Tévésorozat

Barry

Tévétorrent

Bill Hader és Alec Berg sorozata jó időben érkezett. A vígjátéksorozatokat már egy ideje megtermékenyítette a független komédiák (vagy inkább dramedyk) zavarba ejtő, lefojtott, hangnemváltásokkal operáló stílusa. Egy mezei sorozatkészítő már rég nem a tévés aranykor a hét egy előre kijelölt pontján tömegesen a képernyők elé telepedő nézőiben gondolkodik – ez bizonyos értelemben nagyobb alkotói szabadságot is jelent, lehet csak rétegeknek írni.

E háttér a Barry esetében különösen lényeges, hiszen a széria deklaráltan csak egy szűk rétegnek szól. Barry (Bill Hader) PTSD-től szenvedő volt tengerészgyalogos, akit a gondoskodását sajátos módon kifejező nagybátyja vesz a szárnyai alá: bérgyilkosként alkalmazza. Barry nem sok örömet lel új hivatásában, ám egyszer Los Angelesbe kell utaznia, ahol célpontját kajtatván rátalál egy amatőr színészcsoportra, ahol meglegyinti egy új karrier és a szerelem ígérete. A sorozat alaphelyzete ugyan klisészerű, de az előadása lendületesen keveri a vad abszurdot a banalitással.
A gondosan kitervelt ambivalencia jellemzi a szériát: Berg és Hader élvezettel játszik a hangnemekkel (dráma és komédia), zsánerekkel (vígjáték, akciófilm, bűnfilm), a figurákban rejlő klisékkel és komplexitással (Henry Winkler egoista, mégis törődő színészguruja és An­thony Carrigan harsány csecsen alvezére kiemelkedőek). A széria motorja mégis a fád Hader, aki mintha a nézői azonosulás ellen dolgozna.

A Barry kétségtelenül sokat kíván a nézőtől – ellenszenves szereplői, narratív és tonális hullámvasútja mind megannyi kihívás.

Az HBO műsorán

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.