Tévétorrent

Preacher

Tévétorrent

A két nagy (azaz a Marvel és a DC) a maga módján próbálta megkerülni az amerikai képregényipart sokáig gúzsba kötő 1954-es Comics Code-ot. Mindketten leginkább gyermekkompatibilis szuperhőstörténetekre szakosodtak; kerülték a szexet, az erőszakot és a többi csúnyaságot. Persze azért kacérkodtak a felnőtt-tartalommal, így születtek meg leányvállalataik, melyek könyékig vájkáltak az említett témákban.

A Preacher is a DC-leányvállalat, a Vertigo szülötte (olyan remekművek mellett, mint a Sandman, az Y: The Last Man vagy a Hellblazer). Garth Ennis és Steve Dillon képregénye a túlzások és a meg nem alkuvás szép példája, ami egyelőre a sorozatról nem mondható el – a készítők mintha nem tudnák, mihez is kezdjenek az alapanyaggal. Hosszadalmasan vázolják a főbb szereplőket, és az egyórás játékidő rövidnek tűnik az effajta alapozási stratégiához. A valóban szokatlan alaphelyzet (egy űrből érkezett, babahangon síró entitás papokat száll meg és robbant szét sorra) sajnos kevés és kidolgozatlan ahhoz, hogy ébren tartsa a figyelmet, ráadásul el is sikkad a sok párhuzamosan futó szál között. A történetmesélés kissé csapongó is a készítők abbéli igyekezete miatt, hogy a szálakat kielégítően összefűzzék. Amit viszont maradéktalanul sikerül eltalálni, az a miliő. Vannak a képregényből átemelt elemek (aberrált, belterjes texasi redneck közösség) és saját motívumok is (a közösség tagjai közti összetett kapcsolatrendszer). A három főalakot játszó színész is kiváló – és talán ez a legfontosabb a széria jövője szempontjából.

Magyar felirat: mark & vbalazs91

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

Itt éreztük magunkat otthon

Hol volt eddig a társadalom, hogy az elmúlt tizenkét hónapban hirtelen évtizedes sztorik kezdtek hatni rá elementáris erővel? Mire véljük ezt a ráébredést? És számít, hogy vannak, akik már húsz éve erről beszéltek?