Tudomány

Zajártalmak: Csendet kérünk!

A zajszennyezés a környezetvédelem mostohagyereke, miközben Földünkön évente egy decibellel nő a háttérzaj mértéke.
  • Pál Kata
  • 2003. december 4.

Kriminálexpó: Tudja a hóhér

Nem tévedés: immár tizenkettedszer rendezték meg a méltán népszerű Kriminálexpót, mely definíció szerint nemzetközi konferencia és szakkiállítás a biztonság, a bűnmegelőzés, a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás, a katasztrófavédelem és az informatika tárgykörében.

Hód-visszatelepítési akció: Tiszadobra verve

A világosi fegyverletétel után néhány évvel a Komárom melletti Ácsnál elesett az utolsó magyar hódvár, a feltartott kézzel kimasírozó védőket egyszerűen agyonlőtték. A WWF hét éve elkezdte visszaköltöztetni a kipusztított rágcsálót a hazai árterekre, miként Mária Terézia idején, most is német telepesek érkeznek az elnéptelenedett területekre. Mielőtt a horgászok és az erdészek a szívükhöz kapnának, szögezzük le: a hód étrendje zömében nem halakból, hanem lágyszárú növényekből áll, és vár helyett beéri partba vájt üreggel is.
  • Linder Bálint
  • 2003. november 6.

Kiállítás a fúziós energiáról: Világ atomjai, egyesüljetek!

Már megtekinthető a Millenáris Parkban a fúziós elven működő energiatermelés egyelőre még szerény jelenének és remélhetőleg kecsegtető jövőjének szentelt szórakoztató, ám tanulságos kiállítás. A plazmagömböktől, kisülési csövektől, irányított lézerektől megbabonázott látogató bízvást elképzelheti ama kort, melyben végre nem kell majd parázni a villanyóra-leolvasótól.

Sólyomvita Magyarországon: Vadászati tilalom

A hazai solymásztársadalom szerint a törvények ellenük vannak, a hivatalok mostohán bánnak velük, és ezért nem képesek ezt a hagyományőrző vadászati műfajt a szélesebb tömegekkel megismertetni. A Természetvédelmi Hivatal viszont úgy látja, hogy a solymászokat a jog már így is eléggé elkényezteti.
  • Linder Bálint
  • 2003. október 16.

Berni csoda: A Chef, a Boss és Matthias

A héten mutatják be Németországban a Berni csoda című filmet, amely a verhetetlennek hitt magyarok ellen aratott 3-2-es diadalnak állít emléket. Egy évvel az ötvenedik évforduló előtt a film az idei év első számú kasszasikerének ígérkezik, hacsak nem utasítja maga mögé a Good Bye, Lenin!, egy más tárgyú nosztalgia.
  • Bogár Zsolt
  • 2003. október 16.

Kiállítás: A létező vacak (A keletnémet hétköznapok tárgyi kultúrája)

Még ha leszámítjuk is az öncsaló nosztalgiát, egyértelmű, hogy a hétköznapi, munkán kívüli tevés-levés volt a legelviselhetőbb tere az elmúlt, levitézlett rendszernek - a tiltott cselekedeteket nem számítva természetesen. Evés, strand, zenehallgatás, leülni az új tévé elé, divatos nejloning, mindenféle apró marhaság a lassan színesedő tárgyi környezetben. Ennek a békés langytérnek a kis változásaiban kapott szerepet a hatvanas évektől minden magyar család életében az Endéká, illetve ami egyet jelentett vele: a sok kis műanyag vacak, a mindenféle apró kézi készülék, visszatekintve inkább a szélső pontjait, semmint gazdagságát illetően színes választékban. Célirányosan cserélhető fejekkel ellátott elektromos házi masszírozó készülék - hogy szándékosan egy olyan darabot említsek, amely a kiállításon nem kapott helyet. De szinte érdektelen, hogy mit hoztak el Budapestre a stílszerűen az egykori keletnémet szocialista városban, az eredetileg Sztálin nevét viselő Eisenhüttenstadtban felállított dokumentációs központ anyagából: meglehetősen egységes hangulatot sugároznak a tárgyak. Van így is éppen elég korfestő, egykor Magyarországot is elárasztó darab a "bebo sher" villanyborotvától kezdve az UMF Ruhla karórákon, a színes billentyűkkel ellátott, agresszív hangú Triola melodikán és a Komet (= üstökös) hajszárítón keresztül a Minett kazettás magnóig, és akkor a mindenféle műanyag asztali apróságról, a tyúk alakú lágytojás-tartóról, a hosszú nyelű műanyag kiskanálról, a számtalan kicsi, haloványan színes, hamar elkopó-elkoszosodó tányérkáról nem is szóltunk. Pedig az endékás hétköznapoknak a kiállítás sugallata - és homályosuló emlékeink - szerint valóban ez a lényege. Plasztik és műgumi. Csupa kicsinyes praktikusság, nyomorúságos és igénytelen - miközben "modernnek" szánt és hirdetett -, filléreskedő olcsóság, maga a mindennapi kispálya, a lenyomott, ócska magánszabadság. A vacak.
  • - kovácsy -
  • 2003. október 16.

Párhuzamos magyar egyetemek Révkomáromban: Két dudás

A komáromi református közösség központját alig egysaroknyira találjuk a város főterétől, a Jókai utcában. A tekintélyes barokk templommal szemben lévő telken áll az a kis sárga ház, melynek falai közt a Kálvin János Teológiai Akadémia működik, a virágoskert túlsó végében pedig óratornyos, öreg kollégium emelkedik, ahol egykor Jókai diákoskodott. Akkoriban a komáromi kollégiumot Sárospatakkal és Debrecennel egyenrangú iskolának tartották, de mára a megfogyatkozott reformátusok örülhetnek, ha legalább a lelkészképzést fenn tudják tartani - bár a Selye nélkül talán ez is túlzott vágy.
  • Szabó Zoltán
  • 2003. október 9.

Egyetemi büfék: Eszik vagy isszák?

A büfé közhely: közhelyszerűen kultterep. Minél lepattantabb, annál inkább megfelel ennek az elvárásnak. Így aztán azon sincs mit csodálkozni, ha a sajt után a felvágott is kimászik a kenyérszeletkék otthont adó melegéből. Az ÁNTSZ nem ért rá, így a Pedellus szigorú cenzorai kénytelenek voltak felkerekedni egy ellenőrző körútra.
  • Sz-Zs
  • 2003. október 9.

Szemináriumkritika: Sunset Bulvár (Réz András: Vámpírok és véradók)

Kedden este hatkor az átlag bölcsészhallgatóban sokféle opció felmerül a Grinzingiben való sörözéstől Frenák Pál új show-jának megtekintéséig, az viszont csak a legritkább esetben, hogy meglátogasson egy kötelezően választható egyetemi szemináriumot. Így aztán a meglepetés erejével hat, amikor úgy kell keresztülbukdácsolni a lépcsőn ücsörgő nebulókon: lelkes fiatal arcok, csillogó szemek, zsibongó várakozás. Lassan befutnak az utolsónak érkezők, már kettős sorokban állnak a padok mögött, amikor végre megérkezik Réz András.
  • - andróczy -
  • 2003. október 9.

Szira Judit: Helyzeti hátrány (Pozitív diszkrimináció a felsőoktatásban)

Éles vita bontakozott ki a sajtóban, miután az Oktatási Minisztérium bejelentette a pozitív diszkrimináció bevezetését célzó terveit. A javasolt rendelkezés szerint a hátrányos helyzet ismérve a kiegészítő családi pótlék és a szülők alacsony iskolai végzettsége vagy az állami gondozás lesz; az egyetemi felvételnél nem csupán a roma diákokat, hanem általában a szociálisan különösen hátrányos helyzetű tanulókat preferálnák. A miniszter, Magyar Bálint minden nyilatkozatában félreérthetetlenül elmondta azt is: a felvett, különösen hátrányos helyzetű diákokat mentorok segítik majd; és az intézkedés legfeljebb évente 1000-2000 fiatalt segít be az egyetemekre, főiskolákra.
  • 2003. október 9.