Tévétorrent

From Dusk Till Dawn

  • Baski Sándor
  • 2014. június 29.

Tévétorrent

Tarantino mások filmjeiből szeret csemegézni, Robert Rodriguez a saját munkásságát remake-eli, gátlások nélkül. Már a hollywoodi belépőt is a pályanyitó El Mariachi újraforgatásának köszönhette, és azóta is bátran nyúl magához.

Második legnagyobb sikeréhez, az Alkonyattól pirkadatighoz is készült két kínos folytatás, de azokat csak producerként jegyezte. A márciusban debütált tévéverziónak ellenben ő a kreátora, ráadásul saját, újonnan indult csatornáján, a latin-amerikai közönséget megcélzó El Reyen fut.

Az önremake persze nem olyan egyszerű mutatvány, mint amilyennek látszik. A siker esélyeit némileg csökkenti, hogy a vámpírok ma már a tévében sem számítanak kuriózumnak, az Alkonyattól pirkadatig legnagyobb poénját, a váratlan műfajváltást pedig nehéz lenne másodszorra is elsütni. Ráfért volna tehát a koncepcióra egy alapos revízió, de Rodriguez inkább a biztos középutat választotta: az első évad nagy része a film alaptörténetét bontja ki bővebben, a főszereplők is többé-kevésbé ugyanazok (a Gecko testvérek és a Fuller család), a sorozat önálló mitológiájának felépítése viszont már az első epizódban megkezdődik. Rodriguez a vámpírmítoszt a különféle azték és maja kultuszokkal próbálja házasítani, ami a komplett műfaji vérfrissítéshez egyelőre kevésnek tűnik, de azt a tetszetős B filmes patinát, ami a rendező jobban sikerült mozis produkcióit bevonja, itt is sikerült reprodukálni. Az eredeti Alkonyattól pirkadatig rajongói legfeljebb azt kifogásolhatják, hogy hét epizódot kell várni, míg végre beindul a szó legszorosabb értelmében vett vérszivattyú.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.