Magyarországon a szülésznők működése csak a kórházra és egy bizonyos segédszerepre korlátozódik. A szülésvezetés az orvos feladata és felelőssége, jelenléte minden esetben kötelező. A szülésznők oktatásában is ez a szemléletmód tükröződik, így legtöbbjüknek nemhogy lehetősége, de megfelelő ismeretei és gyakorlata sincs az önálló munkavégzéshez.
Az Alternatal Alapítvány május végén rendezte meg A születés hete szakmai, ismeretterjesztő és kulturális országos rendezvénysorozatot, amelynek keretén belül "rendhagyó nemzetközi bábakonferenciára" is sor került, sőt - több év hiábavaló próbálkozás után - egy asztalhoz ültek a háborítatlan szülés támogatói, ellenzői és a szakminisztérium képviselői. Mindez egy most induló egyeztető párbeszéd első lépése volt, amelynek fő kérdése a szülésznőképzés megreformálása, illetve a szülés helyének, módjának és kísérőjének szabad megválasztása lesz.
A WHO női és gyermek-egészségügyi részlegének volt igazgatója, Marsden Wagner a születéssegítők szerepét a számok és a külföldi példák alapján mutatta be: a világszervezet adatbázisa szerint huszonhét európai országban alacsonyabb a születés körüli időszakban meghalt babák aránya (az ún. perinatális halálozási ráta), mint Magyarországon. Ezen államok többségében - Svédországban, Németországban, Hollandiában -
bábák végzik
az elsődleges várandóssági és szülészeti ellátást, orvosok csak komplikáció esetén vannak jelen a folyamatnál (ez a szülések kb. 15 százalékát jelenti). Wagner szerint a bábák régi - a 20. századnál korábbi - státusának visszaállítása ezekben az országokban sem ment ellenállás és hosszas viták nélkül, de végül győzött a racionalitás: az anyasági ellátás túlzott medikalizáltságának feloldása gazdaságilag is kifizetődő. Robbie Davis-Floyd kultúrantropológus szerint - aki gyakorló bába - a kórházi, technokratának nevezhető szülésvezetés a gépet helyezte a szülés természetes élettani folyamatának a középpontjába: egyrészt a test és lélek szétválasztásával (és ily módon a test gépként való kezelésével), másrészt a felesleges beavatkozások egyre növekvő számával. A mind gyakrabban használt újszülöttmonitor például nagyon sokszor hamis jelzést ad az orvosnak, aki erre - természetes ijedtében - legtöbbször császármetszést alkalmaz. A holisztikus szemléletű, általában otthon történő szülés esetén azonban
drasztikusan csökken
a beavatkozások száma (és ezzel együtt természetesen az ellátás költsége is), anélkül, hogy ez a perinatális halálozási ráta növekedésével járna együtt. A kezdeményezés ekkor az anyáé, a középpontban az ő szükségleteinek kielégítése áll (ehet, ihat, mozoghat, ha úgy kívánja), mivel a holisztikus nézet szerint a test és lélek egy energiarendszert alkot: ha a mama pszichéje jól van, a fiziológiai folyamatok körül is kevesebb lesz a komplikáció. Sokat segít például a guggoló vagy térdelő szülőpozíció is: ezen technika "alkalmazásával" legtöbbször a gátmetszés is kiküszöbölhető. Ez a humanista vagy "természetes" modell persze a kórházak épületében is megvalósítható lenne, "csak" a patriarchális-technokrata szemléleten, illetve a bábák és doulák (civil segítők) helyzetén kellene változtatni.
Rácz Jenő, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium helyettes államtitkára - aki szintén részt vett a májusi kerekasztal-beszélgetésen - a Narancsnak elmondta, hogy a valóban létező
lakossági igények
mellett az uniós csatlakozás után megvalósuló szabad munkaerő-áramlás is halaszthatatlanná teszi a szülésznők képzésének, majd státusának megváltoztatását, mindez azonban nem mehet egyik napról a másikra. A tárca szakértői úgynevezett nyílt koordináció keretében több ország egészségügyi ellátórendszerét megvizsgálják, de csak azt fogják adaptálni a hazai viszonyok közé, ami nem megy homlokegyenest szembe a magyar hagyományokkal. Például szó sincs arról, hogy az otthon szülések aránya radikálisan megváltozzon. A Független Bábák Szövetsége júniusban már benyújtotta a szülésznőképzés reformjára vonatkozó észrevételeit a minisztériumnak, amit a koncepció kidolgozásakor szintén figyelembe vesznek majd. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium illetékese elsősorban a nem semleges bába kifejezés (újbóli) bevezetésére tett ajánlást emelte ki a feljegyzésből.
Abban az Alternatal Alapítvány, a tárca és az orvosi szakma képviselői is egyetértettek, hogy a magyar szülésznőképzés és a szülészeti ellátás jelenlegi gyakorlata sem engedi meg, hogy a bábák már az oktatási reform bevezetésének pillanatától önállóan dolgozhassanak, mert az valószínűleg többet árt, mint amennyit használ. Arról, hogy mikor jön el ennek is az ideje, a végső szót az orvosi szakma mondja ki. A Narancs felvetését, miszerint a szülészek ma még heves ellenállását elsősorban a presztízsféltés motiválhatja, a helyettes államtitkár egyértelműen tagadta, bár nem tartotta kizártnak, hogy a kieső paraszolvencia is szerepel az okok között. Az orvoshiány azonban már a szülészeteket is sújtja, így előbb-utóbb itt is egyre égetőbb szükség lesz a felsőfokú képzettségű "egészségügyi középkáderekre", akik Rácz megfogalmazása szerint sokkal inkább "leveszik a terhet az orvosok válláról", nem pedig a munkát happolják el előlük.
A tárca feladata a következő hónapokban a különböző szakértői vélemények összehangolása és a megfelelő jogszabályok megalkotása lesz, az "alternatívok" többsége már annak is örül, hogy a párbeszéd egyáltalán megkezdődött.
