Tévétorrent

From Dusk Till Dawn

  • Baski Sándor
  • 2014. június 29.

Tévétorrent

Tarantino mások filmjeiből szeret csemegézni, Robert Rodriguez a saját munkásságát remake-eli, gátlások nélkül. Már a hollywoodi belépőt is a pályanyitó El Mariachi újraforgatásának köszönhette, és azóta is bátran nyúl magához.

Második legnagyobb sikeréhez, az Alkonyattól pirkadatighoz is készült két kínos folytatás, de azokat csak producerként jegyezte. A márciusban debütált tévéverziónak ellenben ő a kreátora, ráadásul saját, újonnan indult csatornáján, a latin-amerikai közönséget megcélzó El Reyen fut.

Az önremake persze nem olyan egyszerű mutatvány, mint amilyennek látszik. A siker esélyeit némileg csökkenti, hogy a vámpírok ma már a tévében sem számítanak kuriózumnak, az Alkonyattól pirkadatig legnagyobb poénját, a váratlan műfajváltást pedig nehéz lenne másodszorra is elsütni. Ráfért volna tehát a koncepcióra egy alapos revízió, de Rodriguez inkább a biztos középutat választotta: az első évad nagy része a film alaptörténetét bontja ki bővebben, a főszereplők is többé-kevésbé ugyanazok (a Gecko testvérek és a Fuller család), a sorozat önálló mitológiájának felépítése viszont már az első epizódban megkezdődik. Rodriguez a vámpírmítoszt a különféle azték és maja kultuszokkal próbálja házasítani, ami a komplett műfaji vérfrissítéshez egyelőre kevésnek tűnik, de azt a tetszetős B filmes patinát, ami a rendező jobban sikerült mozis produkcióit bevonja, itt is sikerült reprodukálni. Az eredeti Alkonyattól pirkadatig rajongói legfeljebb azt kifogásolhatják, hogy hét epizódot kell várni, míg végre beindul a szó legszorosabb értelmében vett vérszivattyú.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.