"Szolidaritást vállalt a társadalom peremén élő emberekkel"

  • narancs.hu
  • 2023. december 13.

Tudomány

Az ÓVÁS! Egyesület emlékezik a napokban elhunyt Ladányi János szociológusra.

Ladányi János közel két évtizeden át társunk volt a zsidónegyed megmentéséért folytatott küzdelmünkben. Azt a szakmaiságot képviselte – jóbarátjával, a nemrég elveszített Perczel Annával, az ÓVÁS! elnökével együtt –, mely egységként kezelte az épületeket és a városnegyed lakóit. Jánosnak nem volt térkép e táj. Az épületek szépségén túl szociológusként és érző emberként látta az ott lakó fiatal párokat, idős embereket is, akiket kiszorított a „buldózeres városrehabilitáció”. Ezt a kifejezést János nevéhez kötjük, mellyel jól érthetővé tette az ügyet, amiért az ÓVÁS! küzdött. Kutatói munkásságában makacsul és állhatatosan vállalt szolidaritást a társadalom peremén élő, kitaszított emberekkel, a rendszerváltás veszteseivel. Meg akarta értetni és láttatni sorshelyzeteiket és problémáikat. Egyik megrázó könyve már címében is állásfoglalás: Leselejtezettek

 

János az általa képviselt témák intellektuális megközelítésében és az azokért való érzelmi elköteleződésben is különlegesen egyedi volt. Elméleti munkáján túl a számára fontos ügyek mellett ki is állt, alapos szakmai indoklásainak súlya volt. A zsidónegyed tönkretétele elleni akciókban a siker elérése érdekében minden követ megmozgatott. Ha kellett, barátokat mozgósított, ha kellett, politikusokkal, döntéshozókkal tárgyalt. Így valósulhatott meg 2010-ben a Király utca 15. udvarán álló egykori gettófal rekonstrukciója is, így került fel rá és az épület homlokzatára emléktábla. Csodálatos eseményeket is szervezett: kedves emlékünk róla a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújítás előtti terében szervezett hangverseny. Szubjektív tudományos önéletrajza, a Hanyatló világok címe azt is sejteti, hogy tette mindezt egy olyan világban, amelyben nem csak az általa kutatott közösségek hanyatlanak, hanem a számára fontos értékek is.

 

János okos, egyedi humorral fűszerezett iránymutatásaira, sokszor éles, a problémák mélyére mutató megjegyzéseire mindig emlékezni fogunk. Az ÓVÁS! keretében Perczel Anna utolsó kutatása, a „Kik éltek, kik építettek itt?” projekt Jánossal együtt azt kutatta, hogy hogyan és mennyire járult hozzá Budapest zsidó lakossága a város fejlődéséhez, világvárossá válásához – az épületek, építtetőik és lakóik szempontjából. János kutatását a betegsége miatt már nem tudta befejezni. Az, amit elvégzett, így is pótolhatatlanul értékes. 

 

Nehéz búcsút vennünk Jánostól, egyesületünk egy újabb alapítótársától. Emléke legyen áldott! 

 

Az ÓVÁS! Egyesület közössége

 

(Címlapfotó: Jávor István)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.