Tévétorrent

Kórház a nagy háború szélén

The Crimson Field

  • - borz -
  • 2014. augusztus 3.

Tévétorrent

A frontkórház menő. Az egyik ágon a M.A.S.H. hódított ellenállhatatlanul, a másikon A frontsebész-féle királygiccsek.

A Crimson Field középfajú drámasorozat hat részben, s a nagy háború centenáriumára időzített BBC-programok közé illeszkedik. Egy fiktív franciaországi létesítmény adja a helyszínt tenger és homokdűnék, erdők és mezők között, a történet szerint Boulogne-ban vagyunk, a valóságban az angol partokon vertek sátrakat, és húztak fel néhány barakkot. Sajnos nem csak a díszlet tűnik olcsónak. A sorozat a szappanoperák dramaturgiáját követi, a közelben dúló első világháborúra a jelmezeken kívül csupán szóbeli közlések és a betegek kórtörténetei utalnak, ha a külsőségeket kivesszük, lehetnénk akár a város szélén.

Vannak egyrészt a rezidensek, az aranyszívű táborparancsnok (kórházigazgató), a bölcs főnővér és intrikus helyettese, a hivatásos és önkéntes ápolónők, a jóvágású sebészek, továbbá egy (meleg) szanitéc és egy (simlis) hadtápos. Ezen állandó szereplők előélete, szövetségkötései és -bontásai, szívzűrjei adják az alapszövetet, amelyet a betegek és a családtagok hozott anyaga egészít ki, leginkább a könnyfakasztás jegyében.

Nem csoda, hogy az első évad után véget is vetettek a szériának: tisztesen összerakott, de gyenge eresztés, nyomába sem érhet a szintén az emlékévhez időzített, korábban már méltatott The Village-nek (lásd: A nagy kép, Magyar Narancs, 2014. márc. 6.) vagy a BBC négyrészes történelmi ismeretterjesztő sorozatának (Britain's Great War). Egyedül a brit színészek - akik nélkül összeomlana Hollywood is - mutatnak csúcsformát, a legkisebb szerepnek is megadják a módját, egyéni karakterét, a legfutóbb jelenést is sikerül emlékezetessé tenniük, legyenek akár olyan ismert nevek, mint Kevin Doyle (Downton Abbey), Oona Chaplin (The Hour), Samuel West (Any Human Heart) vagy a jövő ígéretei (Richard Rankin, Alice St. Clair).

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.