Nos, a Siberia alkotói úgy gondolták, pazar ötlet. Minden ott kezdődik (és nem is megy tovább), hogy az 1908-ban földönkívülieknek, meteoritnak vagy Tesla tudományos bakijának tételezett misztikumba beültetnek 16 versenyzőt, akiknek túl kell élni egy telet a vad és fagyos Szibériában. Szibériában, amit hűhákra és jujjokra misztifikáltak, mert ugye a munkatáborok meg a Szovjetunió (Dimitrij Lénáról mesél) - a műsorvezető is e riogató szavakkal igyekszik borzolni a kedélyeket.
Szabályok, kiszavazás vagy nézői döntés nincs, csak farkastörvények és tökéletesen sablonos karakterek. A túlélőtábor azonban nem vicc: már az első este elteszi egy rejtélyes valami az egyik versenyzőt láb alól. Az ijedt kameramanok és szerkesztők a sokk után mégis folytatják a műsort és a kvázi pszichológiai kísérletet. Talán nem a tunguszkai rém gyilkolt, hanem a rendezők terveztek meg mindent (ez közhelyes lenne ugyan, de legalább furfangos), sajnos ennek gyanúja sem merül fel.
Pedig az elgondolás eleve nem volna rossz: a forgatókönyv alapján önmagukat játszó nem-színészek és a sok megíratlan dialógus mutasson rá mondjuk arra, hogy a reality éppoly konstruált szerkentyű, mint bármelyik szappanopera. Csakhogy ez az egész Survivor-koppintás nem nagyon tudja eldönteni, hogy műfaji paródia vagy trash-horror legyen belőle, ha megnő.
S még ezen is lehetett volna segíteni, ha sikerül hangulatos képi világot párosítani az egészhez, hiszen Szibéria mégiscsak Szibéria lenne, vagy mi. S manapság ilyesmivel már bármilyen nullsztorit ki lehet húzni a vízből.
