Kellemes "családi hétvége" talpig egyenruhában, állig fegyverben, a legkülönfélébb katonai járművek fedélzetén; kell-e ennél pompásabb szórakozás? A fővédnök Lamperth Mónika, a helyszín több mint bukolikus, a Vörösvárra vezető hadi út menti honvédségi gyakorlótér: a dolgozó népet szolgálom!
Jobb helyet keresve sem találni, itt eddig igazi katonák játszottak katonásdit (hajtottak végre kiképzési tervbe szorosan illeszkedő gyakorlatokat), de szimpla kirándulási terepnek sem utolsó: a Pilis nyugati oldala békeidőben is megér egy túrát. Mindazonáltal komoly honvédelmi hagyományai is vannak a kistérségnek, csak kőhajításnyira innen védték meg egykor Eger várát Sinkovits Imre és Várkonyi Zoltán várkapitányok. A kilátás lenyűgöző, akár azonnal lövethetnénk nemcsak Vörösvárt, de Solymárt is. Beljebb a Pilisben valaha a jegyzetíró védte Budapest légterét, amikor úgy indult a nap, hogy gyíkhús fél vöröshagymával, Ausztria felmondta semlegességét, és Olaszország felől tömeges légicsapás várható, rögtön körletellenőrzés után. Felhördült a parancsnoki UAZ, és köhögve-prüszkölve megpróbálta legyűrni az Urak Asztaláig esedékes, földrajzi értelemben elhanyagolható szintkülönbséget. Félúton aztán a parancsnok is felkéredzkedett a csapatszállító Kraz 255-B típusú dromedárra (ami e fesztivál dísze is), aminek persze meg se kottyant a Petőfi (ugyancsak egy derék katona) által égbe szökő oromnak énekelt magaslat - végtére is azért fogyasztott alig több mint száz liter gázolajat (mármint a Kraz). Ha akkor Willy'sre (1940-ben kifejlesztett, máig is használatos amerikai katonai terepjáró, leggyakoribb előfordulási helyei: mozi, tévéhíradó) pattanhatott volna az őrnagyÉ Akkor mi is lett volna? Semmi különös. A Ballada a katonáról burleszkváltozata helyett a Halál 50 (irtó röhejes) óráját játszottuk volna.
Most megférnek mindhárman (Kraz, Willy's, UAZ) békésen egymás mellett, temérdek hasonszőrű társuk mellett példás alakzatba rendeződve. A meglepően nagyszámú közönség tiszteletére meg is mutatják, mit tudnak: menni - istentelen zajjal, ami nyilván fél győzelem.
A parádé tényleg parádés, a kilencszázötven forintos beugróért dúsan felszerelt katonai vidámpark jár. Kinek is? Nehéz eldönteni, hogy a környékbeli bámész népség tagjai jelentik-e a többséget vagy az örömkatonák. Egy ránézésre ötször tízméteres területen megelevenedik a II. világháború, az alkalomhoz fenntartásokkal illő Dreher dobozos sörökkel és Kloss kapitány géppisztolyával. A gulyáságyúk felől érkező gránátos szakasztott Clint Eastwood a Kelly hőseiből, na jó, mondjuk deréktól fölfelé, lefelé a selyemfényű kék glottos és dorkó inkább a fénykorát élő Jairzinhót idézi. A hadtáp megjárja, papírtányérok és műanyag tányér, a jobb érzésű éhező lemond a bablevesről, aki próbált már gulyáságyút tisztára súrolni, az tudja, miért. A géhá is hibátlan: csinos kemping-, vásári és katonai sátrak némileg eklektikus utcája a bazársor, kapható majdnem minden, ami egy Military Shopban amúgy is. A szlovák rendszámú Willy'sszel átellenben egy német kereskedő, nála euróval is lehet fizetni, nyilván hála a jókor nyélbe ütött NATO-csatlakozásnak. Még Rambo is menten kirántaná a bukszáját.
Az égen egy helikopter produkál rémisztő csodákat, kitör a frász, amikor nettó rükvercben repül, de lehet, hogy csak attól, hogy mellettem egy piszkos tizenkettőnek beöltöztetett (a piszkosra akár meg is esküszöm) cseh kisfiú szakadatlan üvölti éles kis fejhangján: vrtulník, vrtulníkÉ Szabad a parádé, aki a hajmeresztő légi akrobatika után még felülne a gépre, egy igazán barátinak mondható összegért mehet egy kört a magas égen. A helyi műsorközlő ezt az élvezetet határozottan ebéd előttre javasolja, mert olyan kisasszonyhoz illő dolgokat, mint a hányászacskó a honvédség elmulasztott rendszeresíteni. De nincs idő ezen tépődni, mert a szentendrei rendőrség máris megkezdi kutyás bemutatóját. Az első attrakció az ittas gépjárművezető megrendszabályozása négylábú segedelemmel - és akkor mondja valaki, hogy ez csak játék. Jobb is arrébb menni, fess matróz áll egy viszonylag kis testűnek mondható tengeralattjáró mellett (talán az egyetlen objektum, amit csak kívülről szabad nézegetni), és a maga sajátos - naná, katonás - modorában fejeli a fényképezőgépes szárazföldi patkányt, hogy dehogy szűk ez, veszett nagy a kényelem inkább benne, az ötfős személyzet bőrfotelekben éli meg a hadiállapotot. Látszik, meg van bántva nagyon, brrr, civil bagázsÉ
Az élvezetet cseppet sem csorbítja az érkező pár csepp eső, a pálya talán mély talajúnak mondható, szó sincs szügyig érő sárról, noha olyat még a legtapasztaltabb veterán se hallott, hogy egy háború a rossz idő miatt maradt volna el. Nekem voltaképpen csak a katonai menetdalok hiányoznak, az itt paradézó hivatásos állomány csinos oszloppá formálhatná a megjelenteket, aztán: nóta, kettő, három, tüzérek, tüzérek, megjöttek-e már, csobánkai tüzér vígan szalutál, végig a városon, zászló is lobog, itt is egy, ott is egy kislány (mondjuk) mosolyogÉ
Kifelé menet még mindig a befelé hömpölygő népség-katonasággal találkozni, a siker tapintható - mi is jól elmarháskodtunk. A szervező Willy's Jeep Club igazán elégedett lehet. Megadom magamat, sújtson a dolgozó nép megvetése.
