A táblajátékoknak két nagy családja van. Az elsőben - ilyen a sakk, a go vagy a malom - egyenlők az esélyek: az lesz a győztes, akinek hatékonyabb stratégiája van, jobban tud kombinálni, míg a másodikban - általában a dobókocka miatt - már a szerencse is beleszólhat a dolgok menetébe. Az ortodox táblajátékosok ezért aztán el is utasítják az ilyen jellegű társasjátékokat, csak éppen arról feledkeznek meg, hogy egy társaság a legtöbbször nem két főből áll, márpedig az általuk kultivált játékokat, néhány kivételtől eltekintve, kizárólag ketten játszhatják. Nem így a dobókockás táblajátékokat, amelyek nem igényelnek akkora koncentrációt, viszont remek szórakozást jelenthetnek, és nem csak a babazsúrok résztvevői számára.
Azt senki nem vitatja, hogy játékos nép a magyar, de egészen a közelmúltig a felnőttek körében csupán a különféle kártyajátékok voltak igazán népszerűek. A társasági táblás játékok közül
legfeljebb a Capitaly
(az angolszász eredetű Monopoly hazai változata) volt az, amivel az akkori partikon próbálkoztak, de 1948 után ezt a játékot - politikai okokból - betiltották, valószínűleg azért, hogy az ember még játékból se akarja megvenni magának a Mester utcát. Igaz, hamarosan piacra dobták a Gazdálkodj okosan!-t, ami a Capitaly szocialista verziója volt. A játékban fröccsöntött aktatáskás férfiak és harangszoknyás nők indultak az ózdi starthelyről 4000 forinttal álmaik megvalósítása felé, és az nyert, aki először tudott magának összehozni egy berendezett OTP-öröklakást, ami akkoriban harmincezer forintot kóstált. Ezt már nem lehetett annyira komolyan venni, mint az eredeti verziót, amelyben a cél mégiscsak a többiek csődbe juttatása, és maga a játék is valamivel összetettebb, érdekesebb. A Gazdálkodj okosan! leginkább a felső tagozatos iskolások körében vált népszerűvé, a nagyobbak már nem igazán dőltek be a játékboltokban és trafikokban megvásárolható agitpropnak. A többi társasjátékot viszont kizárólag gyermekeknek ajánlották. Ezek a termékek a leggyakrabban arról szóltak, hogy a játékosok kockadobással menetelnek a cél felé, de addig különféle veszélyek leselkednek rájuk. Vagyis a középkori eredetű libajáték (ami egyébként jellegzetes példája az akkori groteszknek: a libák elindulnak a legelőről, és az nyer, aki először kerül konyhakész állapotba) mintájára készültek, persze úgy, hogy a táblákat Meseországból, a Nagy Brehm Állatvilágból vagy éppen a sportpályákról importált figurákkal népesítették be. A futottak még kategóriába a különféle iskolai játékok (ország-város, torpedó stb.) dobozos kiszerelései tartoztak, majd a hetvenes évek közepén megjelentek a népszerű televíziós vetélkedők is társasjáték formátumban, például az Egri János vezette Játék a betűkkel. A korszak igazi klasszikusa mégis a Ki nevet a végén? volt, napközis tanárok a megmondhatói, hány iskolai verekedés kezdődött az ártatlannak induló játék nyomán.
Tagadhatatlan, hogy a választék egyre gazdagabb lett, ám az üzlet akkor vált igazán látványossá, amikor a nyolcvanas évek végén ismét piacra dobták a Capitalyt reprint kiadásban, majd a könyvkiadáshoz hasonló maszek pezsgést követően
megjelentek a multik,
a Hasbro és a Piatnik. A színes, szélesvásznú, 9-99 éveseknek szóló, pazar társasjátékok szinte pillanatok alatt népszerűvé váltak. A választék ma már követhetetlen, és talán az sem meglepő, hogy milyen sok az anyagias, a pénz szeretetére nevelő társas szórakozás. A Game of Life (Az élet játéka) célja, hogy a versenyzők a lehető legtöbb pénzzel érkezzenek a vidéki villába, illetve a milliomosok kastélyába. A Monopoly ugyebár a klasszikus "tőkés" játék, a Hotel-játék felhívásában pedig ez a mondat olvasható: "Legyél te a leggazdagabb szállodatulajdonos!" A Rizikó az ilyen piti kis balhékon is túllép, ott a győztesnek ellenfeleket kell megsemmisíteni, országokat elfoglalni. Ki az, aki ne élné bele magát szívesen a multimilliomos vagy a hadvezér szerepébe!?
Az ilyen jellegű játékok mellett nagyon keresettek még a tévévetélkedők házi változatai, a Kérdezz! Felelek!, a Szerencsekerék vagy a Mindent vagy semmit!, szójátékos dolgok, a Scrabble vagy a Betűtorony, és a kreativitásra építő megoldások, a Pictionary (rajzok alapján kell megfejteni a feladott szót), vagy ezek kombinációja, az Activity. Ezeken kívül vannak még a szerepjátékos társasok, például a Cluedo, amelyek a bűnügyi vonalat viszik, és vannak idényjátékok, amiket mozipremierekkel egy időben dobnak piacra, de a filmek lefutása, illetve a videómegjelenések után úgy cserélődnek, mint a McDonald´s Happy Meal menüi. Ez utóbbiakra a Csillagok háborújának Monopoly-változata talán a legszebb példa.
Hellner Péter, a Hasbro ügyvezető igazgatója szerint Közép-Európában Magyaroszágon költenek a legtöbb pénz társasjátékra. A cég ezt úgy "viszonozza", hogy a külföldi játékokhoz megpróbálnak (ez nem mindig sikerül) érthető, magyar nyelvű használati utasításokat adni, de sok olyan adoptált játékuk is van, melyeknél figyelembe vették a magyar sajátosságokat. A Scrabble-ben a magyar helyesírás szabályai játszanak, a Mindent vagy semmit! borítójára egy jókora Vágó Istvánt rajzoltak, a Monopolyban a Dunakorzót és a Vigadót is meg lehet vásárolni, és már tényleg csak az hiányzik, hogy a nyertes játékos örömében a Sváb-hegyet is zsebre vághassa. A Hasbro embereinek Magyarországon az intenzív marketing mellett legfeljebb annyi dolguk van, hogy megtervezzék a hazai verziót, de a játékokat már külföldön gyártják le.
A másik nagy játékgyártó, a kártyáiról elhíresült Piatnik 100, 200, illetve 300 darab játékot tartalmazó klasszikus gyűjteményekkel vesz részt a magyar piacon; ezekbe a Ki nevet a végéntől a lóversenyeken át a marokkóig mindenféle játék megtalálható, így ez a két cég lefedi az egész hazai piacot.
Ma a magyar társasjátékpiacot szinte kizárólag ezeknek a cégeknek a termékei jelentik, és ezzel
befellegzett a hazai gyártóknak,
mivel sem minőségben, sem külsőségekben, propagandával pedig pláne nem bírják a versenyt. Ebben az a legrosszabb, hogy hiába találnak ki magyar fantaszták ilyen-olyan társasjátékokat, csak nagyon keveset sikerül szériában is legyártatni. A dolog talán a lemezkiadáshoz hasonlít a legjobban: a nagy cégek szívesen fogadnak minden ötletet, kockáztatni viszont csak a legritkább esetben fognak. A játék kiagyalója "magánkiadásban" vagy valamilyen kisebb céggel összefogva persze megjelentetheti munkájának gyümölcsét, ám ilyesmire csak nagyon ritkán kerülhet sor. A játékok leginkább a magyar viszonyokra épülnek, afféle
kritikai realista darabok
A Folytassa őrmester! az idillbe oltott katonaélet táblás kalandja: pontokat veszít az a baka, aki részegen támolyog a kantin környékén, a Bolse-vita valószínűleg a Best of Communism lemez sikerén felbuzdulva született, de kapható a Gazdálkodj okosan! modern változata, ebben már videót, színes tévét, rádiótelefont lehet vásárolni, a cél egy családi ház felépítése tokkal-vonóval.
"Egyetlen dologban, az árban tudunk versenyezni a Hasbróval. Az általuk gyártott játékok ugyanis nagyon kevesek számára megfizethetők", mondta Nagy Gézáné, a Vörsas Termékelőállító és Szolgáltató Kft. játékrészlegének vezetője. A cég idei tervei között szerepel, hogy piacra dobják a Kocog és kidob nevű játék felturbózott változatát, ami elképzelésük szerint ötödannyiba fog kerülni, mint a Hasbro-játékok.
Tapasztalataink szerint manapság nincs ekkora árkülönbség a hazai és a külföldi játékok között, pedig a minőségi különbségek alapján azt várnánk, hogy sokkal olcsóbbak legyenek. A magyar gyártók többsége mindenesetre másféleképpen (plüssjátékokkal, csecsebecsékkel, fröccsöntött cuccokkal) próbálkozik a játékbizniszben, inkább az a jellemző, hogy a társasjáték-készítést illetően nincsenek illúzióik. "Mi teljesen leálltunk a társasjátékokkal. Az emberek számára a vonzó csomagolás sokkal fontosabb lett, mint a játékok tartalma, ráadásul a kereskedők ma már csak bizományba vesznek át ilyen jellegű termékeket. Utolsó társasjátékunk, a Vurstli sokak szerint nagyon jó volt, ezer darab készült belőle, de még mindig lehet kapni, pedig jóval olcsóbb, mint a külföldi játékok", mondja Zádor Péter, a Mü-Tex Kereskedelmi Szövetkezet igazgatója. (A Mü-Tex egyébként a KGST-időkben az egyik legnagyobbnak számított, játékaik több tízezres példányban fogytak - tervszámok alapján persze könnyű volt! -; ennyit ma a legnépszerűbb játékokból sem tudnak eladni.) Zádor szerint a játékkereskedők sem igazán foglalkoznak a termék "szellemi értékével", inkább azt nézik, jól mutat-e a kirakatban. "Amikor el akartam mondani a játék szabályait, a kereskedő azt mondta, hogy őt ez nem érdekli."
A bolti eladók állítása szerint erre valóban nincs szükségük, ugyanis aki társasjátékot akar venni, határozott céllal érkezik az üzletbe, hogy Monopolyt, Szerencsekereket, Rizikót, akármit vegyen. Egyre gyakrabban jönnek ilyen szándékkal, de azért mégsem ez a jellemző. A legtöbb vevő "azt se tudja, mit akar", csak a gyerek életkorát közli, a csomagolást nézi meg az árat kérdezi, legfeljebb még annyit tesz hozzá, hogy "olyan legyen, amivel egyedül is elvan a gyerek".
Legát Tibor-Poós Zoltán
| Árak | |
| Betűtorony | 4990 Ft |
| Cluedo | 4990 Ft |
| Gazdálkodj okosan! | 3000 Ft |
| Kérdezz! Felelek! | 4990 Ft |
| Mindent vagy semmit! | 3990 Ft |
| Hugo-hami | 6500 Ft |
| Ki kicsoda? | 4500 Ft |
| Scrabble | 6190 Ft |
| Activity | 3990 Ft |
| Hotel | 5990 Ft |
| Folytassa, őrmester! | 2980 Ft |
| Pictionary | 6590 Ft |
| Monopoly | 4500 Ft |
| Monopoly - Csillagok háborúja (csak gyűjtőknek!) | 13 000 Ft |
