Tévétorrent

Siberia

Tévétorrent

Siberia - Elképzelt valóságshow a tunguszkai kázusból. Milyen?

Nos, a Siberia alkotói úgy gondolták, pazar ötlet. Minden ott kezdődik (és nem is megy tovább), hogy az 1908-ban földönkívülieknek, meteoritnak vagy Tesla tudományos bakijának tételezett misztikumba beültetnek 16 versenyzőt, akiknek túl kell élni egy telet a vad és fagyos Szibériában. Szibériában, amit hűhákra és jujjokra misztifikáltak, mert ugye a munkatáborok meg a Szovjetunió (Dimitrij Lénáról mesél) - a műsorvezető is e riogató szavakkal igyekszik borzolni a kedélyeket.

Szabályok, kiszavazás vagy nézői döntés nincs, csak farkastörvények és tökéletesen sablonos karakterek. A túlélőtábor azonban nem vicc: már az első este elteszi egy rejtélyes valami az egyik versenyzőt láb alól. Az ijedt kameramanok és szerkesztők a sokk után mégis folytatják a műsort és a kvázi pszichológiai kísérletet. Talán nem a tunguszkai rém gyilkolt, hanem a rendezők terveztek meg mindent (ez közhelyes lenne ugyan, de legalább furfangos), sajnos ennek gyanúja sem merül fel.

Pedig az elgondolás eleve nem volna rossz: a forgatókönyv alapján önmagukat játszó nem-színészek és a sok megíratlan dialógus mutasson rá mondjuk arra, hogy a reality éppoly konstruált szerkentyű, mint bármelyik szappanopera. Csakhogy ez az egész Survivor-koppintás nem nagyon tudja eldönteni, hogy műfaji paródia vagy trash-horror legyen belőle, ha megnő.

S még ezen is lehetett volna segíteni, ha sikerül hangulatos képi világot párosítani az egészhez, hiszen Szibéria mégiscsak Szibéria lenne, vagy mi. S manapság ilyesmivel már bármilyen nullsztorit ki lehet húzni a vízből.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.