Tévétorrent

From Dusk Till Dawn

  • Baski Sándor
  • 2014. június 29.

Tévétorrent

Tarantino mások filmjeiből szeret csemegézni, Robert Rodriguez a saját munkásságát remake-eli, gátlások nélkül. Már a hollywoodi belépőt is a pályanyitó El Mariachi újraforgatásának köszönhette, és azóta is bátran nyúl magához.

Második legnagyobb sikeréhez, az Alkonyattól pirkadatighoz is készült két kínos folytatás, de azokat csak producerként jegyezte. A márciusban debütált tévéverziónak ellenben ő a kreátora, ráadásul saját, újonnan indult csatornáján, a latin-amerikai közönséget megcélzó El Reyen fut.

Az önremake persze nem olyan egyszerű mutatvány, mint amilyennek látszik. A siker esélyeit némileg csökkenti, hogy a vámpírok ma már a tévében sem számítanak kuriózumnak, az Alkonyattól pirkadatig legnagyobb poénját, a váratlan műfajváltást pedig nehéz lenne másodszorra is elsütni. Ráfért volna tehát a koncepcióra egy alapos revízió, de Rodriguez inkább a biztos középutat választotta: az első évad nagy része a film alaptörténetét bontja ki bővebben, a főszereplők is többé-kevésbé ugyanazok (a Gecko testvérek és a Fuller család), a sorozat önálló mitológiájának felépítése viszont már az első epizódban megkezdődik. Rodriguez a vámpírmítoszt a különféle azték és maja kultuszokkal próbálja házasítani, ami a komplett műfaji vérfrissítéshez egyelőre kevésnek tűnik, de azt a tetszetős B filmes patinát, ami a rendező jobban sikerült mozis produkcióit bevonja, itt is sikerült reprodukálni. Az eredeti Alkonyattól pirkadatig rajongói legfeljebb azt kifogásolhatják, hogy hét epizódot kell várni, míg végre beindul a szó legszorosabb értelmében vett vérszivattyú.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.