Víz a Marson

Egér is lesz?

Tudomány

A Phoenix Mars-szonda kutatásai szerint nagy mennyiségű fagyott víz található a Mars felső kőzetrétegében. Ez újabb lendületet adhat a bolygón található létformák utáni kutatásnak.

A földön kívüli élet firtatói számára régóta kedvelt célpont a Mars, valahogy - s nem ok nélkül - e vörösnek látszó bolygóról feltételezték leginkább, hogy a felszíni és felszín közeli körülmények, a kémiai és fizikai (s titokban: tán a biológiai) jellemzők hasonlítanak a földiekre.

Támad a Mars

A sztori még az úgynevezett Mars-csatornák (a bolygó felszínén található árokrendszer) "felfedezésével" (pontosabban "befigyelésével") indult: sokan feltételezték, hogy valamiféle értelmes életforma hozta létre őket - mondjuk azért, hogy a pólusok közelében található jég olvadékát eljuttassa a marsi egyenlítő vidékére, ahol így nyilván megteremne a krumpli. A jeles fantaszták sorát a polihisztor William Whewell (amúgy a Cambridge-i Trinity College oktatója) nyitotta meg, aki 1954-es munkájában feltételezte, hogy a Marson a Földhöz hasonlóan szárazföldek és tengerek váltakoznak, s valószínűleg kell ott lennie valamiféle értelmes létformának is. A Mars-csatornákról amúgy hamarosan kiderült, hogy nagyrészt optikai csalódás gyümölcsei - ám ez nem zavarta Percival Lowellt, a neves amerikai csillagászt, aki 1895-ben könyvet is írt arról, hogy a csatornákat egy rég letűnt civilizáció építette. Több se kellett H. G. Wellsnek, a sci-fi egyik atyjának, s két évre rá kiadta a műfajteremtő Világok harcát, amelyben a kiszáradó Marsról érkezett idegenek lepik el Földünket. A szárazságról szóló hipotézist hamarosan igazolta a tudomány is: már több mint száz éve nyilvánvaló, hogy a Mars légköre sem oxigént, sem vizet nem tartalmaz.

A marsi élet és a víz jelenléte szempontjából kulcsfontosságú volt a Voyager hetvenes évekbéli expedíciója, amely földi élethez hasonlatos létformák után kutatott, bár többek szerint éppen ez jelentette az expedíció korlátját is. Mindenesetre a Viking mérései finoman szólva is ellentmondásos következtetésekre ösztönözték a kutatókat: többségük kategorikusan kizárta, míg mások éppen hogy megerősítve látták a marsi élet lehetőségét (ugyanazon kémiai bizonyítékok alapján - ti. a marsi talajmintában víz és tápanyagok hatására fokozódott a szén-dioxid-termelés). Közben más, közvetett bizonyítékok is napvilágot láttak: a múlt évtizedre (a Mars Global Surveyor eredményei szerint) kiderült, hogy a Mars korántsem rendelkezik a Földhöz hasonló őrző-védő jellegű mágneses pajzzsal, ami azt jelentheti, hogy a nagy energiájú kozmikus sugárzás simán elérheti a felszínt. Sőt egyes kutatók azt feltételezik, hogy a Mars mágneses mezejét tápláló belső "dinamó" leállása nyomán a napszél akadálytalanul elfújhatta - ha egyáltalán volt - a bolygó légkörét, s erre az utóbbi pár milliárd év alatt bármikor sor kerülhetett. A legmeghökkentőbb spekulációkra mégis a Földre zuhant meteoritok vizsgálata adott alkalmat: ezek a Mars és egy másik objektum - például kisbolygó - ütközése nyomán kerülhettek az űrbe, majd onnan a Föld gravitációs vonzáskörzetébe. Eddig harmincnégyet találtak belőlük, javarészt ebben az évtizedben. Közülük tán a leghíresebb (vagy -hírhedtebb) az Antarktiszon, Allan Hillsnél fellelt, marsi keletkezését tekintve 4,5 milliárd éves, ám hozzánk csak 13 ezer éve érkezett kődarab, amelynek belsejében szerves vegyületeket, aromás szénhidrogéneket találtak annál sűrűbben, minél mélyebbre hatoltak - márpedig a földi baktériumok nyilvánvaló módon inkább kívülről fertőzték volna meg a kőzetet. De ez akkor is csak spekuláció: a fosszíliáikat maguk mögött hagyó állítólagos marsi nanobaktériumokat inkább hazai pályán kéne meglepni.

Jéggel, mentával

A legfrissebb kutatási eredmények a Mars felszínére küldött Phoenix űrszondáról származnak: nem kis nehézségek után - a ritka légtérben ugyanis az anyagminta víztartalma egyszerűen elszublimál - sikerült analizálható mennyiséget vételezni a Mars talajából, s ez alapján nyilvánvaló lett, hogy igenis van (fagyott) víz a Mars talajában. Egyetlen minta alapján persze még nem lehet igazolni a feltételezést, s egykor hullámzó óceánt vizionálni a bolygó felszínére, ám például egy, a Nature-ben minap megjelent tanulmány szerint a marsi fennsíkok olyan agyagásványokat tartalmaznak, amelyek csak víz jelenlétében jöhettek létre.

A marsi klíma kutatói bizonyos mérések alapján azt sem tartják kizártnak, hogy mostanság éppen felmelegedés zajlik a planétán, és ennek hatására nagyobb mennyiségű folyékony víz is felbukkanhat. Amúgy a feltételezett nagy mennyiségű fagyott víz 1-2 méter mélyen található - a felsőbb rétegekből ugyanis a vízjég (és a felette található szén-dioxid-jég) a már említett módon elszublimál, amint beköszönt a "tavasz" a Marson. A víz jelenléte mindenesetre két irányban is erősítheti a spekulációkat, s új kutatási irányokat is kijelöl. Egyrészt megerősítheti azon feltételezéseket, hogy a Marson nagy valószínűség szerint létezhetett (vagy most is létezik) egy miénkhez hasonlóan vízalapú életforma. Másrészt a sokszor túlzottan is futurisztikusnak (és némileg imperialistának) ható elképzelések között szerepel a bolygó eljövendő gyarmatosítása s lakhatóvá tétele, amelyhez óriási segítséget jelenthet, hogy a bolygón nagy mennyiségben áll rendelkezésre a számunkra nélkülözhetetlen víz. De ennyire tán nem kell előre szaladni. Most csupán annyi biztos, hogy 2009 őszén útjára indítják a Mars Science Laboratory névre hallgató, hat keréken gördülő kutatószondát, amely elől egyetlen egzotikus létforma, szerves vegyület, kis szürke/zöld emberke, intelligens zuzmó sem menekülhet, s amely végre eldöntheti a kérdést: volt-e, van-e vagy legalább lesz-e élet a Marson.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.