Tévétorrent

Animals.

Tévétorrent

Az állatmesék modern inkarnációi már ritkán célozzák a felnőtteket, pedig a műfajban bőven van potenciál a komolyabb témák feldolgozására. Mike Luciano és Phil Matarese épp ezt a hiányt ismerték fel.

Nehezen beskatulyázható animációs sorozatuk minden epizódja más-más állatcsoportot helyez a középpontba és az ő banális életü­kön keresztül térképezi fel a mai New Yorkot. A főszereplők szándékoltan nem Disney-kompatibilis, sőt olykor visszataszító állatok (patkányok, poloskák, legyek, pulykák, galambok), akiknek válogatott emberi problémákkal kell megküzdeniük. Transznemű galambok, bántalmazott legyek, későn érő hernyók és szexuális diszfunkciókkal küzdő patkányok hol szórakoztató, hol megindító küszködését nézzük, miközben a sorozat átívelő cselekményszála a korrupt New York-i polgármester ármánykodását mutatja be.

A széria bővelkedik elmés képi és akusztikus gegekben (pl. az emberek állati hangon morognak, míg az állatok választékos stílusban társalognak), bár a poénok színvonala erősen hullámzó. Az egésznek van valami szándékoltan barkácsolt, olcsó jellege (pl. kidolgozatlan rajzok, elrontott dialógusok), ami sokszor a visszájára fordul és elidegeníti a nézőt. Matarese és Luciano (akik minden részben felbukkannak) fontosnak érezték, hogy társadalomkritikát erőltessenek a sorozatba: ez néha találó, de legtöbbször inkább szájbarágós és leegyszerűsítő.

Az Animals. nagyon szűk rétegközönséget céloz meg (jobban működne websorozatként) és sokszor kissé nehéz befogadni, de érdemes tenni vele egy próbát.

Magyar felirat: anonymus

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.