Tévétorrent

Impulse

Tévétorrent

Jön egy 16 éves lány és vele van a szuperképesség – tán csak ennyiben hasonlít az Impulse a szuperhőssorozatokra. A készítők éppúgy kerülik a (legtöbb) coming of age-klisét, mint az utóbbi évek Marvel-inváziójának világképét, mely szerint mutánsok és istenek szaladgálnak mindenhol.

Az Impulse nem arról szól, hogy milyen király teleportálni és még csak nem is arról, hogy mindenkit akciódús körülmények között kell megmenteni. Inkább arról szól, hogy mi elől kell menekülni, minek a metaforája a teleportálás. Semmiféle tinédzserkedélyeskedés nincs itt. Csonka család van, titkok, drámák, testi és lelki erőszak, szexuális zaklatás. A teleportálás a test védekezési mechanizmusa. És valami olyasmi, ami kimondhatatlan, elképzelhetetlen, zavart okoz, és még erősebb falakkal zárja el az egyént a többiektől, a normális élet és a kommunikáció lehetőségétől.

Fojtó atmoszférájú monodrámából indulunk, melybe az idő előrehaladtával szivárognak csak be a küldetéses mellékalakok, végül a tízrészes évad épp csak elvezet oda, ahol már az egész teleportálásügy kezd kibomlani. S ekkor lehet akár csak gondolni is arra, hogy megint egy sokrészes könyvadaptációba botlottunk. Mindezt azonban most annyira erős történetvezetéssel és feszültségteremtéssel, igazi hangsúlyokkal sikerült sorozattá formálni, hogy szinte meg is feledkezünk arról, hogy az Impulse ugyanannak a regényfolyamnak (Steven Gould Jumper-sorozatának) a harmadik része, amelyet anno a kevéssé sikeres filmes megvalósítással (Hipervándor) próbáltak elindítani. Ellenben most sikerült.

Magyar felirat: quinnell

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.