Vulkánkitörés a Vörös-tengeren: Temetetlen árok

Tudomány

Nemrég több halálos áldozatot is követelve kitört egy alig ismert szigetvulkán, rávilágítva egyben arra is, hogy a stabilnak hitt geológiai felszín szinte a szemünk láttára, napról napra változik.

A Jabal al-Tair vulkáni sziget első látásra jelentéktelen képződmény a Vörös-tenger déli részén, félúton Jemen és Eritrea között, mely a közelmúltig (míg a természet vissza nem foglalta) jemeni fennhatóság alá tartozott. A látható rész azonban csupán a jéghegy, akarjuk mondani a vulkán csúcsa: a tenger fölé mindössze 244 méter magasra nyúlt (ezt a kitörés után illik újramérni), a tengerfenéktől a felszínig viszont 1200 méter a magassága.

Honvéd áll

A vulkán a történelem folyamán időről időre kitört: legutóbb a XIX. században. Nagyon aktív vulkánnak számít, tekintve, hogy a csupán néhány ezer éve alvó tűzhányók is annak minősülnek. De a sziget helyzete nem csupán geológiai értelemben számít ingatagnak: történelme során egy jó ideig az oszmánok fennhatósága alá tartozott, ezután rövid időre az angolok szállták meg, majd a tragikomikus határviták abszurd logikájának megfelelően jelentős etióp-jemeni határvita alakult ki körülötte, amely Eritrea 1993-as függetlenedése óta több szigetet is érintő eritreai-jemeni határvillongássá avanzsált, végül a hágai Nemzetközi Bíróság osztotta el a vitatott szigeteket a két fél között. Jemen azóta két katonai őrtornyot s egy kis katonai bázist üzemeltetett a szigeten. A szeptember 30-i kitörés persze készületlenül érte a katonákat, tekintve, hogy vulkanológiai obszervatórium nincs a környéken. Ennek ellenére huszonkilencet sikerült evakuálni, legalább nyolcan azonban meghaltak. Többek holttestét a tengerben találták meg, amelynek vize felforrósodik, megsavasodik és mérgezővé válik a forró vulkáni gázok és a kőzetolvadék miatt, mások akkor veszíthették életüket, mikor a sziget (azaz a vulkán csúcsa) egy része egyszerűen beleomlott a tengerbe.

Ország süllyed el

A Jabal al-Tair bazaltvulkán, az ilyenek pedig tipikusan olyan helyeken találhatók, ahol nagy mélységből kevéssé viszkózus olvadt kőzetanyag tör a felszínre, egyelőre még nem teljesen tisztázott módon. A jelenség magyarázatához mindenekelőtt azt érdemes tudnunk, hogy ez a tűzhányó a Vörös-tengerrel együtt az úgynevezett Nagy Hasadékvölgy (Great Rift Valley) része. A vetődésekkel sűrűn tagolt árokrendszer a legmerészebb hipotézisek szerint valahol Szíriában kezdődik, és a Jordán-árok, az Akabai-öböl, a Vörös-tenger mélyén keresztül és azon túl Kelet-Afrikán át egészen Mozambikig húzódik. Az árokrendszer néhol (mint éppen a Vörös-tengernél) egybeesik a lemeztektonikai határokkal (itt éppen az Arábiai- és az Afrikai-lemez távolodik egymástól), máshol (mint például Afrikában vagy a Közel-Keleten) meg kontinentális lemezeket vág ketté. Az árokrendszerről régóta gyanították, hogy egy, egészen a földköpeny mélyéig nyúló geológiai képződmény felszínen is látható része, ám az utóbbi időben egyre erősebb azok hangja, akik szerint itt egy látványos jelenségről, óceáni kéreg képződéséről, illetve annak első és második fázisáról beszélhetünk. Ezek szerint az árkos süllyedék alján, ahogy az árok két pereme ütemesen távolodik egymástól, folyamatosan olvadt bazaltos vulkáni anyag tör a felszínre, amely megszilárdulva az óceáni kéreghez hasonló bazaltos szilárd felszínt képez. A teóriát alátámasztja, hogy a Vörös-tenger aljzata eltér a melléktengerek szokásos kontinentális típusától: sok tekintetben az óceánokéra emlékeztet, ezért gondolják sokan, hogy a Vörös-tenger szétnyílása révén lassan új óceán keletkezik. Eme processzusnak egy korábbi fázisa látszik Kelet-Afrikában, ahol az árokrendszer mentén magasodnak sorra a gyakorta még manapság is aktív vulkáni hegyek, mint a Nyiragongo, a Meru, a Kenya-hegy, a Kilimandzsáró-hegység, az egzotikus, sötét lávát (gyakorlatilag olvadt mosószódát) kibocsátó Ol-Doinyo Lengai, vagy éppen a mi (a Rift Valley feltérképezésében kulcsszerepet játszó) Sámuel grófunk által fellelt Teleki-vulkán. A szintúgy bazaltvulkánok által szegélyezett árokrendszer egyszer maga is tenger lesz (mondják mostanában a geológusok), s e protoóceán két darabra fogja szakítani Afrikát, leválasztva róla annak szarvát, s megannyi vadrezervátumot. A mostani kitörés szempontjából kulcsfontosságú az említett szarvon elhelyezkedő, Etiópia és főleg Eritrea jelentős részét magába foglaló Afar-háromszög (avagy Danakil-mélyföld), ahol két lemez és az említett árokrendszer találkozik egymással. E terület (amelyhez szorosan kapcsolódik éppen működő vulkánunk) alatt a most uralkodó hipotézis szerint nagy mélységből nagy mennyiségű olvadt kőzetanyag (ún. mantle plume) tör a felszín felé, illetve az itt található aktív vulkánok kürtőin keresztül a felszínre, ahol megszilárdulva alkotja a terület bazaltos anyagát. Ez ráadásul egyre süllyed, s már csak egy tengerparti hegyvonulat gátolja a Vörös-tengert abban, hogy benyomuljon, s elfoglalja azt a térséget, amely geológiai szempontból maximálisan megilleti. Ráadásul az utóbbi két évben hihetetlen változások zajlanak a területen: több száz új hasadék nyílt meg, s mindezt erős vulkáni tevékenység kísérte - meglehet, ez is csupán a kontinens látványos szétnyílásának, az új óceáni aljzat szárazföldi (!) kialakulásának nyitánya, s a vörös-tengeri vulkán mostani kitörése ebbe a logikába illeszkedik. A geológiai események általában az emberi léptéket jóval meghaladó intervallumban zajlanak le - az efféle gyors változások ritkák. De éppen ezért rendkívüliek, és hatványozottan izgalmasak is.

Neked ajánljuk