Tévétorrent

Impulse

Tévétorrent

Jön egy 16 éves lány és vele van a szuperképesség – tán csak ennyiben hasonlít az Impulse a szuperhőssorozatokra. A készítők éppúgy kerülik a (legtöbb) coming of age-klisét, mint az utóbbi évek Marvel-inváziójának világképét, mely szerint mutánsok és istenek szaladgálnak mindenhol.

Az Impulse nem arról szól, hogy milyen király teleportálni és még csak nem is arról, hogy mindenkit akciódús körülmények között kell megmenteni. Inkább arról szól, hogy mi elől kell menekülni, minek a metaforája a teleportálás. Semmiféle tinédzserkedélyeskedés nincs itt. Csonka család van, titkok, drámák, testi és lelki erőszak, szexuális zaklatás. A teleportálás a test védekezési mechanizmusa. És valami olyasmi, ami kimondhatatlan, elképzelhetetlen, zavart okoz, és még erősebb falakkal zárja el az egyént a többiektől, a normális élet és a kommunikáció lehetőségétől.

Fojtó atmoszférájú monodrámából indulunk, melybe az idő előrehaladtával szivárognak csak be a küldetéses mellékalakok, végül a tízrészes évad épp csak elvezet oda, ahol már az egész teleportálásügy kezd kibomlani. S ekkor lehet akár csak gondolni is arra, hogy megint egy sokrészes könyvadaptációba botlottunk. Mindezt azonban most annyira erős történetvezetéssel és feszültségteremtéssel, igazi hangsúlyokkal sikerült sorozattá formálni, hogy szinte meg is feledkezünk arról, hogy az Impulse ugyanannak a regényfolyamnak (Steven Gould Jumper-sorozatának) a harmadik része, amelyet anno a kevéssé sikeres filmes megvalósítással (Hipervándor) próbáltak elindítani. Ellenben most sikerült.

Magyar felirat: quinnell

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.