"Zöld" víz

Az utolsó húzza le maga után

  • Linder Bálint
  • 2009. július 23.

Tudomány

Aligha akad a víznél becsesebb és hanyagabbul használt földi erőforrás. A klímaváltozásra készülve céltudatos önneveléssel mi magunk is szárazságtűrő fajjá válhatunk.

Bár a készletek roppantul egyenlőtlen eloszlása, a népesség és a fogyasztás dinamikus növekedése, a klímaváltozás, illetve a városiasodás rákfenéi miatt jelentkező problémák elsősorban Afrika, Ázsia és Dél-Amerika lakóit sújtják, azért mi sem hűthetjük már sokáig a dinynyét a csap alatt. Egymást érik az aszályok, a Kárpát-medencében az éghajlatváltozással feltehetően még kevesebb víz áll majd rendelkezésünkre, a szárazföldi ökoszisztémákban növekedhet a szárazságtűrő fajok aránya. A legjobb, ha mától szisztematikusan készülünk a korszakra, amikor az óriás olajtankerek ivóvizet szállítanak, csúcsra pörög a víztőzsde, és a szomjhalál szélén álló, egymással háborúzó országokból milliók özönlenek el minket.

A legtöbbet természetesen a mezőgazdaság és az ipar használ (és pazarol), vízlábnyomunk (lásd keretes írásunkat) is javarészt attól függ, milyen termékeket, szolgáltatásokat veszünk igénybe. Miközben fokozatosan le kell mondanunk olyan vízigényes dolgokról, mint a hamburger, a kávé, a pamutpóló vagy az autó, arra is illik odafigyelni, hogy közvetlenül menynyi vizet tüntetünk el.

Vízlábnyom

A vízlábnyom azt a vízmennyiséget jelenti, amelyre az adott államnak szüksége van ipari termékei előállításához és a szolgáltatásokhoz, amelyeket lakói igénybe vesznek. Egy nemzet belső vízlábnyoma azt mutatja, mennyit vételez hazai forrásból, a külső azt, hogy az importált termékek mögött milyen más országokat érintő vízfelhasználás rejlik. A WWF szerint egy földlakó átlagosan 1,24 millió liter édesvizet használ évente (ez kb. egy olimpiai úszómedence félig megtöltve), a legnagyobb vízlábnyoma az USA-nak (2,48 millió liter), a legkisebb Jemennek van (619 ezer liter), Magyarország évi 750 ezer literrel a lista vége felé található. Jelenleg mintegy ötven ország küzd vízhiánnyal, 1,1 milliárd embernek nem jut tiszta ivóvíz, 2,6 milliárdan élnek megfelelő szennyvízelvezetés nélkül. Egy európai zuhanyozásából egy gambiai egy hónapig elél. "Privát" vízlábnyomunkat a www.waterfootprint.org oldalon számolhatjuk ki (a paraméterek beállításakor válasszunk egy Magyarországhoz hasonló fogyasztású országot, pl. Grúziát, mert hazánkat kifelejtették a kalkulátorból). Egy pohár tejvízlábnyoma 200 l, egy csésze kávéé 140 l, egy pohár söré 75 l, egy pohár boré120 l, egy szelet kenyéré 40 l. Egy pohár narancslé előállításához és célba juttatásához 170 l, egy papírlaphoz 10 l, egy pamutpólóhoz 2000 l, egy csomag chipshez 185 l, egy tojáshoz 135 l, egy mikrocsiphez 32 l, míg egy hamburgerhez 2400 l víz szükséges.

A felelős földlakó

nyitott szemmel jár, és azonnal jelzi, ha valahol sérült vízcsővel, WC-tartállyal, spriccelő tűzcsappal vagy pazarlóan locsoló hobbikertésszel találkozik. Főleg ne szégyenlősködjünk, ha családtagokról, ismerősökről van szó: ha kellő nyomatékkal teszünk szóvá egy csöpögő csapot, a háziak biztos megjavítják, és ezen csak az sértődik meg, akinek amúgy sem tiszta a zöld lelkiismerete. A WC-tartályok néha első látásra alig észrevehetően folynak, ezért vendégségbe mindig vigyünk magunkkal valamilyen jelölő anyagot (egy kevés tintát, természetes ételszínezéket stb.), amit a szerkezet tetejét leemelve csepegtessünk a vízbe. Ha a színezék néhány percen belül a kagylóban is megjelenik, haladéktalanul riadóztassuk a házigazdát, vagy javítsuk ki a hibát mi magunk.

A határozott fellépés csak akkor hiteles, ha nálunk otthon minden rendben megy. A szárazság sújtotta Arizona takarékossági kampányának honlapja szerint a csöpögő csaptelep naponta akár 75 liter, a meghibásodott WC-tartály havi 3 köbméter drága vizet is elpocsékolhat. A rendszeres ellenőrzés, karbantartás a legegyszerűbb spórolás, de új szerkezeteket beépítve a felére csökkenhet a fogyasztásunk - állítja a treehugger.org. A vízfelhasználás harmada a lakás mellékhelyiségét érinti. Ha zuhanyunk egy 3-4 literes edényt 20 másodperc alatt megtölt, azonnal cseréljük le, takarékos zuhanyrózsával és csapteleppel Dunát lehet rekeszteni. Aki persze előrelátó, annak ezzel nem kell vesződnie, a toronyház legfelső emeletét választó zöld lakónál a víznyomás alacsony szintje természetes módon akadályozza a pazarlást.

 

Szerezzünk be

kisebb térfogatú WC-tartályt, egy öblítéshez általában 3 liter is elegendő. Az 5-10 ezer forintért kapható "öblítésstop" funkcióval ellátott terméket választva mindig a szükséges legkevesebb vízmennyiséget tudjuk leereszteni, de árulnak magasra szerelhető, húzós kivitelűt is, ahol addig zubog a víz, amíg a fogantyúba kapaszkodunk. Van ezenkívül osztott nyomógombos tartály, egy-két ezer forintért pedig árulnak olyan átalakító készletet, amivel a tartály víztakarékossá tehető. Külföldi útról hozhatunk haza vákuummal működő berendezést, a vizet nem igénylő piszoár néhány éve itthon is kapható volt (az üvegszálas poliészterből készülő speciális felület folyadéklepergető hatású). Zöld házasok számára gyönyörű nászajándék egy vízöblítés nélküli komposzt-, más néven bio-, vagy humusztoalett, amelyet lakóhajókban és vasúti kocsikban is alkalmaznak. A komposztáló tartályban testünk és a háztartás egyéb szerves hulladékai lassú biológiai érleléssel közvetlenül felhasználható, egészséges humusszá alakulnak. Elsősorban családi házba való, ott viszont egyes modelljeit egyszerre több emeletről is használhatjuk. Az interneten fellelhető magyar típus tartálya egy kürtőn keresztül a szabadba szellőztet, a szagképződést a bekevert faforgács is akadályozza. A minden extrával felszerelt, elegáns kivitelű japán Bio-Lux márka igazi ökotrónszék, amiért 10 ezer dollár sem sok, a szállítással járó magas szén-dioxid-kibocsátás miatt mégsem tudjuk jó szívvel ajánlani olvasóinknak.

Vízfogyasztásunk aktív csökkentése látványos eredményekkel kecsegtet. Az arizonaiak szerint a napi két perccel rövidebb zuhanyzás havonta 500 litert jelent; ha fogmosás közben elzárjuk a csapot, az közel 100 literrel, ha pedig borotválkozás közben nem folyik a víz, az 1100 (!) literrel javíthatja háztartásunk mérlegét. A cikkíró vízhiányos területeken szerzett tapasztalata az, hogy egy fogmosás 2 dl, a borotválkozás 5 dl, míg a fürdés 2,5-3 literrel is elvégezhető, koncentráljunk a legfontosabb testtájakra. Ennek fényében a kádban pancsolást minősíteni sem kell, elég, ha belegondolunk, hogy a végén még le is kell csapatni magunkról az elkoszolódott fürdővizet. Egy globális problémákra érzékeny közösségben nem csak a kisgyerekek, szerelmespárok zuhanyozhatnak együtt, egy igazi zöld barát aligha érti félre az ilyen felajánlást. A klímakatasztrófa árnyékában finnyáskodni sincs okunk. Ha több emberre nagyjából egyszerre jön rá a szükség, a WC-t elég az utolsónak lehúznia, az egy háztartásban élők anyagcsere-folyamatainak összehangolása pedig tényleg csak szándék kérdése.

Mosógépeink a nyolcvanas években 100-110 literrel dolgoztak, a korszerű modellek ennek kevesebb mint a felét használják, a vezető márkáknál szériatartozék az érzékelő, ami a víz szennyezettségét figyelve csak akkor enged tiszta vizet szívni, ha az aktuális elszennyeződött. Egy brit találmány néhány pohár vízzel is beéri, a prototípusnál több ezer apró,újrafelhasználható műanyag golyó nedves közegben kiválasztja és magába szívja a piszkot. Mindig pakoljuk tele a masinát, ahogy a mosogatógépet is. A mostaniak 10-20 liter vízzel dolgoznak, ennél biztosan többet használunk, ha ebéd után folyó vízzel mosogatunk. Ha azonban a konyhai mosogató két medencéjét (vagy egy medencét és egy nagy lábost) megtöltjük vízzel, és így suvickolunk, öblítünk, akkor kevesebb vizet használunk, és egy drága, nagy anyagigényű géptől kíméljük meg a bolygót. Zöldséget, gyümölcsöt is nyugodtan lehet tálban mosni, ha pedig még nem szoktunk le a palackozott vízről, itt a legjobb alkalom.

 

A csapvíz egészséges,

nem kell szállítani, és műanyag szemét sem marad utána. Ha furcsa az íze, ezen többféle vízszűrő, de egy kevés citromlé is segíthet. Egy pohár hideg vízért nem kell a csapot minden alkalommal percekig folyatni, tartsunk egy tele üveget a frizsiderben, ha van egy stabil ivópoharunk, mosogatni is kevesebbet fogunk. A fagyott csirkét ne két hordó forró víz elherdálásával engedjük fel, inkább vegyük elő idejében a fagyasztóból. Amíg meg nem jelennek nálunk is a szennyvizüket újrahasznosító autómosók, a kocsi mosását kevés vízzel és vegyszerrel, otthon végezzük. Tengerentúli és ausztráliai előfizetőink a "No Wet" nevű amerikai csodaszer segítségével egy csepp víz nélkül is boldogulnak. A termék állítólag természetes alapú, nincs benne káros anyag, egy liter folyadékkal mégis egy tucat járművet lehet vele csillogóra varázsolni.

A víz háztáji újrahasznosítása is fantasztikus lehetőségeket rejt. Az Aqus nevű csőrendszer a fürdőszobai mosdókagylóban lefolyó vizet megtisztítja, és a gravitáció, illetve egy kis elektromos pumpa segítségével továbbítja a WC-tartályba (ami, ha nem kap elég vizet, pótolja a hálózatból). Ha ezt minden háztartásba beszerelnék, napi 18 millió köbméterrel kevesebb víz fogyna az országban - számolt utána az Amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (EPA). Semmibe sem kerül, ha az akvárium tápanyagban dús vizét tisztításkor a kerti vagy a szobanövényeknek ajándékozzuk, ide mehet a felesleges jégkocka, a zöldség, gyümölcs tisztításához használt víz, a háziállat meghagyott ivóvize is, a főtt vagy párolt ételek után maradt forró víz pedig remek levesalap. A takarékos kerti locsolásnak a hétköznapi praktikáktól az esővíz-hasznosításon át a kifinomult automata öntözőrendszerekig számtalan technikája ismeretes, ezek bemutatása külön újságcikket igényel. Ne feledjük, hogy sokkal több növény hal meg a túlöntözés miatt, mint kiszáradástól; a helyi, szárazságtűrő fajok biztosan tovább bírják. Ha a kánikulában a gyereket vagy a kutyát hőguta kerülgeti, a kert azon részén locsoljuk le a slaggal, ahová a legtöbb víz kell. Medencékről, szökőkutakról egyáltalán nem is szólunk, ezek helyére mostanra már minden józan ember nyilván ciszternát épített.

Figyelmébe ajánljuk