"Ebből a piros tablettából vegyél be egy felet." - mondja Piláj, a harminchét éves kései hippi a kocsmában. Szerda van, ritkák a fények, és nagy a tömeg. "Nem lesz tőle bajom?" - kérdezek vissza. "Dehogy. Én csak harminchat órája vagyok ébren. Apukám, ez jobb szintetikus téma, mint a spuri vagy az eki. Annyi a különbség, hogy totál legális Magyarországon. Beszeded, beállsz, és jogkövető magatartást folytatsz."
Napokkal később, azután, hogy "befejeztem a jogkövető magatartást", telefonálok Pilájnak, kísérjen el a boltba, ahol a tablettát vette. Még mindig teljesen el van ragadtatva, győzködnöm kell, hogy ne csak azért ne ugorjon be a templomba, hálát adni, mert a tablettát
Diablónak hívják
Inkább Budapest egyik meghatározó "herbál"-árusító helye, a Headshop felé indulunk.
"Amit itt láttok, az mind legálisan tartható eszköz és felszerelés - mondja az eladó srác. Körülöttünk vízipipák, hatóanyag-ellenőrző berendezések, a vitrinekben ismeretlen eredetű gyorsító, lassító, rekreáló és izgató tabletták. Két tizenéves éppen cigarettapapírt és szűrőt vásárol, hosszasan böngészik a választékot. Mi az új csodaszerből szeretnénk. Az eladó arcizma sem rándul, amikor elénk teszi kettes kiszerelésben. Azzal bukunk le, hogy áfás számlát kérünk.
"Nem fogsz rajongókat szerezni, ha megírod, hogy a Diablo tényleg hozza az Ecstasy és az amfetamin szintjét - mondja a srác, a haverjai a pult mellett bólogatnak, de miután meggyőzzük őket, hogy előbb-utóbb valaki úgyis írni fog erről, mégis szóba állnak velünk.
"A herbálpiaci pályafutásom alatt én még nem találkoztam ilyen szerrel - lelkesedik az eladó, akitől megtudjuk azt is, hogy a cég főnöke éppen az új-zélandi forgalmazóval tárgyal egy nagyobb mennyiség importjáról. A lényeg a tabletta hatóanyaga, a benzilpiperazin (BZP), melyet akár az MDMA kistestvérének is tekinthetünk, azzal a különbséggel, hogy tudomásunk szerint csak márciusban kerül az EU kábítószerindexére.
A magyarországi herbálpiac azokat az anyagokat forgalmazza, amelyek pszichoaktívak ugyan, de használatukat nem tiltja semmilyen törvény.
Ezek közé tartoznak az olyan, népi legendákból jól ismert és bevett "drogok" is, mint a csattanómaszlag, illetve különböző olyan növények, melyek elsősorban Európa varázsló-, sámán- és táltosköreiben népszerűek. A "bio", illetve "herbál" kifejezések elsősorban abból a hiedelemből fakadnak, hogy az anyagokat a "földanya" adta a lelkes felhasználó kezébe, ergo "egészségesebbek" és "természetesebbek", mint a laboratóriumokban kreált vegyületek. Erről persze szó sincs, viszont jól hangzik.
"Kezdetben sokat szívattak a rendőrök - meséli az eladó -, de aztán a főnököm megunta a dolgot, és ügyvédet keresett."
Az ún. drogdizájnereknek köszönhetően (lásd: Drogbarkács, Labor a konyhában, Magyar Narancs, 2007. május 10.) minden évben százával tűnnek fel Európában olyan
új vegyületek,
melyeket már csak azért sem tilthatnak, mert a hatóanyaguk sem mindig ismert. A hatályos jogszabályok megkerülése érdekében ezek a termékek azonban szinte sosem gyógyszerként kerülnek forgalomba (a magyar törvények előírnák a klinikai teszteket), hanem étrend-kiegészítőként, illetve vitaminként. A Diablo és hatóanyaga, a BZP például kezdetben növényvédő szerként futott, azzal a szöveggel, hogy "ne adjon belőle kettőt növényének". Az új-zélandi forgalmazó cég, a LightYears csak a feliratot cserélte le az évek során.
"Szájhagyomány és teszt alapján választunk. A főnököm rengeteget utazik, s főleg Amszterdamban értesül arról, hogy mire érdemes odafigyelni. Az ilyen serkentőket árusító cégek minden jogi kritériumnak megfelelnek, tehát terméküket importálhatjuk. Csörögtek már rám az éjszaka közepén, hogy normális-e, ha halott embereket lát valaki. Kérdeztem, hogy mennyit sikerült bevenni a Diablóból. Négyet-ötöt. Akkor normális. A használati utasítást nagyon komolyan kell venni. Eddig legalább kétezret adtunk el belőle" - mondja az eladó búcsúzáskor.
"A magyar drogindexet három ENSZ-egyezmény befolyásolja, a tiltólistát az Európai Drog és Drogfüggőség Ellenőrző Központ (EMCCDA) bővítheti, a döntést azonnal megkapják a tagállamok. De egy vegyület csak akkor kerül egy ország tiltólistájára, ha arra az Országgyűlés is rábólint. Jelenleg körülbelül harminc gépelt oldal az index, és folyamatosan bővül" - tudjuk meg az Egészségügyi Minisztérium sajtóosztályán.
2001-ig a GHB, vagyis a "Gina" volt a headshopokban és interneten forgalmazott legjelentősebb bódítószer, a "folyékony eki", mely "nemi erőszak" drogként vonult be a köztudatba, miután italba keverve teljes kontrollvesztést okoz. 2001-ben a GHB-t közel negyven uniós haláleset miatt felvették az ENSZ pszichotrop anyagokról szóló jegyzékébe. Azóta legálisan nem forgalmazható, de előállítási anyagait (olyan vegyületeket, melyek az ember testében alakulnak át GHB-vé) Magyarországon büntetlenül lehet vásárolni.
A Gina mellett a ketamin, más néven "I por" volt az utóbbi évek másik legális "kedvence". Ám ezt nem az interneten vagy a "szaküzletekben" forgalmazták: az eredetileg lónyugtatónak készült szer az állatorvosi rendelőkből volt vény nélkül beszerezhető. 2007 márciusában az ENSZ a tömeges visszaélésekkel szembesülve egy határozattervezetben szorgalmazta, hogy a tagállamok vezessenek be óvintézkedési rendszert a szer helytelen használata ellen.
Az elmúlt évtized legjelentősebb "dizájner"-fejleménye azonban a Diablo alapjául is szolgáló piperazinszármazékok (BZP, McPP) tömeges elterjedése volt - Európában 2004 és 2006 között 14 tagállamban lettek figyelmesek rá. A vegyületek fiziológiai vizsgálata során kiderült, hogy a BZP erőssége a tiszta dexamfetaminnak körülbelül az egytizede - különböző drogokkal foglalkozó hazai portálok fórumain azonban elterjedt nézet, hogy még ez is
"bivalynak" fog tűnni
azokhoz a "felütött" szerekhez képest, melyek a dílereknél kaphatók. Az Egyesült Királyságban klinikai tesztekkel igazolták, hogy rendszeres használata súlyos mellékhatásokat okozhat - igaz, a statisztikák szerint haláleset nem történt. Úgy tűnik azonban, hogy nem sokáig lesz legálisan hozzáférhető: 2007-ben az EU hivatalos értékelést kért a vegyület egészségügyi és társadalmi kockázatairól.
Megkerestük az új-zélandi forgalmazó céget, hogy adjon pontos adatot az általuk eladott BZP-tartalmú tablettákról. Lapzártánkig nem érkezett válasz. Tény, hogy Új-Zélandon a törvények nem tiltják az ilyesfajta szerek forgalmazását és kereskedelmét. Óvatos becslések szerint körülbelül ötmillió tablettát exportáltak Európába az ezredforduló óta.
"Egyelőre nem találkoztunk még ezeknek a szereknek a függőivel, ez azonban nem jelent semmit - mondja Funk Sándor, a Nyírő Gyula Kórház addiktológusa. - Minden új vegyületnél jellemző - függetlenül attól, legális-e vagy nem - az a 'sztenderd szöveg', hogy ez sokkal jobb, mint az előző. De mivel ezek nem bevizsgált anyagok, volt már rá példa, hogy egy kísérő vegyület miatt több tucat drogfogyasztó lett Parkinson-kóros. Ez viszont már toxikológiai kérdés."
Zacher Gábor, a Péterfy Sándor Utcai Kórház toxikológusa szerint évente 30-40 ketaminhoz, illetve 50-60 GHB-hoz köthető esetet látnak el, évente egyre többet. BZP-mérgezéssel még nem találkoztak, de az orvos szerint ennek az lehet az oka, hogy a vegyület csak az idén jelent meg először a hazai piacon.
