Lövés előtt, után, közben - Southcliffe

  • - greff -
  • 2013. október 12.

Tévétorrent

Nehéz elképzelni, hogy a mai brit bűnügyi sorozatok követőiben egyszer sem merült volna fel, hogy e szériák megalkotói vajon képesek-e még a nyomorúság újabb alakváltozatait felkutatni, az élénkebb színeket, a fényt és az eleven vibrálást a választott világaikból az eddigieknél is jelentősebb munkakedvvel kiszivattyúzni anélkül, hogy nevetségesbe fordulna hirtelen a játék.

A könyörtelen Red Riding-trilógiával tévés nagymenővé is vált Tony Grisoni négyrészes minisorozata úgy ad igenlő választ e kérdésre, hogy kivonja a képből azt a hagyományosnak mondható - és a fullasztó sötétséget még a gyermekgyilkosok utáni hajszák esetében is ellensúlyozni képes - élvezetet, amelyet a nyomozati aprómunka részletei és a vezérnyomozók személyiségének lebilincselő furcsaságai generálnak a nézőkben. Ami ezek után megmarad, annyira kopár, hideg és dohos, hogy nyugodt szívvel gondolhatjuk egy filmkészítési gyakorlat határpontjának.

A Southcliffe az időben szabadon előre és hátra ugráló elbeszélése egy tömegmészárlás előzményeit és utóhatásait rajzolja körül. A kisváros több mint tíz lakójával egyetlen nap alatt végző exkatona történetében látszólag nincsenek kérdőjelek: tudjuk, mi történt, tudjuk, ki tette, a tettes ráadásul dolga végeztével a saját arca felé fordította fegyverét, vagyis ő maga is megvan. Csupán az örök kérdésre nem ismerjük a választ: miért? Abból viszont mégis sejthetünk valamit, amikor azt látjuk, hogy voltaképp csak a szülővárosába tudósítani visszatérő újságírót foglalkoztatja érdemben a probléma. A védtelen áldozataira stabil kézzel tüzet nyitó Stephen Morton nem imádta a sátánt, és nem ragadta magával az idegengyűlölet forgószele sem. De azért megvoltak a démonai. Az értő füllel felhasznált nagy csendekre, a környezetet konkrétan és metaforikusan is megszálló örök ködre és az arcokon másodpercről másodpercre mélyülő ráncokra (operatőr: Erdély Mátyás) boltozott epizódokban egy fokozatos kiközösítési rituálé stációi sejlenek fel, de a sorozat nem tesz úgy, mintha ezzel akkor meg is találta volna a kulcsot, amely a rejtélyt nyitja. A Southcliffe egyszerre tudja hitelesen állítani, hogy a páriasorból a gyilkolásig még igen sok lépés vezet el, és azt, hogy egy részvétlen közösség számos tagját ugyanakkor talán csupán egyetlen hajszál választja el ezektől a lépésektől - ez a kvalitás pedig fontossá teszi Grisoni munkáját még akkor is, ha a széria legutolsó epizódja nem csupán feleslegesre, hanem az előzmények ismeretében meghökkentően felszínesre is sikerült.

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.