Nashville

Tévétorrent

Közönséges halandó mindig szereti látni, ahogy a show-business fiktív vagy valós szereplői szeretnek, hazudnak és ármánykodnak. Az ABC sorozata pontosan ezt nyújtja - ezúttal a countryzene fellegvárában. A város, ahol a férfiak mindig borostásak és kockás ingben járnak, a nők szilajok és függetlenek, és még a tinik is countryklubba járnak bulizni. Itt bontakozik ki a showbizről szóló filmek tragikus toposza, a kiöregedett (de még mindig mutatós) díva kétségbeesett versengése a hamvas, ambiciózus trónkövetelővel. S ez csak a fő történetszál, közben tékozló szülők próbálják visszahódítani eddig elhanyagolt csemetéiket, közösen dalolászó emberek esnek szerelembe, ráadásul pedig elmerülhetünk Nashville visszataszító politikai játszmáiban, miközben folyamatosan szól az amerikaiak lakodalmas rockja, a country (minden epizód a műfaj klasszisának, Hank Williams egy-egy dalának címét viseli).

A zenére nem is lehet panasz, hiszen a műfaj apostola, T-Bone Burnett (az ", testvér, merre visz az utad? zenei producere is ő volt) remek arányérzékkel adagolja bele az édeset meg a keserűt. Mintha csak egy musical lenne, a Nashville-ben is a zene a szereplők közti viszonyrendszer motorja és a szexuális feszültség indikátora: a szereplők dalokkal reflektálnak élethelyzetükre, egy duett pedig felér egy aktussal. A sorozat másik fontos mozgatórugója a nő. A női figurák nemcsak önerőből csúcsra jutó énekesek, de gátlástalan üzletasszonyok is, mindközönségesen dögök. A gyakran esendőnek ábrázolt férfiak az ő árnyékukban élnek, sőt nemegyszer a játékszereik (mindez nem is a véletlen műve, hiszen a sorozat alkotója a Thelma és Louise forgatókönyvírója, Callie Khouri).

A Nashville alaposan elkoptatott közhelyeket kever kiválóan megírt zenével és vállalható alakításokkal (a gaz mágnást alakító Powers Boothe-ból sosem elég), ám ez így is csak egy erős közepeshez elég.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.