A volt MTA-kutatóhálózathoz tartozó intézmények súlyos pénzügyi helyzete, valamint a tervezett autokratikus szervezeti átalakítások miatt az Akadémiai Dolgozók Fóruma és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete 2023. november 23-án fórumot szervezett, majd közös nyilatkozatot fogalmaztak meg, melyet a jelenlévő 9 kutatóközpont és önálló kutatóintézet munkatársai egyhangúlag fogadtak el.
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) 2019. január 24-i nyilatkozatában azt követelte, hogy tartsák egyben a kutatóintézeti hálózatot, annak szakmai felügyelete maradjon a Magyar Tudományos Akadémiánál, és őrizzék meg a kutatóhálózat függetlenségét. Kiálltak továbbá a kutatóhálózat megfelelő finanszírozása, a szervezeti stabilitás és a munkajogi garanciák mellett, valamint tisztességes és versenyképes béreket követeltek.
Ám, mint írják közleményükben, a munkavállalók, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a nemzetközi tudományos közösség határozott tiltakozása ellenére a kormány parlamenti többsége segítségével elszakította a kutatóhálózatot az Akadémiától.
Ennek ellenére sikerült elérni, hogy az MTA a hálózat Irányító Testületén (IT) keresztül befolyást tudott gyakorolni a hálózat működésére, mégha képviselői kisebbségben maradtak.
Sikerült megakadályozni az alapfinanszírozás megszüntetését és a minisztériumi pályázatokon keresztüli közvetlen politikai befolyást a kutatási témák megválasztására. A kutatóhálózat nem alakult át alapítvánnyá, így a hálózat munkatársai továbbra is pályázhatnak európai uniós kutatási támogatásokra, bár a magyar tudományos intézményekkel szembeni, a kormány által előidézett nemzetközi bizalomvesztés a kutatóhálózatot is negatívan érinti.
Az Alkotmánybíróság határozatban mondta ki, hogy az elcsatolásra vonatkozó törvény mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértéshez vezetett, amit a kormány és a parlament a kitűzött határidőig sem orvosolt,
annak ellenére, hogy 2019 óta a törvényhozás számos esetben változtatott és módosított a kutatóhálózat szabályozásán, ami jelentős jogbizonytalanságot okozott.
Szemben a hamarosan 200 éves MTA-val, a leválasztott kutatóhálózat nem vált bejáratott „brand”-dé, ahogy azt ígérték, már csak azért sem, mert a nevét többször is megváltoztatták az elcsatolás óta.
A kormány által Gulyás Balázs kutatóhálózati elnök kérésére benyújtott újabb javaslat ismét megváltoztatná a kutatóhálózat nevét, és
soha nem látott központosított struktúrát hozna létre, mivel az elnök egy személyben dönthetne kutatóintézetek és -központok megszüntetéséről, átszervezéséről és alapításáról. A javaslat kiiktatná a munkavállalói részvételt is az irányításból, és a kutatóhelyek vezetőinek sem lenne abba beleszólásuk.
Ez a struktúra teljesen ellentétes a kutatóhálózat hagyományaival, amely az MTA felügyelete alatt is testületi irányítás alá tartozott (az elnök egy személyben nem dönthetett), és ellentétes a tudományos szabadság intézményi biztosítékaival is, hiszen az egyetemeket, kutatóhálózatokat mindenhol testületek irányítják. Az autonómia letéteményesei és címzettjei ezek a testületek, nem pedig az egyes vezetők.
Az elcsatolás utáni minimális reálbér-növekedés rövid életűnek bizonyult, a rendkívüli mértékű infláció, a rezsiárak megemelkedése újra lehetetlen helyzetbe hozta mind a kutatóhálózatot, mind annak dolgozóit.
Számos munkavállaló bérét külön forrásból kell kiegészíteni a garantált bérminimumra. Ez az alacsony bér alapvető megélhetési problémát jelent.
A kutatóhálózat elnöke ugyanakkor visszatart tudomásunk szerint kb. 11 milliárd forintot, a teljes költségvetés mintegy ötödét, amely intézkedés célja a kutatók számára ismeretlen. Egyes kutatóközpontok költségvetése 2024-ben jelentősen csökkenni fog, működésük fenntarthatatlanná válik, és csoportos létszámleépítések fenyegetnek.
A kutatóhálózat vezetése rendszertelenül, váratlan időpontokban, felesleges adatkérésekkel terheli a kutatóközpontokat. A költségvetési forrásokat utólag megállapított szempontok alapján, átláthatatlanul, önkényes módon, minden évben változó képletet használva osztja szét a kutatóhelyek között, például az „innovációs teljesítmény” alapkutatásra hivatott intézmények számára irreleváns fogalmára hivatkozva.
Emiatt az egyes kutatóhelyek költségvetése évről évre jelentősen változik, ami létbizonytalanságot teremt, és elüldözi a kutatókat. A vezetés által erőltetett vállalati logika ellentétes a kutatóhálózat alapkutatási funkcióival, miközben több tudományterületet és intézményt diszkriminál.
Minderre tekintettel az érdekvédő szervezetek követelik
- a kutatóhálózatra vonatkozó újabb módosító javaslatok visszavonását
- a kutatóhálózat integritásának, függetlenségének, autonómiájának és testületi irányításának visszaállítását
- elegendő forrás megteremtését ahhoz, hogy pénzügyi okokból ne kelljen elbocsátani egyetlen dolgozót sem, és az elfogadott kutatási tervek megvalósulhassanak
- a visszatartott, tudomásunk szerint 11 milliárd forint felhasználását a kutatóhálózatban végzett tudományos munka finanszírozására
- a kutatóhelyek dolgozóinak és vezetőinek részvételét és érdemi szerepét a hálózat irányításában
- hosszú távon kiszámítható szervezeti, intézményi, pénzügyi és értékelési környezet megteremtését
- uniós szinten is tisztességes és versenyképes, legalább inflációkövető bérek pénzügyi fedezetét a kutatóhálózat dolgozói számára
- a kutatók elvándorlásának megakadályozását, kiszámítható életpályamodellt
- az alapkutatások szempontjából értelmetlen vállalati logikájú teljesítményértékelési szempontok kivezetését, az egyes tudományterületek sajátosságaival összehangolt stabil értékelési rendszert
Az Akadémia Dolgozók Fóruma továbbra is kitart eddigi véleménye mellett: a kutatóhálózat a Magyar Tudományos Akadémiához tartozik, és oda kell visszakerülnie.
