Interjú

Az angol lett az új orosz - interjú Szalai Nórával, az 5Perc Angol alapítójával

Tudomány

Az 5Perc Angol nyelvoktató portált és a „nyelvoktató-bulvár” magazint 2013-ban a McMillan Education a világ legjobb angolt okító lapjának választotta, amivel lekörözték a BBC és a Voice of America programját is.

Magyar Narancs: Tavaly elsők lettetek, idén csak 30 szavazattal maradtatok le az első helyről. Mi a siker titka?

Szalai Nóra: Talán az, hogy 11 éve folyamatosan csináljuk. 2003-ban kezdtünk el ingyenes mini nyelvleckéket küldeni. Akkor még volt egy nyelviskolánk, és a hallgatóinknak készítettük ezeket, hogy a tanórák után még kicsit tudjanak szórakozva gyakorolni, ha csak napi öt percben is. Aztán elkezdték továbbküldeni ismerősöknek, barátoknak, és mára már több mint háromszázezer ember olvassa naponta. Sokan kételkednek, trükköt sejtenek, de soha nem kellett fizetni az ingyenes leckékért. A weboldal tartalmát – ami naponta legalább három új hanganyaggal, cikkel, leckével bővül – mindenki regisztráció nélkül, ingyenesen elérheti, letöltheti. Folyamatosan próbáljuk a legjobb minőségű, szórakoztató és változatos leckéket nyújtani annak, aki tanulni szeretne. De nagyon fontos a személyhez szólás is. Sokan mondják, hogy olyan, mintha tényleg ismernének, és én vagyok a tanáruk, holott nem találkoztunk soha. Van, aki motiválja, bátorítja őket, és nem egy arc nélküli leckeadatbázisról beszélünk. Olyan, mintha napi rendszerességgel együtt tanulnánk.

MN: Honnan az ötlet? Hogy kezdtétek?

SZN: 1999-ben kezdtük a nyelviskolát a férjemmel, Tóth Péterrel. Akkor ismerkedtünk meg, megcsináltuk, és össze is házasodtunk rögtön – nagyon gyors történet volt. Azóta napi 24 órában vagyunk nyelvtanárok. A nyelv­is­ko­lában is arra törekedtünk, hogy kiscsoportban, minőségi tan­­anya­gokból, és ne a futószalagon gyártott tankönyvekből tanuljunk. Csúcs­időben huszonkét teremben működtünk, hetven tanárral. Ekkor kezdtük el kiegészítő szolgáltatásként az 5Perc Angolt, ami túlnőtt az eredeti vállalkozáson. 2009-ben abbahagytuk a személyes, nyelviskolai és céges oktatást úgy, hogy telt házon volt az iskola, csak éreztük, hogy nem tudunk két helyen olyan minőséget, olyan mellbedobással produkálni, amit megérdemelnek a tanulók vagy az olvasók. Előtte csináltunk egy hatezer oldalas elektronikus tananyagot megrendelésre: nagyon intenzív, több hónapos gyártási folyamat volt, a hangokat, képeket, tananyagokat, mindent mi készítettünk. Ekkor éreztünk rá igazán, hogy ez a kreatív munka, ebben szeretnénk kiélni magunkat. Ezért az eredetileg ingyenes szolgáltatást kezdtük felfejleszteni.

MN: Családi vállalkozásként indultatok, most hol tartotok?

SZN: A legeslegelején mi voltunk a tanárok, a szervezők, a takarítók. A magját a mai napig mi ketten készítjük. A webre felkerülő anyagok és a cikkek 70 százalékát én írom, Péter időközben megtanulta a grafikus-tördelő szakmát, ő készíti a magazin teljes layoutját. Egymással összefonódva, alkotópárosként működünk. Folyamatosan próbálunk egyéb nyomtatott termékeket is kihozni, megjelentek tankönyveink, oktatókártyák. Van két külsős írónk, mind a ketten doktori végzettségű nyelvészek; ügyelünk arra, hogy a megfelelő emberekkel vegyük körbe magunkat. A hanganyagokat nem itthon vesszük fel, ragaszkodtunk ahhoz, hogy rádiós, képzett hangok mondják fel őket. Angliában és Amerikában is dolgozik nekünk egy-egy házaspár, rádiósok, az angol úrnak reggeli műsora is van több rádióban.

false

 

MN: Akkor még nem hívtuk így, de tulajdonképpen startupként törtetek be a piacra. Hogy lehetett ingyenes leckékből jövedelmező vállalkozást építeni?

SZN: A nyelviskola eleve gazdasági vállalkozás volt, a fizetett szolgáltatás mellé szerettünk volna ingyeneset is adni. Aztán az ingyenes nőtte ki magát. Közben megjelentek a könyveink, amelyek hatvanezer példányban fogytak, tehát láttuk, hogy van piaca, ezért mertünk a magazinba belevágni. Nem kötelezünk senkit semminek a megvásárlására, viszont akinek tetszenek a rövid napi anyagok, megveszik a termékeinket is.

MN: A magazint a „nyelvoktató-bulvár” műfajba soroltátok. Ez mit jelent? Volt minta, amit követtetek?

SZN: Nem igazán, ez saját fejlesztés. Nem sok nyelvoktató magazin van a világban, azok is főleg gyerekeknek szólnak. Ami Magyarországon működött, egy olasz licenc volt, nem a magyar nyelvtanulóhoz szólt. Mi úgy gondoljuk, nemcsak az újságnál, hanem a leckéknél, tankönyveknél is nagyon fontos, kihez szólunk. Jobban, gyorsabban, sikeresebben megfogható egy tanuló, ha a saját anyanyelvével párhuzamban magyarázunk el neki valamit. Ezért gondolom, hogy jobban működnek a tananyagaink, mint egy futószalagon gyártott nemzetközi könyv, amelynek a nyelvtani részét egyedül nem biztos, hogy fel tudja dolgozni a tanuló. Arra törekedtünk, hogy a termékeinkhez ne kelljen tanár. Ha valakinek nincs erre ideje, nem tudja fedezni egy magántanár költségeit, akkor is tud tanulni a termékeinkből. A hírlevelekben és a weboldalon hasonló stílusban dolgoztuk fel a témákat, úgy válogattuk össze a rovatokat is, hogy olyan tananyagokon keresztül tanítsunk, ami érdekli őket. Ha nem érdekli a lótenyésztés, hiába viszünk neki lótenyésztős szöveget, utálni fogja. Ezért szedtünk össze népszerű témákat, amiket egyébként is elolvasnak a életmódmagazinokban. Ezeket ültettük át egy leckévé: nemcsak átolvasni tudják, ki van szótárazva, meg tudják hallgatni brit és amerikai verzióban is. Bővül is a repertoár, bekerült például a Magyarország rovat, ahol az itthoni eseményeket, érdekes történeteket dolgozzuk fel. Ha jön egy külföldi, és egy magyarral kezd beszélni, akkor az esetek többségében az itteni helyzeteket igyekszünk elmagyarázni. Ehhez szeretnénk segítséget adni.

MN: Mi a nyelvtanítási módszeretek? Mennyiben különbözik a hagyományos nyelvoktatástól?

SZN: Az edutainment műfaját itthon nem gyakorolják annyian. Mi mindig a szórakoztatásra helyeztük a hangsúlyt. Az iskolában főleg kiegészítőként használnak minket, ha használnak. Abban különböznek az anyagaink a szervezett nyelvoktatástól, hogy egymástól teljesen függetlenek, nem egymásra épülnek, és így bármikor be lehet kapcsolódni. Csak a rovatok tematikusak. Aki csak arra használ minket, hogy karbantartsa a nyelvtudását, az a szájízének megfelelően talál valamit a weboldalon. A magazint a 25 és 70 közötti korosztály olvassa. Több száz lecke van, rövidek, az ember megteheti, hogy a kávészünetben meghallgat egy hanganyagot.

MN: Mindenki más szintről kapcsolódik be a tanulásba, a nyelvtani ismeretek így össze tudnak állni egységes tudássá?

SZN: Főleg a hírleveleknél merül fel, hogy van háromszázezer olvasó, aki háromszáz­ezer szinten van, mindenki más szókincsállománnyal és tudással rendelkezik. Ennek az áthidalására találtuk ki, hogy nem szint szerint, hanem téma szerint küldjük a napi leckéket. Egy hét, egy téma. Van szókincshét, nyelvtanhét, kifejezéshét. A heti négy leckét úgy próbálom összeállítani, hogy a kezdő, haladó, felsőfokúra készülő is találjon valamit. A magazinban a nyelvtan enciklopedikus jelleggel jelenik meg. Mivel magyarul magyarázunk, olyan, mintha egy nyelvtani gyűjteményben elolvasná ez egyik fejezetet az ember.

MN: Milyenek a nyelvtanulási szokásaink? Hogyan kell hozzánk szólni?

SZN: Az utóbbi években a pánik volt jellemző a nyelvtanulókra. A nyelviskolában is sokakkal találkoztunk, akiknek azonnal kell a nyelvvizsga, mert diploma előtt áll, és épp most jutott eszébe. Jellemző, hogy mindenki nagyon sokat tanul élete során, az általános iskolától kezdve az egyetemig több mint 2000 nyelvórán vesznek részt a diákok, ennek ellenére egy darab középfokú nyelvvizsgát is nagyon nehezen szereznek. Rosszak a berögzülések, eljutott odáig az angol is az iskolákban, hogy pont annyira utálják, mint régen az oroszt. Ez a szükséges rossz. Mi főleg olyan emberekkel találkoztunk, akiknek nem sikerült túllendülniük az örök újrakezdő szinten, ami a nagy magyar átlag.

MN: A nyelvtanulás mitől lett „nem szeretem dolog”?

SZN: Nagyon nagy a jövés-menés a tanárok között, ha egy évig kitart egy angoltanár, az már jó. Nyilván ők is keresik a jobb lehetőségeket, angolnyelv-tudással könnyebben elhelyezkedik egy multinál, ami jövedelmezőbb. Akik maradnak, azok nem feltétlenül a legjobb eszközökkel csinálják, vagy nem tekintik annyira szívügyüknek az oktatást. De rengeteg kivétel is van. Nagyon szkeptikus vagyok az óvodai és általános iskolai nyelvoktatással.

MN: A kisgyerekek nyelvoktatásával mi a probléma?

SZN: Rengeteg pénzt költenek erre a szülők, de szerintem hatékonyan akkor lehet jól tanulni, ha az ember már magyarul is tud olyan szinten, hogy el lehet magyarázni egy összefüggést a magyar nyelvtannal párhuzamban. Gyerekkorban más eszközökkel kell csinálni, az nem tudatos nyelvtanulás. Annak látom értelmét, ha az egyik óvónő anyanyelvű, és így magyarul és angolul is beszélnek a gyerekekhez. De utána nagy a visszaesés, mert az első osztályban heti egy órában megtanulnak három mondókát. A gyerek elfelejt mindent, kezdheti elölről. Hiába tanulnak sokan az óvodában nyelvet, nincs lehetőség arra, hogy ez folytatólagosan menjen tovább az iskolában.

MN: Az iskolai oktatásban számolnak veletek?

SZN: Egyre inkább. A fiatalabb korosztály kevésbé ismer minket, főleg a tanárok viszik be. Azt nem várhatjuk el egy tizenévestől, hogy oktató magazinra költse a zsebpénzét. De nagyon sok iskola előfizetőnk. Vagy például sokan olvassák börtönökben, múltkor kaptam két rajongó levelet valamelyik cellából.

MN: Az elmúlt évtizedben változott a nyelvtanulók igénye?

SZN: A személyes oktatásban is jellemző, hogy főleg nők járnak tanfolyamra. A korosztály főleg 25 fölötti: a diplomához kell, vagy szeretné gyakorolni a meglevő tudást. Nagyon sok idős lépett be a nyelvoktatásba az elmúlt öt-hat évben. Ezt az ingyenes anyagoknál is látjuk, a rendezvényeinken szoktak lenni 60-80 évesek is. Sok gyerek kiköltözött, az unokák külföldön születtek, és a nagyszülők rá vannak kényszerítve, hogy elkezdjenek az idegen nyelvvel foglalkozni. De volt olyan, aki a szellemi frissességét akarta megőrizni.

MN: A külföldre költözők számának növekedése lecsapódik a nyelvtanításban?

SZM: A szervezett nyelvoktatásra való igény megcsappant az elmúlt években. Korábban rengeteg támogatást lehetett kapni a tanfolyamokra, céges szinten és magánemberként is. Amióta ezek megszűntek, elkezdtek a nyelviskolák is olcsóbb, rövid tanfolyamokat hirdetni vagy tanácsadással foglalkozni. Egyre több online oktató lépett be a piacra, sok nyelviskolát felváltottak kiadó-, oktatócégek. Nálunk folyamatosan nő a felhasználók száma, mert a magazinnal olyan havi áron tudunk tananyagot és oktatást biztosítani, ami sokkal inkább elérhető. Ha valaki ezt kiegészíti heti egy anyanyelvű társalgással, azzal már jól lehet haladni. Úgy érzékeljük, egyre több külföldre költöző, angliai magyar keres meg minket, hogy ott szeretne vásárolni minket. Szállítunk kanadai magyar könyvesboltba is, mert igény van rá.
A jövőben szeretnénk külföldön is terjeszkedni, és megjelentetni a magazint.

névjegy

A Berzsenyi Dániel Gimnázium olasz–angol szakán, majd az ELTE BTK-n végzett. Férjével, Tóth Péterrel közösen 1999-ben indította el nyelviskoláját, 2003-tól kezdve az ingyenes angolleckéket, hanganyagokat tartalmazó oktató portált működtetik. Az 5Perc Angol lényege, hogy ingyenes regisztrációval, minden költség nélkül elérhetők legyenek a weboldalon lévő és a hírlevélként küldött napi leckék a tanulni vágyók számára. A szabadon letölthető anyagok mellett 2009 óta azonos címen nyelvoktató-bulvár magazin (750 Ft) formájában is havonta megjelennek.

 

Neked ajánljuk