Tévétorrent

Bedarálnak hirtelen - Cult

Tévétorrent

Metanarratíva, manipuláció és paranoia - ezek a hívószavai e horrorként, de legalábbis misztikus thrillerként kiárult sorozatnak. Amúgy sorozat egy sorozatról, aminek az alapkérdése kissé már túlhaladott, a televíziózás kezdetének nézői szorongását idézi fel (ti. milyen hatással lehet egy sorozat a rajongóira).


A történet két síkon szalad: jobbról jön egy újságíró (Matthew Davis a Vámpírnaplókból) és a nézőkért aggódó lelkes produkciós asszisztens (Jessica Lucas), akik nyomozni kezdenek a Cult című, nagy sikerű sorozat mögötti szektához kapcsolható eltűnéses esetek után. A Cult maga tehát a beillesztett sorozat, aminek a szálait ugyancsak érdemes követnünk: egy furcsa szektáról szól, amelynek vezetője a Cipolla-szerű Billy Grimm (Robert Knepper, T-bag hű megformálója a Szökésből). A szekta beavatási szertartásokkal, emberrablásokkal és a Fűrészből koppintott "light" gyilkosságokkal igyekszik érvényesíteni ideáit. Amikor egy tag kilép a soraikból, és nyomozni kezd utánuk... Míg azonban a sorozatbéli sorozat rengeteg pénzt hoz, egyre több lesz a rejtély, de a rendező-forgatókönyvírót (Stephen Rae) még sose látta senki, viszont hasonló gyilkosságok és eltűnések kezdik tizedelni a rajongótábort. Talán nem is fikció Rae produkciója, hanem saját szektájának éhes terjeszkedése?

Nem horrort kapunk, csak majdnem, de a paranoia, a "ki kit figyel és manipulál" élménye ügyesen átmászik a nézőbe, s minden okunk meg is van a félelemre, hisz a végefőcím elsőként Stephen Rae-t nevezi meg készítőként... Mi lesz mind a két sorozattal, ha menet közben mi is eltűnünk?

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."