Egy építész, aki mások épületeit védte

  • narancs.hu
  • 2021. június 15.

Lokál

Így búcsúzik az  ÓVÁS! Egyesület alapítójától, Perczel Annától.

 

"Június 14-én kaptuk a szomorú hírt, hogy reggel elhunyt Perczel Anna építész-várostervező, az idén 17 éves ÓVÁS! Egyesület egyik alapítója. Számtalan írásában és könyvében, interjúkban és beszédekben szólalt meg az erzsébetvárosi történelmi zsidónegyed védett épületeiért, a Józsefváros és Kőbánya értékes városrészeiért, amik a buldózeres városrehabilitáció és a politikai harácsolás miatt végveszélybe kerültek.

Anna aktívan részt vett a rendszerváltás előtti ellenzéki mozgalmakban, többek között a Bős-nagymarosi vízlépcső megépítése elleni tiltakozásként indult Duna-körben is. Nemzetközileg is elismert szaktekintély volt, akihez rendszeresen fordultak más szervezetek szakmai véleményért.

Építész volt, bár ő maga nem épített, hanem a mások által tervezett épületeket, városnegyedeket védte.

Nemcsak a házakkal, hanem azok lakóinak a sorsával is törődött, ennek jelét adta a negyedben tett séták, rendezvények során az ott élőkkel folytatott hosszú beszélgetések alkalmával.

Hosszú éveken át elnöke volt az egyesületünknek, aminek a megalakulását Anna egyik erzsébetvárosi  házbontásokról szóló előadása ihlette, mert olyan átéléssel, szakértelemmel és tárgyilagossággal beszélt a méltatlan sorsra szánt értékes épületekről,  hogy az alapítók egyike a beszéd után úgy érezte, segítenie kell Annának ebben a reménytelennek tűnő helyzetben. Egy kávéházba hívta a barátait, ismerőseit, hogy közösen találják ki, mit tehetnének a VII. kerületi pusztítás leállításáért.

 
 
Perczel Anna
Fotó: Fejér Martin / ÓVÁS! Egyesület

Anna különleges személyiség volt: mindent tisztelt, amiben értéket látott. Megkapó volt benne a „francia örökség" (Párizsban született), ami számára a  szabadság-egyenlőség-testvériség hármas eszméjét is jelentette. Felvilágosodott gondolkodás, értelem és mély istenhit vagylagosság helyett szoros kapcsolatban volt meg benne. A francia kultúra lengte körül, könnyedség, lezserség, emberszeretet, empátia és tolerancia jellemezte, valamint alaposság és kitartás a munkájában. Nagyvonalúságát bizonyítja, ahogy a rosszat cselekvő emberek tetteit elítélte, de magukkal az emberekkel megbocsátó volt.

Elképesztő társadalmi igazságérzete, a nélkülözők iránti együttérzése nemcsak az elvek szintjén jelent meg, hanem a gyakorlatban is megvalósult: olyankor is sokakat támogatott, amikor alig tehette meg ezt.

Mindig egyfajta légies, a materiális világon túlmutató jelenségként volt jelen a világban. Időtlen, kortalan, emelkedett lénye velünk marad."

*

Perczel Annával lapunk még 2016-ban készített interjút annak kapcsán, hogy az ÓVÁS! Egyesület egy akkori kutatása a zsidók szerepét vizsgálta a főváros kialakulásában és fejlődésében. Részlet a beszélgetésből.

MN: Mikortól beszélhetünk zsidó polgárságról?

PA: Ha abból indulunk ki, hogy csak 1840-ben engedélyezték a számukra, hogy egyáltalán tulajdonuk legyen (az 1840. évi 29. törvénycikk megengedte, hogy a zsidók bármely vidéken letelepedhessenek az országban, megengedte a zsidóknak a szabad kereskedelmet, gyáralapítást, bármely mesterség gyakorlását – a szerk.), nem véletlen, hogy a kiegyezés előtt alig találunk olyan épületet, amelynek zsidó építtetője lett volna. Az 1859-ben felavatott Dohány utcai zsinagógát leszámítva a pesti zsidó negyedben is csak egyetlen lakóházról tudjuk biztosan, hogy zsidó építtetője volt, ez a Dohány utca 10. számú ház, amit egyébként 2006-ban ürítettek ki, jelenleg romokban áll, noha műemlék. Az 1840-es évek elején Hild József tervezte Kassowitz Hirsch Jakab bornagykereskedő megrendelésére, akihez a telek 1840 előtt egy álszerződéssel került, és csak 1847-ben írathatta a saját nevére.

MN: Úgy tudom, a magyarországi zsidók életében az 1840-es törvény mellett az 1848–49-es szabadságharc jelentett fordulópontot, igen sokan a forradalom oldalán harcoltak. Nemcsak az volt ebben az újszerű, hogy a magyar nemzeti függetlenséget támogatták, de az is, hogy feladták az addigi elzárkózó életmódjukat is.

PA: Nem egészen. A legnagyobb változást a zsidók számára az 1867-es emancipációs törvény jelentette. Az viszont igaz, hogy a reformkorban, majd a szabadságharc idején kezdtek magyarul tanulni. Ekkortól erősödött fel az integrációra és asszimilációra való törekvés is. Például 1842-ben alakult a Magyar Izraelita Kézmű- és Földművelési Egyesület és 1843-ban a Magyarító Egylet. 1849 után a változásokat nagyon hamar befogadták, pozitívan reagáltak rá. Mindez abból a hagyományból is eredt, hogy a zsidó családoknál a tanulás fontos szerepet játszott, nyelveket beszéltek, világlátottak voltak és naprakészek. Sokkal könnyebben tudtak élni azokkal a lehetőségekkel, amiket később a kiegyezés és a városegyesítés nyújtott.

MN: Már Budapest születése előtt is építtettek?

PA: Igen. A legelső ház, amit ebből a korszakból bemutatunk, az a Bajcsy-Zsilinszky út 21., amely az 1870-es évek elején épült, a később világhírűvé vált bécsi építész, Otto Wagner tervei alapján, de segítője – feltehetően a tervezésben és a kivitelezésben is – a zsidó származású Kallina Mór volt, akárcsak a másik, ennél még sokkal jelentősebb, ugyanekkor épült budapesti Wagner-épületnek, a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógának. Az építtető Frei­städtler Antal az egyik legnagyobb Balaton környéki földbirtokosnak számított. Eredetileg nem Otto Wagnert, hanem Feszl Frigyest bízta meg a sarokház megtervezésével, aki 1861-ben, majd 1867-ben is készített számára tervet. Azt nem tudni, hogy mi késztethette Freistädtlert 1871-ben a váltásra, de feltehetően az „újhoz”, az egyesítésre készülő Pest világvárosias átépüléséhez akart igazodni. Ez akkoriban nem volt magától értetődő.

A teljes interjú itt olvasható:

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.