Tévétorrent

From Dusk Till Dawn

  • Baski Sándor
  • 2014. június 29.

Tévétorrent

Tarantino mások filmjeiből szeret csemegézni, Robert Rodriguez a saját munkásságát remake-eli, gátlások nélkül. Már a hollywoodi belépőt is a pályanyitó El Mariachi újraforgatásának köszönhette, és azóta is bátran nyúl magához.

Második legnagyobb sikeréhez, az Alkonyattól pirkadatighoz is készült két kínos folytatás, de azokat csak producerként jegyezte. A márciusban debütált tévéverziónak ellenben ő a kreátora, ráadásul saját, újonnan indult csatornáján, a latin-amerikai közönséget megcélzó El Reyen fut.

Az önremake persze nem olyan egyszerű mutatvány, mint amilyennek látszik. A siker esélyeit némileg csökkenti, hogy a vámpírok ma már a tévében sem számítanak kuriózumnak, az Alkonyattól pirkadatig legnagyobb poénját, a váratlan műfajváltást pedig nehéz lenne másodszorra is elsütni. Ráfért volna tehát a koncepcióra egy alapos revízió, de Rodriguez inkább a biztos középutat választotta: az első évad nagy része a film alaptörténetét bontja ki bővebben, a főszereplők is többé-kevésbé ugyanazok (a Gecko testvérek és a Fuller család), a sorozat önálló mitológiájának felépítése viszont már az első epizódban megkezdődik. Rodriguez a vámpírmítoszt a különféle azték és maja kultuszokkal próbálja házasítani, ami a komplett műfaji vérfrissítéshez egyelőre kevésnek tűnik, de azt a tetszetős B filmes patinát, ami a rendező jobban sikerült mozis produkcióit bevonja, itt is sikerült reprodukálni. Az eredeti Alkonyattól pirkadatig rajongói legfeljebb azt kifogásolhatják, hogy hét epizódot kell várni, míg végre beindul a szó legszorosabb értelmében vett vérszivattyú.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”