Tévétorrent

Bedarálnak hirtelen - Cult

Tévétorrent

Metanarratíva, manipuláció és paranoia - ezek a hívószavai e horrorként, de legalábbis misztikus thrillerként kiárult sorozatnak. Amúgy sorozat egy sorozatról, aminek az alapkérdése kissé már túlhaladott, a televíziózás kezdetének nézői szorongását idézi fel (ti. milyen hatással lehet egy sorozat a rajongóira).


A történet két síkon szalad: jobbról jön egy újságíró (Matthew Davis a Vámpírnaplókból) és a nézőkért aggódó lelkes produkciós asszisztens (Jessica Lucas), akik nyomozni kezdenek a Cult című, nagy sikerű sorozat mögötti szektához kapcsolható eltűnéses esetek után. A Cult maga tehát a beillesztett sorozat, aminek a szálait ugyancsak érdemes követnünk: egy furcsa szektáról szól, amelynek vezetője a Cipolla-szerű Billy Grimm (Robert Knepper, T-bag hű megformálója a Szökésből). A szekta beavatási szertartásokkal, emberrablásokkal és a Fűrészből koppintott "light" gyilkosságokkal igyekszik érvényesíteni ideáit. Amikor egy tag kilép a soraikból, és nyomozni kezd utánuk... Míg azonban a sorozatbéli sorozat rengeteg pénzt hoz, egyre több lesz a rejtély, de a rendező-forgatókönyvírót (Stephen Rae) még sose látta senki, viszont hasonló gyilkosságok és eltűnések kezdik tizedelni a rajongótábort. Talán nem is fikció Rae produkciója, hanem saját szektájának éhes terjeszkedése?

Nem horrort kapunk, csak majdnem, de a paranoia, a "ki kit figyel és manipulál" élménye ügyesen átmászik a nézőbe, s minden okunk meg is van a félelemre, hisz a végefőcím elsőként Stephen Rae-t nevezi meg készítőként... Mi lesz mind a két sorozattal, ha menet közben mi is eltűnünk?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.