Ha nem egy iszonyúan túlrajzolt CGI-Firenzét kapunk, amelyet még egy jobb számítógépes játék is kidobna magából, ha kapunk valamicske ügyesen megragadott történelmi atmoszférát, akkor a tényeket természetesen nem is kérnénk számon a Medicieket, a pápát és egyéb hatalmasságokat mozgató storyboardtól. Telhetetlenül azt is szerettük volna, ha Leonardo figurája nem attól lesz izgalmas, hogy tökéletesen kor- és úgymond Da Vinci-idegen. A helyzet azonban úgy hozta, hogy Tom Riley hiába ügyes, olyan zavaróan anakronisztikus a zselézett hajával és a Robert Downey Jr.-féle Sherlockot idéző stílusával, hogy azt aligha lehet a koncepcióval mentegetni.
Persze a próbálkozás nemes, s az évad vége felé kicsit össze is kapják magukat a forgatókönyvírók, így néha felbukkannak viszonylag élvezhető dolgok, például a grafika, az ötletesen ábrázolt találmányok és a megszokott hatásvadászat (vérengzés és szex) terén.
A sok intrika, a misztikum, az ópium és a titkos társaságok azonban leginkább egymás ellen működnek. Összegezvén: a szándék megvolt, de a túlbuzgóság is. A készítők mindent belepakoltak, amitől szerintük egy sorozat jó lehet: ettől aztán az egész szét is esett. Pedig szerettük volna.
