szaporodásával magyarázták el a kisgyermeknek a fogantatást. A szakkönyvek lapjai az egész társadalmat átható prüdériáról árulkodnak, miközben már akkor is bevett szokás volt például, hogy a 18. életévüket betöltött fiúkat jellemzően apjuk vagy bátyjuk kalauzolta el a legközelebbi bordélyházba, érettségi ajándék gyanánt.
A világháború után ezt a témát is hamarosan kisajátította a tudományos szocializmus, így a szexuális nevelést alárendelték a mozgalom céljainak, a kommunista Magyarország erőltetett ütemű építésének. A Válaszolunk a dolgozók kérdéseire című, 1960-ban megjelent ismeretterjesztő brosúra szerint a maszturbálás a polgári hiedelmekkel ellentétben nem okoz ugyan hátgerincsorvadást és elhülyülést, de sok energiát von el a szervezettől, és emberkerülővé tesz, így távol áll a modern szocialista embereszménytől. A kor sajátos hangulatára jellemző, hogy a könyvecske tanácsai szerint a szülőknek alaposan szemmel kell tartaniuk gyermeküket, hogy ne vigyen magával színes színházi magazinokat a mellékhelyiségbe, és lehetőleg zuhanyozzon hideg vízzel.
A felvilágosító könyvek az erős ideológiai színezet ellenére fontos szerepet játszottak abban, hogy a gólyamese lassan kikopott a köztudatból. Volt is miért küzdeni, hiszen még egy 1949-es felmérés szerint is a lányok 17 százaléka 15 és 17 éves kora közt, míg 28 százalékuk még később szerzett tudomást a valóságról. A Rákosi-rendszerben a szervezett felvilágosító kampányok legfontosabb célja azonban nem ez, hanem a nemi betegségek visszaszorítása volt. A házasság előtti nemi élettel kapcsolatban még sokáig tovább élt a régi kispolgári prüdéria. "Az ember nem lepke, hogy belerepüljön az első gyertyafénybe" - mondotta Makarenko.
