| ||
Magyar Narancs: Erdély aranykorát Bethlen Gáborhoz kötjük; milyen volt az az állam, amelynek az élére 400 éve került fejedelemként?
Oborni Teréz: A 16-17. században létezett Erdélyi Fejedelemség mindenekelőtt a Magyar Királyság kettészakadása után keletkezett magyar állam volt, korabeli kifejezéssel élve a "másik magyar haza", amely megszületését kizárólag az Oszmán Birodalom nyomásának köszönhette. Az Egri csillagokból is jól ismert történet, miszerint Szulejmán szultán Buda 1541-es eleste után még ott helyben, a katonai táborban határozta el, hogy a kelet-magyarországi területeket - a történeti Erdélyt, valamint a török fennhatóság alatti középső országrész és Erdély közé került vármegyéket, a későbbi megfogalmazás szerinti Partiumot - leszakítja a Magyar Királyság területéből, és török szandzsákká teszi, amelynek élére uralkodót nevez ki. Erdély az Oszmán Birodalom befolyása nélkül sosem fejlődött volna a középkorban kormányzati önállóságot élvező erdélyi vajdaságból önálló állammá. Nem véletlen, hogy a kortársak közül senki nem gondolta állandónak a szétszakított ország állapotát. Súlyos katonai összecsapásokkal teli harminc év telt el, mire ráeszméltek, hogy a két nagyhatalom közé szorult területet önálló államként kell értelmezni, amelynek jogállását az 1571-es speyeri szerződés rögzítette: ebben a keleti országrész ura, Szapolyai János Zsigmond királyfi lemondott a királyi címéről, cserébe a Habsburgok elismerték jogát az újonnan létrehozott erdélyi fejedelmi címre.
MN: Amely állam az Oszmán Birodalom vazallusa volt.
OT: Nem ilyen egyszerű. Az új állam vitathatatlanul az Oszmán Birodalom hatalmi befolyási övezetéhez tartozott, amit a fejedelmek mindig el is fogadtak olyan látványos gesztusokkal, mint ajándékok és adó fizetése a szultánnak, a keleti politikában megszokott, alávetettséget szimbolizáló reprezentáció. Ám eközben több alkalommal is titokban hűséget fogadtak a magyar királynak, és nem vitatták a terület magyar korona alá tartozását sem. Egyszóval az erdélyi állam létét mindkét nagyhatalom befolyásolta, a mérték és a lépték azonban időről időre változott. A fejedelmek mozgásterét behatárolta az adott geopolitikai helyzet, amit Báthory István fejedelem már a 16. század utolsó harmadában felismert: Erdély csak a két nagyhatalom hangsúlyozottan egy időben megvalósuló kegyéből állhat fenn tartósan.
MN: Mit tudunk a Bethlenekről?
OT: Bethlen Gáborig még erdélyi léptékben sem tűntek kiemelkedő családnak: átlagos köznemesek voltak. Bethlen nagyapja ugyan harcolt a mohácsi csatában, és az apja, Bethlen Farkas a Báthory István melletti kiállásért megszerezte a család birtokközpontjává vált Marosillyét, de a kiemelkedés egyértelműen Bethlen Gáborhoz köthető. Korán árvaságra jutott, és testvérét, Istvánt anyai nagybátyja, a székely Lázár András nevelte Gyergyószárhegyen, ráadásul a birtokaikra is rátette a kezét Báthory Zsigmond fejedelem. Ezt visszakérni indul a 13 éves Bethlen a fejedelmi udvarba, ahol nagybátyja és távoli rokonuk, Bocskai István ajánlására a fejedelem bevette az apródok közé. Gyulafehérvár vált Bethlen igazi iskolájává.
MN: Mit tudunk Bethlen képzéséről?
OT: Nagyon keveset, viszont Bethlen rengeteget írt, és fennmaradtak a saját levelei, iratai. A megfogalmazásokból, a szóhasználat kifinomultságából, az analógiák alapján csak azt tudjuk következtetni, hogy a kimagaslóan okos ifjú rengeteget olvasott, minden iránt érdeklődött. Írni-olvasni már a szülői házban megtanult, apja a kolozsvári jezsuita akadémiára szánta, ám ebben a halála megakadályozta. Így jobbára csak gyakorlati képzéseket - főként katonait - kaphatott nagybátyjánál. A gyulafehérvári udvarban azonban megtanulta a viselkedési szabályokat, kommunikációs, politikai, diplomáciai ismereteket szerzett. Ráadásul, mint mondtam, folyamatosan képezte magát. Jellemző rá, hogy hiányzó latinnyelv-tudását is önállóan igyekezett pótolni. A jó eszű apródra egyre többen felfigyeltek az udvarban.
MN: Amely igazi pálfordulással a törökök ellen fordult.
OT: Kitört a tizenöt éves háború (1593), és sokan úgy gondolták, eljött a várva várt nagy törökellenes felszabadító háború ideje. Ekkoriban Erdély politikai élete végletesen és sokszor véresen két nagy táborra - mai fogalmaink szerint pártra - szakadt: a "törökös" békepártira, illetve a háborúpártira, amelynek tagjai a Habsburgok oldalán álltak. Bethlen részt vett a törökellenes havasalföldi hadjáratban és más csatákban is, átélte, hogy Báthory Zsigmond átadja Erdélyt Rudolf császár-királynak. Bethlen 1602-ben Székely Mózeshez csatlakozott, aki trónkövetelőként lépett fel az Erdélyt Rudolf nevében uraló császári hadvezér, Giorgio Basta ellen. A vereségek után Bethlen oszmán uralom alatt álló területre volt kénytelen menekülni.
MN: Ott választották a menekültek fejedelemmé?
OT: Igen. Kevéssé ismert tény, de a törökös párt már ekkor őt tekintette Erdély reménységének. Itt mutatkozott meg először különleges politikai tehetsége. Jóval több volt, mint amit a rá gyakran használt - szerintem önmagában keveset mondó - reálpolitikus jelző takar. Mindig eredeti ötletei, céljai voltak. Az a típus volt, aki akkor sem esett kétségbe, ha a tervezett "forgatókönyv" nem jött be, azonnal új megoldásokon gondolkodott, vagy ha kellett, képes volt hátralépni, kompromisszumot kötni. Kortársai és - valljuk be - időnként az utókor sem képes mindig átlátni a céljain. Született politikusi zseni volt. Ekkor nem fogadta el a fejedelemséget, sőt rövidesen meglátta Bocskaiban a "jövőt", akinek fejedelemmé választásában és az oszmán Porta általi elfogadtatásában komoly szerepe volt jó török kapcsolatai révén.
MN: Sokan máig a törökök kegyeltjének tartják, és sikereit főleg ennek fényében értelmezik. Valójában milyen összeköttetései voltak az Oszmán Birodalom főembereivel?
OT: Az egyelőre kevésbé kutatott terület, hogy neki milyen befolyása volt, sőt arra is csak az utóbbi időben világított rá a hazai oszmanisztika, hogy az erdélyi fejedelmek mennyire komolyan jelen voltak a szultáni udvarban, Bethlen is komoly összeköttetésekkel rendelkezett a Portán. A mai világban ismertekhez nagyban hasonlító "lobbicsoportokban" az Oszmán Birodalom központjában az erdélyiek is képviseltették magukat. A magyar származású török vezető tisztségviselők is befolyásolhatták a döntéseket, hiszen voltak ilyenek is; nagy valószínűséggel magyar eredetű volt például a Bethlent trónra segítő Iszkender kanizsai pasa is. Ebben a világban nemcsak Bethlen tájékozódott jól, hanem a Porta is felfigyelt az okos erdélyi politikusra. Kemény János önéletírásában mégis így emlékezett Bethlen törökökhöz fűződő viszonyáról: "...noha színezett nékik igen, de keresztény gyomorból gyűlölte az pogányságot."
MN: Tehát az oszmánoknak köszönhette a trónját?
OT: Bethlenben viszonylag későn fogalmazódott meg a gondolat, hogy akár ő is fejedelem lehetne. Három fejedelmet segített a trónra, vagy támogatott korábban. Székely Mózes után Bocskai nagyon sokat köszönhetett neki, így a fejedelem egyik nagyhatalmú bizalmi embere lett, majd Bocskai halála után egy időre visszavonult, hogy előkészítse a nagy ígéret, Báthory Gábor fejedelemmé választását és Rákóczi Zsigmond lemondatását. Báthory Gábor mellett már egyértelműen a fejedelemség legbefolyásosabb embere, köszönhetően anyagi gyarapodásának is, amit a Károlyi Zsuzsannával kötött házassága hozott. Ha Báthory bevált volna, Bethlen valószínűleg sosem lesz fejedelem. Báthory azonban emberileg, politikailag mindenkinek csalódást okozott. Amikor egy alkalommal Bethlen ellentmondott neki, állítólag égő gyertyát dugott a szakállába. Máskor részegen megfenyegette, mígnem Bethlen 1612-ben megint török földre kényszerült. Innen kezdve már saját fejedelemségét készítette elő. Egyezkedett a magyarországi pasákkal, levelet írt Thurzó György nádornak, és nem bizonyított, de találkozhatott magával a szultánnal is. Török-tatár haderővel tér vissza Erdélybe, és a becslések szerint az öt-nyolcezer fős kísérő seregnek súlya volt a választásnál. De nem csak ezért lett fejedelem. Addigra Báthorynak komoly ellenzéke volt Erdélyben, Bethlen pedig nemcsak ismert, hanem tisztelt személyiség is volt. Amikor Iszkender pasa összeparancsolta az országgyűlést, Báthory letételét, illetve új fejedelem választását hagyta meg. Bethlen maga részt sem vett a gyűlésen, míg fel nem oldották a fejére kimondott proscriptiót, ami fej- és jószágvesztést írt elő. Volt ellenjelölt is az országgyűlésen, de valós alternatíva aligha. Ezt a kortársak is látták.
MN: Bethlent sokan Mátyás királyhoz hasonlítják "abszolutista" módszerei miatt. Jogos az összevetés?
OT: Bár vannak hasonlóságok, más korban, más viszonyok közepette éltek. Ugyanígy sántít az is, amikor uralkodását a 18. századi abszolutizmusok korai előképének tekintik. Az ellenkezője igaz: az erdélyi állam születési körülményeiből adódott az erősen centralizált fejedelmi hatalom, a kettős külpolitikai szorítás viszont igényelte az erősen központosított rendi monarchiát, amit Bethlen meg is alkotott. Ugyanakkor tudott és szeretett is irányítani, mindenben rész akart venni, sokszor aprólékos ügyekben is ő döntött. Másrészt viszont nagyon jól megválasztott emberei is voltak, akiknek a kinevezésénél a tehetség és a bizalom számított.
MN: Hogyan lett a kiégett országból olyan Erdély, amely a 30 éves háborúra európai tényezővé vált?
OT: Ahogy a már idézett Kemény fogalmazott, háborúkat ugyan viselt a fejedelem, de "az haza földét ellenség lova lába nem nyomta, sem hada nem ruináltatott". Mindenekelőtt nagyon ügyelt arra, hogy fenntartsa jó kapcsolatait a Portával. Bár hadjárataihoz ténylegesen csak egy alkalommal kért török segédcsapatokat, mindig úgy tudott tárgyalni, hogy sejtetni engedte: szükség esetén az oszmán hadak mellette állnak. Rendezte viszonyát a Magyar Királysággal is, az 1615-ös nagyszombati megegyezéshez vezető tárgyalásokon végtelen kompromisszumkészséget mutatott, ám Váradot, Erdély kulcsát és legerősebb várát nem adta át II. Mátyásnak. De Bethlen ezen túl pénzügyi téren is zseni volt: felismerte, hogy az országrészek közötti kereskedelmi kapcsolatok egyik legfőbb akadálya - a folytonos harcokon túl - a forgalomban lévő pénzek értéktelensége. Ezért II. Ferdinándnak azt javasolta, hogy egyszerre vonják ki a régi, rossz minőségű pénzeket a forgalomból, egyúttal összehangoltan veressenek jó minőségű érméket. Ferdinánd habozott, de Bethlen 1625-ben egyedül is megcsinálta a pénzreformot, ami miatt átmenetileg megcsappantak ugyan a bevételek, de a felélénkülő kereskedelem révén rövidesen ömlött a pénz a kincstárba, különösen azután, hogy a magyar király is meglépte a pénzrendszer átalakítását. Ilyen értelemben újra egy gazdasági térséggé vált az ország. A pénzből Bethlen nemcsak ragyogó udvart alakított ki, de ütőképessé tette az erdélyi hadakat. Ugyanakkor ne feledjük, hogy ez a rendkívül vegyes összetételű, a szabadrabláshoz szokott hajdúktól a rendi kontingenseken, a székelyeken át a zsoldosokat is magába foglaló hadsereg nem volt mérhető a két nagyhataloméhoz. Ahhoz, hogy Erdély felkerült Európa politikai térképére, kellett Bethlen külpolitikai aktivitása is, amely a nyugati protestáns hatalmak felé orientálódott. Az európai kapcsolatokat erősítette második házassága Brandenburgi Katalinnal, 1626-ban. Mindeközben telt művészeti mecenatúrára, iskolákra, úgyhogy jogosan látjuk a mai 2000 forintoson a fejedelmet tudósai körében. Áldozott az őt személyesen érdeklő tudományokra is. Európai hírű könyvtára sajnos az 1658-as dúlásban megsemmisült, pedig kortársai a Corvinákhoz hasonlították.
MN: A megerősödött Erdélyből kinyújtotta a kezét a magyar koronáért is? Mi volt a Habsburg-ellenes hadjáratok valódi célja?
OT: Ahogyan egy angol követ, Sir Thomas Roe mondta róla: Bethlen, ha úgy vélné, hogy az inge tudja, mi jár gazdája fejében, letépné magáról. Egy ilyen emberről nehezen tudja az utókor eldönteni, mi lehetett a valós célja. A kortársak sem mindig tudták követni diplomáciai taktikázásait. Hivatalosan a Bocskai-felkelést lezáró bécsi béke és különösen a vallásfelekezetek szabadságának védelmében szállt hadba 1619-ben, részben Magyarország befolyásos főurainak kérésére. Bethlen ekkoriban nagyon népszerű volt ezen a területen is. A Felvidék és a Dunántúl meghódolt előtte, és Besztercebányán magyar királlyá választották (1620). Ám nem koronáztatta meg magát, viszont a korona Pozsony elfoglalása után a kezébe került, és a jól védhető Ecsed várába vitette. Csak sejthetjük, hogy valamiféle magyar vezetésű rendi szövetségben kialakított közép-európai monarchiában gondolkodhatott, amely talán a protestáns hatalmak támogatásával tehetett volna szert nagyobb önállóságra akár az oszmánok ellenében is. De felismerte, hogy adott pillanatban koronás főként sem tudná terveit megvalósítani, és felismerhette azt is, hogy egyelőre nem lehet megszabadulni az oszmánok befolyásától. Hangsúlyozom, csak találgatunk. Nagy államférfiúi bölcsességről tett tanúbizonyságot, hogy a vélhetően számára is csábító királyi címről le tudott mondani az ország érdekében. A korabeli politikai vélekedés szerint - ismét Kemény Jánost idézem - "a fejedelemnek két állat alakját kell magára öltenie, a rókáét meg az oroszlánét (...) az elsőtől az ügyességet, a másodiktól az erőt kell eltanulnia". Bethlen megfelelt ennek a kívánalomnak.
MN: Viszont három hadjáratával sem sikerült maximálisan elérnie külpolitikai terveit.
OT: Ez nem rajta múlt elsősorban. A cseh rendek veresége behatárolta a mozgásterét, a Habsburg-sikerek révén és a minden fegyelmezési kísérlet ellenére is néha fosztogató katonái miatt 1622-re fordulat állt be magyarországi megítélésében. Így is előnyös békét kötött Nikolsburgban, amit két további békével is megerősített. Ideiglenesen hét felső-magyarországi vármegye és jövedelmei gyarapították Erdélyt. Bethlen olyan szövetségi rendszerek összehozásán fáradozott, amelyeknek volt realitásuk. Utoljára, halála előtt Lengyelország irányában tapogatózott. A politikai mozgástér maximális kihasználására irányuló, ám azt túl nem lépő politikájának életképességét az is bizonyította, hogy amíg utódai nem tértek le róla, Erdély virágzása folytatódott. Az más kérdés, hogy az 1600-as évek végére a hatalmi egyensúly elbillent a Habsburgok felé, aminek következtében sor kerülhetett a régóta várt felszabadító háborúra.
MN: Milyen kép él Bethlenről napjainkban?
OT: Mintha kissé elfeledtük volna Erdély legnagyobb fejedelmét. Az erdélyi magyarok körében természetesen nemzeti ikon, de a román történetírás nem szívesen beszél az erdélyi fejedelmek koráról. Mi pedig, bár oktatjuk az iskolákban a fejedelemség történetét, túlzottan is be vagyunk záródva a 20. századi eseményekbe, holott Bethlen pályája, személyisége, eredményei mindenképpen megérnék a nagyobb figyelmet. Úgy látom egyébként, hogy emlékezete hullámokban tört elő az elmúlt századokban is, mindig nagy vitát kiváltva. Tudományos értékelése ma már egyöntetű abban, hogy vitathatatlanul óriási tehetségű, országépítő személyiség volt.
NévjegyBalassagyarmaton született 1960-ban. 1983-ban diplomázott az ELTE Bölcsészettudományi Karán, történelem-levéltár szakon. Pályafutását levéltárosként kezdte, 1991-től az MTA ösztöndíjasaként az ELTE Történelem Segédtudományai Tanszékén dolgozott, kandidátusi fokozatot szerzett, majd 1993-2004 között a Pécsi Tudományegyetem oktatója volt. 2004-től az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, jelenleg tudományos titkára, az ELTE BTK Történeti Intézetének docense. Fő kutatási területe a kora újkori magyar történelem, azon belül is az Erdélyi Fejedelemség története. |
