A Line of Duty első évadában karizmatikus főfelügyelőt alakít, akiért tűzbe mennek a beosztottai, s a lábánál hevernek a sajtónak és a politikusoknak megfelelni akaró, eredménycentrikus rendőri vezetők.
A sorozat amúgy a belső ellenőrzés ügyeit pertraktálja, az eddigi két évad (még kettő készüléséről tudunk) öt, illetve hat epizódjában egy-egy nagy formátumú ellenféllel küzdenek meg a csoport kérlelhetetlen, ámbár emberi gyengeségektől távolról sem mentes tagjai, Hastings osztályvezető (Adrian Dunbar), a különleges erőktől kibukott Arnott nyomozó őrmester (Martin Compston) és Kate Fleming nyomozó (Vicky McClure). E szituáció pedig a leggyakorlottabb kriminézőt is súlyos dilemma elé állítja: lehetséges-e adott esetben a "jóknak" szurkolnunk, azoknak tehát, akiket minden korábbi találkozás alkalmával utálnunk kellett, s ezúttal is a romlottság számos elemével feldíszítve vezetnek elénk.
Az első - Lennie James, azaz DCI Tony Gates trófeájára törő - évadra sem lehetett túl sok rossz szavunk, de a második olyan erősen kezd, hogy a sokat próbált nézőnek is elakad a lélegzete. Három rendőr hal meg egy éjszakai rajtaütésben, az égési sérüléseket szenvedett védett tanú élete egy hajszálon függ, a kísérő kocsiban ülő nyomozó is megsebesül, de ő legalább kihallgatható állapotban van. A szálak a legmagasabb szintre látszanak vezetni.
S ha Gates főfelügyelő kemény dió volt, akkor mit mondjunk DI Lindsay Dentonról - Keely Hawes adja, őt többek közt az MI5 egyik főszereplőjeként ismerhetjük -, aki még nála is sokarcúbb, ha úgy tetszik, kétesebb figura: szinte az utolsó pillanatig nem dől el, hogy ártatlanul meghurcolt, lelkiismeretes zsaru, avagy súlyos szocio- és pszichopata, akinek jó néhány rendőrkolléga pályájának derékba törése és halála szárad a lelkén.
