Mindkettőt citálja a Timeless, Nolan filmjét például akkor, amikor egy papírlapot meghajlítva egyszerűbbnek tünteti fel az időparadoxont, mint a rántotta receptjét. Sok eredeti megoldást különben sem tartogat a sorozat; árulkodó, hogy az egész koncepciót egy spanyol szériából lopták – be is perelték érte a készítőket.
Az eredeti El Ministerio del Tiempónak nemcsak remek figurái kötötték le a néző figyelmét, de a kétségkívül egyedi hangulata is, s hát azt is nyugodtan a javára írhatjuk, hogy végre nem az amerikai történelmen kellett végigugrálnia a hősöknek. A Timeless hozza a spanyol előd két férfi-egy nő felállását, de mást nemigen: ezúttal egy képzett katona, egy programozó és egy történész-antropológus utazik vissza az időben. Egy kelet-európai bűnöző nyomába erednek, aki a jelek szerint azelőtt akarja megsemmisíteni a nagybetűs Amerikát, még mielőtt annak elvei és alapjai megszilárdulnának. Ahelyett, hogy Kolumbusz hajóját lékelné meg, a rosszfiú meglátogatja Lincolnt és a Hindenburg léghajó katasztrófáját – felkészül Alamo ostroma és az összes Watergate-szalag. A sorozat is echte időutazás: a ’90-es évekbe illő sztereotípiák tét nélküli csetlése-botlása, ami izgalmat csak nyomokban tartalmaz. S ha már az időutazás önmagában nem bír téttel, átvezető szálak és személyes drámák lennének hivatottak a súlyozásra: a történész-professzornő az első, balul sikerült akcióval saját testvérét törli ki a jelenből; a katona kedvesét siratja, de bárhogy erőlködik, részek kérdése, és összesöndörödik a mondott professzornővel; a fekete programozó pedig egyébként szellemes, polgárjogi egysorosok mellett a háttérben folyó összeesküvésben is aktív szerepet vállal. A Timeless egy szétkoptatott műfajról igyekszik – különösebb meggyőződés nélkül – egy újabb bőrt lehúzni.
Magyar felirat: Angel & Szandii
