Tévétorrent

A színfalak mögött

Tévétorrent

A színfalak mögött Aaron Sorkin (Az elnök emberei, Híradósok) 2006-tól 2007-ig futó sorozata szinte kínálja magát a 30 Rock c. szériával való összehasonlításra. Mindkettőt az NBC sugározta, egy fiktív szkeccsműsor kulisszái között játszódnak, és a készítő-író alteregói a főszereplők.

Ugyanakkor illeszkedik Sorkin életművébe is: megjelenik a szakma vs. magánélet dilemma, a hatalmas intézményeket működtető kíméletlen profik humánus ábrázolása, a javíthatatlanul liberális (néhol talán túlzottan is naiv) szemlélet.

A sorozatot szinte már szokatlan technikai igényesség jellemzi (például sokszor alkalmazza a walk-and-talk technikát, mely során a mozgó és beszélő szereplőket vágás nélkül követi a kamera), ugyanakkor Sorkin majd megfeszül, hogy önreflexív legyen, miközben a műbeli szkeccsműsor csupán kulisszaként szolgál a szereplők szenvelgéseihez (ellentétben a 30 Rock formai bravúrjaival és szervesen a sorozat szövetébe épülő önreflexiójával). Ugyanakkor fáradsága hiábavaló.

Itt ugyanis mindenki megkapja a magáét (média, bigott keresztények, vidéki tahók), csak épp a készítők nem. A tónus elképesztően nagyképű és leereszkedő: a szereplők sűrűn és minden funkció nélkül csillogtatják műveltségüket, miközben feltételezik, hogy a pallérozatlan néző szóhoz sem jut az ámulattól. A helyzeten már tényleg nem sokat tud rontani, hogy az epizódok tele vannak giccses jelenetekkel, ráadásul Sorkinnak a humorhoz sincs sok érzéke, bár nagyon igyekszik - ezen a főszerepet alakító Matthew Perry sem tud sokat segíteni. Ő a drámával sem boldogul.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.