Tévétorrent

Love

  • Szabó Ádám
  • 2016. július 16.

Tévétorrent

Judd Apatow a 40 éves szűzzel és a Felkoppintvával lefektette a poszt-9/11-es amerikai vígjáték alapjait bromance-ostul, Pán Péter-effektusostul, mindenestül – azóta nagyjából évente bővíti filmográfiáját, néha íróként, néha producerként; ha beszáll a rendezésbe is, nagy eséllyel összehozza az adott év legjobb komédiáját.

A televíziózás sem áll tőle távol, innen indult, és egyre gyakrabban vissza is tér, megint csak változatos szerepkörökben. A Csajok az elmúlt évek egyik legnagyobb dobása volt, friss, eredeti és eszes – ezen a nyomvonalon halad legújabb sorozata is, ami nagyjából mindent tartalmaz, amit a komédiamágnástól megszokhattunk, de az iránymutatás helyett ezúttal inkább beáll a sorba. Néhány hullámzó színvonalú évad után a Csajok kissé megfáradt, a női véleményvezér szerepét pedig átvették a Broad City őrült hősei, akik ugyanúgy nem tudják, mitévők legyenek, de ők mindezt még le is szarják. Párkapcsolattal kacérkodó komédiák általános trendje ez manapság, a nagy Ő, az életre szóló szerelem, de még az átlagos egyéjszakás kaland is a múlté – egyik sem jelent megrázkódtatást, de még csak beszédtémát sem a szereplőknek. Emberek sodródnak a rendezett életükkel, amiben ők maguk mégsem lelik a rendet: van munka, ház, kocsi, barátok, esetenként szex is, valami mégis hiányzik. A Love párosa és hangvétele kísértetiesen emlékeztetnek a Netflix legutóbbi, a párkapcsolatot keresetlen hipszterséggel boncolgató sorozatára, a Masters of None-ra: minden, amit látunk, totál mindennapi, és mégis baromira szórakoztató.

Magyar felirat: catey – greka & markiboi

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.