Regényíró, matematikus, egykutya – az amerikai bűnüldöző szervek folyvást azt kutatják, milyen új segítséget lehetne bevetni a furfangosabbnál furfangosabb gonosztevők fülön csípésére. Most épp egy bűvész csatlakozik az FBI-hoz, hogy leleplezze az ikertestvérét csapdába csaló rejtélyes nőt, aki e mutatványával mainstream bűvészkarrierjének is véget vetett.
Ahogy az a hasonló krimisorozatokban lenni szokott, az ügynökök először csak húzogatják a szájukat, majd megadva magukat a forgatókönyv sorsszerű fordulatainak, végül befogadják a csapatba a bűvészt és sleppjét. A figurák szintjén csak a közhelyeket kapjuk: az ázsiai fickó baromira ért a számítógépekhez, a felügyelőnő dögös, természetesen az első pillanattól forr a levegő a bűvész és közte, a nyomozópartner latino, a kedves idegbeteg pedig Vinnie Jones. Az átívelő szál gyengécske, akárcsak a bimbózó románc, a bűnügyi frontra viszont nem panaszkodhatunk – az ilyen format-sorozatok ugyan egy idő után elkerülhetetlenül önismétlővé válnak, de szerencsére a 20 plusz részes sorozatok kora lealkonyult, így a Deceptionből is csak 13 részt kapunk – ha hozza a számokat.
A széria főtalálmánya a dupla szerepben domborító Jack Cutmore-Scott: tökéletesen hozza az illuzionista szépfiút, akinek még a csibészes vigyorát sem szabad elhinni, de mi mégis bedőlünk minden ócska trükkjének, és a sorozat összes konzerv fordulatának is. Akárcsak egy elcsépelt kártyatrükk: tudjuk, hogy megvezetnek, mégis minden alkalommal belemegyünk a játékba és lelkesen találgatjuk, hol vernek át minket, s ki az előre sejthető gyilkos.
Magyar felirat: Cassone
