Ketogén diéta

Zsírból várat

Tudomány

Az alapvetően zsíralapú étrend epilepsziás betegek, főleg gyerekek állapotának javítására kitalált, e célra viszonylag hatékony módszer. De akadnak, akik fogyni szeretnének tőle.

Viszonylag egyszerű alapelveken és összetevőkön alapul az epilepszia kordában tartására kitalált ketogén diéta: sok zsír, ami jobb esetben tejzsír (tejszínhab, vaj), de lehet ropogósra sütött szalonna is, pont elégséges mennyiségű fehérje (leggyakrabban hús) és csak nagyon kevés szénhidrát. Gyümölcsöt, zöldséget módjával ehetünk, de határozottan kerülendő számos, a magyarban véletlenül b betűvel kezdődő népszerű élelmiszer, mint a banán, a borsó, a burgonya vagy épp a búzaliszt.

A kiváltott élettani hatás is egyszerű. Az emberi szervezet az összetett cukrokat – legyen bár szó a cukortartónkban lapuló kétértékű cukorról, a szachazrózról vagy keményítőalapú tészta­félék poliszacharidjairól – lebontja egyszerű, hatértékű cukorra, glükózra (azaz szőlőcukorra). Erre szüksége van szervezetünknek, mindenekelőtt az agyunknak, amely különösen sok energiát igényel a működéséhez. Ezért energiahordozókat, mindenekelőtt cukrot ége­tünk. Itt biokémiai ciklusokon (pl. a híres Krebs-cikluson) keresztül megvalósuló szabályozott oxidációt kell elképzelni, nem a szervezetünkben működő vegyes tüzelésű kályhát. Ha viszont megvonjuk az elégséges mennyiségű cukrot (legyen bár az egyszerű, kétértékű, illetve összetett cukor), akkor a szervezetünk zsírokat kezd lebontani. Ezek alapvetően hosszú szénláncú zsírsavak és egy háromértékű alkohol, a glicerin alkotta vegyületek (úgynevezett triglicerid típusú észterek), s a bomlásuk során pedig a zsírsavak mellett ketonok keletkeznek – erről a szerves kémiai vegyületcsoportról kapta a nevét is az étrend. A vér és az agy magas ketonszintje, azaz a ketózis hozzájárul az epilepsziás rohamok ritkulásához.

A ketonok jó energiaforrások, a szervezetünk ketogén diétára fogva is képes ellátni alapfunkcióit, ugyanakkor a szokásos élelmi anyagaink átlagos összetevőinek radikális megváltoztatása nem marad mellékhatások nélkül. Ezekkel mindenkinek számolnia kell, aki belevág ebbe a diétába, pláne, ha nem egy súlyos betegség, hanem pusztán a súlya miatti aggodalom készteti erre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.