Tévétorrent

Scream

  • (svébis)
  • 2015. október 10.

Tévétorrent

Wes Craven kultikus tetralógiáján alapuló széria első részében arról elmélkednek a fiatalok, hogy bár számtalan népszerű horrorsorozat fut manapság, egy sla­sherből képtelenség sorozatot készíteni. „A slasher-filmek gyorsan és fényesen égnek.” Elsőre ironikusnak tűnt az önreflexivitás, valójában nincs szó másról, mint hogy már kezdetekkor bevédte magát a Sikoly sorozatváltozata. És volt is miért.

Sajnos tényleg túl hamar ellobban. Az első néhány epizód felvonultatja a műfaj legjavát, számtalan filmet meghív, számtalan módon, és még a mészárlások is bátornak mondhatók. Az új Sikoly-álarc a Halloween Michael Myersét idézi, a jelenre nehezedő múltbéli tragédia a Péntek 13 Jasonjét juttatja eszünkbe, elhangzik a Rémálom az Elm utcában kultikussá vált mondata („Welcome to my nightmare”), és az első pillanattól van potenciális final girl jelöltünk és mindent tudó mozibuzink. Aztán szép lassan kezd kiveszni minden erény a Scream­ből. A Craventől örökölt műfajelemzések és az ötletes vérfürdők helyét átveszi a gyámoltalan fenyegetőzés és moralizálás. A maszkos gyilkos infantilis telefonbetyárrá küzdi le magát, aki házi szexvideókkal sokkolja szerencsétlen áldozatait. Ráadásul hiányzik az eredeti Sikoly egyik legnagyobb érdeme: mindenki tisztában van a slasher szabályaival, és mégis megszegi azokat. A nemtörődömség teszi őket kiszolgáltatottá. A szériában üresen csen­genek ezek a műfaji reflexiók, nincs következményük, nem eszközei a dramaturgiának, pusztán jól hangzó gegek.

A Scream metaslasher akar lenni, cinkos összekacsintás, de csak unalmas.

Magyar felirat: Kai & markiboi

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.