Tévétorrent

Believe

  • - ts -
  • 2014. április 27.

Tévétorrent

Nagy korszakát éli Alfonso Cuarón, már ott tartunk, hogy a Gravitáció a 21. század Űrodisszeája, s most itt ez a csúcskategóriás sorozat is a NBC-től, mi jöhet még?

A sorozatból neki konkrétan semmi, mert csak az első három részben volt benne, ám a látottak fényében nem érezzük különösebb szükségét a siratásának.

Az a helyzet Bo Adamsszel, hogy egyfelől meg kell védeni, másfelől meg kell találni, amit kicsit megnehezít, hogy menekül. Ám, ha mégis ráakad mondjuk a rendőrség, akkor ijedtében rájön egy képesség - az ő szavaival olyan az, mint a csuklás -, amitől egyszerűen elgurítja az alkalmatlankodó rendőr kocsiját valahová a képen kívülre. S ha nem a mulya rendőrség kapná el, hanem egy nagyon gonosz zsoldos, akkor egy tip-top mentőcsapat siet a segítségére, Delroy Lindóval az élen. A védelmet erősíti továbbá egy szökött halálraítélt, kivel az alkotók úgy lehetnek, mint a költő: járkálj csak, előbb-utóbb úgyis történik valami. Nos, semmi szokatlan: elmegy a kislánnyal Atlantic Citybe, s felhasználva képességeit, nyer egy zsák pénzt, amit - komolyan mondom - jótékonysági célokra fordítanak. Aki itt nem száll ki, az ugyebár Cuarón egyfelől, neki még van egy dobása, másfelől örök optimista.

Kisdeddel a jó ügy érdekében menekülő elítéltet éppenséggel láttunk már néhányat még sorozatban is, tehát a felállás nyilvánvaló: szívünk az övék. De sikerül-e? Igen, sikerül, hacsak el nem kaszálják menekülés közben ezt a módfelett tanácstalannak tűnő kezdeményezést. De ha sikerül, akkor is ott marad bizonyosan a nyomasztó kérdés, mi sikerült? Alighanem egy sérülékeny fogpiszkáló.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.